Ki véd meg minket?

Publicisztika

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

Élhetne-e még a tiszalöki Kóka Jenő, aki épp rosszkor indult munkába? Hát Balogh Mária, akinek a kivégzését végignézte a tizenhárom éves kislánya?

"A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság a magyar kriminalisztika eddigi legsúlyosabb bűncselekmény-sorozata" - fogalmaz az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága által felállított tényfeltáró munkacsoport "A romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság felderítésére irányuló nyomozást segítő nemzetbiztonsági szolgálati munkát értékelő" jelentése. E szűkszavú (alig 15 oldalnyi), ám annál beszédesebb dokumentum megállapítja, hogy a gyilkosságsorozat elkövetőit - már a gyilkosságsorozat kezdete előtt - ismerték a szolgálatok, dolgoztak rájuk, sőt velük is.

"Súlyos hibaként kell értékelni azt a körülményt, hogy bár 2009 elején újabb fegyverbeszerzési törekvésre vonatkozó információ keletkezett az egyik, mára gyanúsítás alatt álló, korábban ellenőrzés alatt tartott elkövetővel kapcsolatban, azonban nem történt meg ezen információnak az elvárható szakmai gondossággal történő együttes értékelése az egy évvel korábbi, hasonló tartalmú adatokkal. Bár felmerült, hogy indokolt a célszemély újbóli ellenőrzés alá vonása, erre azonban a debreceni őrizetbe vételig nem került sor" - áll a jelentésben. Tehát optimális esetben - ha a magyar titkosszolgálat úgy működik, ahogy egy titkosszolgálatnak kell, illetve úgy, ahogy azt az adófizetők a pénzükért elvárhatnák - nemcsak a két említett személy, de a gyilkosságsorozat valamennyi áldozata élhetne.

Nagyvonalúan összefoglalva a jelentés oda lyukad ki, hogy bár a szolgálatok alsó szintjein folyt valamiféle munka, és születtek értékelésre, figyelemre méltó információk, ám ezek az adatok "a hivatalok útvesztőiben" eltévedtek, nem értek célba, levegővé váltak, szétpattantak, mint a szappanbuborék - valóságnak csak az a hat halott cigány ember maradt, akit a származása miatt öltek meg orvul napjaink Magyarországán. Utóbbit azért fontos hangsúlyozni, mert ha ezen eshetőség - ami azért az elmúlt időszakban már háttéradatok nélkül sem tűnhetett volna senki számára légből kapottnak - kellő időben válik a nyomozati munka részévé, ugyancsak megelőzhetők lettek volna a gyilkosságok.

A jelentés megnevezi az ügy politikai felelőseit: Laborc Sándort, a titkosszolgálat vezetőjét, az adott időszakban a szolgálatokért felelős minisztereket, Szilvásy Györgyöt és Ficsor Ádámot. Idén szeptemberben Ficsortól élő televíziós adásban hallottunk is valamiféle beismerést, mely szerint a szolgálatok hibáztak volna, ám mégis a jelentés jelenlegi fogadtatása a jellemző. E téren pedig az érintettek, Szilvásy és Laborc, továbbá a sajtó egy része is élénk aktivitást mutat, mely elsősorban a jelentés elbagatellizálására, lejáratására (esetleges politikai hátszelének sulykolására) törekszik. Ne szépítsük, intenzív kampányt folytatnak. Ráadásul arcpirítóan cinikus tenorban: "Ha egy olyan elvárást fogalmazunk meg a rendőrséggel és a nemzetbiztonsággal szemben, hogy mindig mindent előzzenek meg, akkor Magyarországon nem lenne bűnözés" - mondja bele a tévénézők arcába Szilvásy. Elsikálni, szétkenni, összekeverni - megvan ennek a technikája. Mely technika az adott esetben azt a nehezen beemelhető célt szolgálja, hogy a felelősség alóli kibújással egy füst alatt a szolgálatok eddigi - mint láttuk, teljes alkalmatlanságot mutató - állapotát a jövőnek is megőrizze. A politikai felelősség hárítását még csak megértenénk, menti ki-ki a bőrét, de a politika nem ilyen fokon - inkább csak közvetve - érintett részeinek asszisztálását mindebben már egyáltalán nem értjük. A jelenlegi parlamenti többség vajh azért nem kezeli a szükséges figyelemmel a jelentést, mert úgy van vele, hogy "majd jönnek a Kövérék és elintézik"? Vagy ők is Szilvásy és Laborc bőrének mentésén fáradnak?

Az említett időszakban a (titkos) szolgálatok - különös tekintettel vezetőikre - szénné szerepelték magukat a nyilvánosság előtt, lehallgatási botrány, UD Zrt.-ügy, meg amit akartok. Hol mint politikaformáló szándékokat becélzó erő, hol mint tömegszórakoztatási alegység (értsd: bohóctrupp) léptek fel, holott épp az lett volna a dolguk, hogy megakadályozzanak egy, a társadalom rendjének megdöntésére irányuló fegyveres összeesküvést - mert hisz mi más lett volna egy rasszista alapú bűncselekmény-sorozat?

És akkor most ennek nincsen felelőse? Tényleg meg kell várni, míg egy esetleges újabb garnitúra - hivatalból vagy passzióból (innen nézve egyre megy) - megint vizsgálatot indít? És addig mit csinál a magyar titkosszolgálat? Mint eddig?

Akkor ki véd meg minket?

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Kaland a Botondok házában

Amikor megláttuk szegény doktor Szabót Szentkirályi Alexandra csomagtartójába gyömöszölve, kifacsart végtagokkal, az első reakciónk, mint minden rendes embernek, a segíteni akarás volt. Szabadítsuk ki doktor Szabót menten! – buzgott fel mindannyiónkban a tettvágy. Igen ám, de hogyan?

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.

Éltanulók

Az elmúlt években Magyarországon is részben marketinges buli lett a Budapest Pride, ám most, hogy a kormány betiltaná a felvonulást, elkezdtek mellőle eltűnni a multik. Úgy tűnik, idén a legnagyobb látható partner Budapest önkormányzata lesz.