Naponta jönnek a rossz hírek az egészségügyből: most épp az új TB törvény, illetve a Jahn Ferenc és a Margit Kórház sebészeinek felmondása borzolja a kedélyeket. És persze a szokásos (helytelenül és igaztalanul kórházi adósságnak nevezett) állami tartozásról sem hagynak elfeledkezni minket az illetékes elvtársak. Az ő kedélyük láthatólag nem borzolódik, szerintük minden rendben van.
A Jahn Ferenc igazgatója például még azt is ki tudta mondani, hogy az ellátás magas színvonalon folyik tovább. Lehet, mindenkinek más a színvonala. Az övé ilyen. A baj az, hogy akinek őt egy ilyen kijelentés után azonnal ki kellene penderítenie, szintén ezen a magas hozzáértési és lelkiismereti színvonalon van. És azok is, akiknek a kipenderítés tanulságait értelmezniük kellene. Bár az is kérdéses, hogy a kormányzás van-e azon a színvonalon, hogy bármit is képes lenne értelmezni. Természetesen nincs. Lényegében kormányzás sincs, bár kormányzónk hamarosan újra lesz.
Akármennyire bűnt és tévedést halmoztak hibára a 2010 előtti kormányok,
az ősbűnt mégiscsak a 2010-es kétharmados kormány követte el.
Az orvoslás hihetetlenül meggyorsult fejlődésére (és az ezzel együtt járó drágulásra) korlátoltan és bután válaszoltak: központosítással és államosítással. Vagyis bezárkózással, nyitás helyett. A kormányfő (mint Bukfenc bohóc az egykori Csinn-Bumm Cirkuszban) úgy tudja, hogy mindent tud, de közben semmihez sem ért, és elkergetett mindenkit a maga környékéről, aki erre a fogyatékosságára figyelmeztetni merné. Különben is, akinek valami nem tetszik, az ellenség, makacs esetben hazaáruló és/vagy liberális Soros ügynök.
Az a bibi a központosításban, hogy fejétől bűzlik a hal. Ha a fej büdös, akkor mindenkinek annyi. Vannak okosabb, „liberálisabb” despoták. Volt nekünk is egy, sokáig bírta, végül a szükséges fejlődés elmaradása miatt ő is megbukott. Önkényuralmi körülmények között ugyanis egyetlen ágazat normális fejlődésére sincs esély, mindent a központi fej irányít. És az a fej – a dolog természetéből adódóan – tök. Többé vagy kevésbé az, de az. Tudjuk, hogy ezek a rendszerek megbuknak, tehát tudjuk azt is, hogy mi lesz. Csak az beláthatatlan, hogy addig mi lesz.
Mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez? Nos, az, hogy
a kórházi ügyeletben az egy orvosra jutó munka az utóbbi két-három évtizedben megtízszereződött.
A feladat fizikailag olyan megterhelő, hogy a szellemi tevékenység látja kárát. Gyökeres átalakítás nélkül a dolog nem működik. 2010 előtt legalább voltak fórumok, ahol panaszkodni lehetett, és valamilyen tűzoltás jellegű megoldás adódott. Nem vezették ugyan be a 3x8 órás műszakokat – ami a megoldás, és ahogyan az a normális országokban van –, de vaskosan megemelték az ügyeleti díjakat és másnapra az ügyeletes szabad napot kapott. Csakhogy ezek a megemelt díjak inflálódnak, szintén a központi tökfej más gazdasági ágazatokban kifejtett áldás nélküli tevékenységének köszönhetően. Itt zárul be a kör.
Nem kétséges, hogy a Jahn Ferencben is, a Margitban is és a traumatológusoknál ismét eloltja a harci tüzet egy kis plusz pénz. De nem végleg, még csak nem is tartósan, mert a parázs marad és izzik tovább.
A szerző sebész.
_top_story_lead_focuspoint_70x70.jpg?key=NmNiZmM2ZmY1OTA3MDllNDU5ZDUxZmZlMWZjZjQzNmFkZmY0NzBiY2M0YzNiYTAyNmEwMmQ1MTUxZmZhYWI4NQ==)
