Sárközi Gábor írása megrázó, és sajnos mélyen igaz. Az elmúlt három évben főként olyan településeken jártam, amelyeknek az iskolái a cigánygyerekek integrálását előmozdítani kívánó pályázaton nyertek a pályázat célját elősegítő programmal.
A legmegdöbbentőbb tapasztalatom az volt, hogy indulás előtt, majd a helyszínen a település történetét tanulmányozva - nem találtam a cigányokat. A települések honlapján megjelent vagy valamilyen helyi kiadványban közreadott településtörténet egyszerűen nem beszél a cigányokról. Ha mégis megjelennek, akkor szociális problémaként jelennek meg. Az egyik város kb. kétszáz oldalas jubileumi kötetében a városban közel száz éve élő cigányokról - gondosan keresve - egyetlen mondatot találtam: "a farsangi bálon barna arcú muzsikusok húzták a talpalávalót". Semmilyen más következtetést nem tudok ebből levonni, mint hogy még azok a települések is, amelyek vállalják a gyerekek integrálását, egyszerűen nem akarnak tudomást venni a cigányokról mint olyan honfitársainkról, akiknek ugyanúgy van élettörténetük, családtörténetük, ugyanúgy részei a településtörténetnek, mint a többség. Méltó létük története, kérdései a többségi tudat alá szorítva találhatók.
Kereszty Zsuzsa
oktatási szakértő
