Publicisztika

Afejlett országokban a II. világháború után megkezdődött a felsőoktatás gyors mennyiségi növekedése. A részvételi arány az akkor jellemző 10-20 százalékos szintről a 70-es évek elejére úgy 50-re nőtt, majd ezen a szinten stabilizálódott. Az expanziótól minimum két dolgot remélt mindenki: egyrészt a társadalmi különbségek csökkenését, másrészt nagy gazdasági fellendülést. Ám a mennyiségi növekedés önmagában nem volt képes beváltani a hozzá fűzött reményeket. A 70-es, 80-as években teret nyert egyfajta kiábrándultság és az a meggyőződés, hogy az alapfokú oktatásra kell koncentrálni, mert a lényeges dolgok az általános iskolában dőlnek el, és az erre elköltött állami pénzek jobban megtérülnek.

Múlt héten a Pénzügyminisztérium (PM) bejelentette: háromszázmilliárddal csökken az a pénz, amit az állam a továbbiakban saját magára költ. Tételezzük most fel, hogy valóban, azaz évenként háromszázmilliárd forintról van szó, és két hét múlva senki a kormányból nem áll elő avval, hogy hohó, kis buták, hát a ciklus végéig, vagy 2043-ig vagy a világvégéig számolva lesz az háromszázmilliárd.

Emlékeznek még Lakatosra, a Trabant-gyújtogató titkosszolgálati tiszthelyettesre, aki 1999 tavaszán azt állította, hogy a 2/A úton megmerényelték?

Az esélyegyenlőségi miniszter asszony, Lévai Katalin pályázatot hirdetett: ötleteket vár a köztársaság polgáraitól, mit tennének a miniszter helyében a férfiak és a nők közötti kirívó, bántó diszkriminációk megszüntetésére.

Amúlt héten melegszervezetek vezetőivel találkozott az esélyegyenlőségi miniszter, hogy eloszlassa a sajtóban olvasható, vele kapcsolatos félreértéseket. Munkatársa szerint "oktalan támadások érték a minisztert, aki segítő kezet nyújtott". Az eseményen a szervezetek számtalan javaslatot tettek, amelyek jelentős részében előrelépést ígért az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal vezetője. A jövőben havonta fognak konzultálni.

Idén nyáron az ellenzék és határon túli szatellitszervezetei - a státustörvény módosítását követően - a kettős állampolgárság ürügyén újra a nemzetpolitikában kerestek fogást a kormányon, nem is sikertelenül. A kora nyári kommunikációs bakikat követően - a kormányzat képviselői még azt sem tudták elmagyarázni, hogy a Fidesz állításaival ellentétben a módosított törvény is explicite kifejezi a nemzethez tartozást - most valóságos vesszőfutásnak lehetünk tanúi.

Aktivistákkal megtámogatott MSZP-szórólapok igyekeznek meggyőzni a magyarokat arról, hogy "a Fidesz rágalmai" helyett a tények beszéljenek, vagyis az ellenzék hazugságaival szemben ennyivel meg annyival nőttek a bérek és a fogyasztás, egy rakás új munkahely lett, a Fidesz-kormány ezt meg azt nem tette meg, ellenben a Medgyessy-csapat mi mindent megvalósított a röpke tíz-egynéhány hónap alatt.

Már erősen közeledett a lapzárta, amikor egy fax érkezett a szerkesztőségünkbe (biciklis futár hozta egyenest a repülőtérről, úgy valamivel lassúbb, de megbízhatóbb). A leirat nyilvánvalóan Amerikából érkezett, ezt érdeklődésünkre a reptéri személyzet is megerősítette, mert útközben enyhén szólva is furcsán viselkedett, viszkit és nőt követelt, ami a turistaosztályon még egy levéltől is túlzás. De nyilvánvaló, teljesen eredeti okiratról van szó, amit most közreadunk:

Aszály jókor sohasem jön, de most éppen a legrosszabbkor kapta oldalba a hazai agrárágazatot. Az elképesztő termés- (és bevétel-) kiesés éppen abban az évben vágott oda a magyar parasztnak, amikor az uniós felkészülés legintenzívebb szakaszába ért az ország - miközben az állam sem áll éppen a helyzet magaslatán. Brüsszel súgással, a pénzügyi tárca költségvetési fékkel támad - sóhajtások ideje van mostanság a magyar vidéken.

