Ki véd meg minket?

Publicisztika

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

"A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság a magyar kriminalisztika eddigi legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata" - fogalmaz az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által felállított tényfeltáró munkacsoport "A romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság felderítésére irányuló nyomozást segítő nemzetbiztonsági szolgálati munkát értékelő" jelentése. E szűkszavú (alig 15 oldalnyi), ám annál beszédesebb dokumentum megállapítja, hogy a gyilkosságsorozat elkövetőit - már a gyilkosságsorozat kezdete előtt - ismerték a szolgálatok, dolgoztak rájuk, sőt velük is.

"Súlyos hibaként kell értékelni azt a körülményt, hogy bár 2009 elején újabb fegyverbeszerzési törekvésre vonatkozó információ keletkezett az egyik, mára gyanúsítás alatt álló, korábban ellenőrzés alatt tartott elkövetővel kapcsolatban, azonban nem történt meg ezen információnak az elvárható szakmai gondossággal történő együttes értékelése az egy évvel korábbi, hasonló tartalmú adatokkal. Bár felmerült, hogy indokolt a célszemély újbóli ellenőrzés alá vonása, erre azonban a debreceni őrizetbe vételig nem került sor" - áll a jelentésben. Tehát optimális esetben - ha a magyar titkosszolgálat úgy működik, ahogy egy titkosszolgálatnak kell, illetve úgy, ahogy azt az adófizetők a pénzükért elvárhatnák - nemcsak a két említett személy, de a gyilkosságsorozat valamennyi áldozata élhetne.

Nagyvonalúan összefoglalva a jelentés oda lyukad ki, hogy bár a szolgálatok alsó szintjein folyt valamiféle munka, és születtek értékelésre, figyelemre méltó információk, ám ezek az adatok "a hivatalok útvesztőiben" eltévedtek, nem értek célba, levegővé váltak, szétpattantak, mint a szappanbuborék - valóságnak csak az a hat halott cigány ember maradt, akit a származása miatt öltek meg orvul napjaink Magyarországán. Utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert ha ezen eshetőség - ami azért az elmúlt időszakban már háttéradatok nélkül sem tűnhetett volna senki számára légből kapottnak - kellő időben válik a nyomozati munka részévé, ugyancsak megelőzhetők lettek volna a gyilkosságok.

A jelentés megnevezi az ügy politikai felelőseit: Laborc Sándort, a titkosszolgálat vezetőjét, az adott időszakban a szolgálatokért felelős minisztereket, Szilvásy Györgyöt és Ficsor Ádámot. Idén szeptemberben Ficsortól élő televíziós adásban hallottunk is valamiféle beismerést, mely szerint a szolgálatok hibáztak volna, ám mégis a jelentés jelenlegi fogadtatása a jellemző. E téren pedig az érintettek, Szilvásy és Laborc, továbbá a sajtó egy része is élénk aktivitást mutat, mely elsősorban a jelentés elbagatellizálására, lejáratására (esetleges politikai hátszelének sulykolására) törekszik. Ne szépítsük, intenzív kampányt folytatnak. Ráadásul arcpirítóan cinikus tenorban: "Ha egy olyan elvárást fogalmazunk meg a rendőrséggel és a nemzetbiztonsággal szemben, hogy mindig mindent előzzenek meg, akkor Magyarországon nem lenne bűnözés" - mondja bele a tévénézők arcába Szilvásy. Elsikálni, szétkenni, összekeverni - megvan ennek a technikája. Mely technika az adott esetben azt a nehezen beemelhető célt szolgálja, hogy a felelősség alóli kibújással egy füst alatt a szolgálatok eddigi - mint láttuk, teljes alkalmatlanságot mutató - állapotát a jövőnek is megőrizze. A politikai felelősség hárítását még csak megértenénk, menti ki-ki a bőrét, de a politika nem ilyen fokon - inkább csak közvetve - érintett részeinek asszisztálását mindebben már egyáltalán nem értjük. A jelenlegi parlamenti többség vajh azért nem kezeli a szükséges figyelemmel a jelentést, mert úgy van vele, hogy "majd jönnek a Kövérék és elintézik"? Vagy ők is Szilvásy és Laborc bőrének mentésén fáradnak?

Az említett időszakban a (titkos) szolgálatok - különös tekintettel vezetőikre - szénné szerepelték magukat a nyilvánosság előtt, lehallgatási botrány, UD Zrt.-ügy, meg amit akartok. Hol mint politikaformáló szándékokat becélzó erő, hol mint tömegszórakoztatási alegység (értsd: bohóctrupp) léptek fel, holott épp az lett volna a dolguk, hogy megakadályozzanak egy, a társadalom rendjének megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvést - mert hisz mi más lett volna egy rasszista alapú bűncselekmény-sorozat?

És akkor most ennek nincsen felelőse? Tényleg meg kell várni, míg egy esetleges újabb garnitúra - hivatalból vagy passzióból (innen nézve egyre megy) - megint vizsgálatot indít? És addig mit csinál a magyar titkosszolgálat? Mint eddig?

Akkor ki véd meg minket?

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.