Rejtőt, ha Párkányon át indul firhangért, nem fogják le sose, röltexről röltexre meneküli végig Szlovákiát, aztán beleveti magát a Keleti-Kárpátok rengetegeibe, belorusz olajosok és volt ukrán pb-tagok bújtatják (Medgyessynek dolgozik mind, az utolsó uráli járási titkárig), csak egy kósza hír jön róla évek múlva, valahol a Bering-szorosnál látták egy vég csipkével a hóna alatt. Ám Rejtőt elkapták Hegyeshalomnál, és nincs szerte a hazában senki, aki megkönnyezze. Lecsukják rongyos 90 millió forintjáért - a rendőrség szerint ennyi pénzért hunyt szemet e nagystílű férfiú Kulcsár ügyletei fölött, s kockáztatta a rabláncot.

A Fővárosi Főügyészség hétfőn megszüntette a különösen nagy értékre elkövetett csalás, illetve hanyag kezelés gyanújával indított nyomozást a Happy End Kft., a Mert 2000 Rt. egy-egy vezetője és az Országimázs Központ volt tisztviselőjével szemben. A főügyészség szerint nem történt károkozás, a munkát a cégek rendben elvégezték. Keller László (MSZP) államtitkár, aki a határozatot "szégyenteljesnek" nevezte, nyolc napon belül panasszal él a döntés ellen; amennyiben így tesz, beadványáról Polt Péter legfőbb ügyész dönt.

Azt gondolhatnánk, Goethének jól ment. Egy fenét. Siegfried Unseld, maga is egy nagy kiadó, a Suhrkamp Verlag feje roppant érdekfeszítő munkában (Goethe und seine Verleger) tárta föl, mennyire kiszolgáltatott volt a német szellemfejedelem a kiadóknak, a kalóznyomatoknak, a szerzői jog lábbal tipróinak, a szélhámosoknak, a szedőknek, a korrektoroknak, a könyvkötőknek. És persze a közönségnek. Kiderült, mily keveset keresett Goethe, és mennyire sikertelen volt tulajdonképpen: a Vonzások és választások első kiadásából (1809) még a 20. század elején is kínáltak példányokat bizonyos berlini könyvmolyfészkekben! A világirodalom egyik legnagyobb alakja csak az élete utolsó éveiben indult Ausgabe letzter Hand elnevezésű összkiadással ért el némi kereskedelmi sikert. Ha nincs a miniszteri állása Weimarban, bizony felkopik az álla.

Nem jó dolog, ha válogatás nélkül minden gyereknek csökkenteni akarják a terheit; nem tartom helyesnek, ha a közösség iskoláiba a kedélyt követő fogyasztást és nem a munkán alapuló kultúrát telepítik. Noha megértem, ha bárki csekély erőfeszítéssel, pusztán talán természeti eredetű képességeire, lelki alkatára hagyatkozva akarna boldogulni és felemelkedni, ám kifejezetten rossz dolognak látom ezt a magatartást támogató oktatáspolitikát.

Egyre feszültebb figyelemmel követjük a politikailag legelkötelezettebb két napilap, a Népszava (NSZ) és a Magyar Nemzet (MN) küzdelmét a K&H brókerbotrányának interpretációs versenyében. A muníciót ehhez tuti helyekről kapják: az érdeklődő olvasó számára határozottan úgy tűnik, hogy az előbbi lap alá a rendőrség, az utóbbi alá pedig a pénzügyi felügyelet dolgozik. A jelenlegi állás ekképp összegezhető: az NSZ gyenge kezdés után alaposan beleerősített, s az utóbbi napokban hovatovább le is dolgozta tetemes hátrányát.