A kórházi ügyeletben megtízszereződött az egy orvosra jutó munka

  • Haskó László
  • 2019. december 26.

Publicisztika

De mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez?

Naponta jönnek a rossz hírek az egészségügyből: most épp az új TB törvény, illetve a Jahn Ferenc és a Margit Kórház sebészeinek felmondása borzolja a kedélyeket. És persze a szokásos (helytelenül és igaztalanul kórházi adósságnak nevezett) állami tartozásról sem hagynak elfeledkezni minket az illetékes elvtársak. Az ő kedélyük láthatólag nem borzolódik, szerintük minden rendben van.

A Jahn Ferenc igazgatója például még azt is ki tudta mondani, hogy az ellátás magas színvonalon folyik tovább. Lehet, mindenkinek más a színvonala. Az övé ilyen. A baj az, hogy akinek őt egy ilyen kijelentés után azonnal ki kellene penderítenie, szintén ezen a magas hozzáértési és lelkiismereti színvonalon van. És azok is, akiknek a kipenderítés tanulságait értelmezniük kellene. Bár az is kérdéses, hogy a kormányzás van-e azon a színvonalon, hogy bármit is képes lenne értelmezni. Természetesen nincs. Lényegében kormányzás sincs, bár kormányzónk hamarosan újra lesz.
Akármennyire bűnt és tévedést halmoztak hibára a 2010 előtti kormányok,

az ősbűnt mégiscsak a 2010-es kétharmados kormány követte el.

Az orvoslás hihetetlenül meggyorsult fejlődésére (és az ezzel együtt járó drágulásra) korlátoltan és bután válaszoltak: központosítással és államosítással. Vagyis bezárkózással, nyitás helyett. A kormányfő (mint Bukfenc bohóc az egykori Csinn-Bumm Cirkuszban) úgy tudja, hogy mindent tud, de közben semmihez sem ért, és elkergetett mindenkit a maga környékéről, aki erre a fogyatékosságára figyelmeztetni merné. Különben is, akinek valami nem tetszik, az ellenség, makacs esetben hazaáruló és/vagy liberális Soros ügynök.

Az a bibi a központosításban, hogy fejétől bűzlik a hal. Ha a fej büdös, akkor mindenkinek annyi. Vannak okosabb, „liberálisabb” despoták. Volt nekünk is egy, sokáig bírta, végül a szükséges fejlődés elmaradása miatt ő is megbukott. Önkényuralmi körülmények között ugyanis egyetlen ágazat normális fejlődésére sincs esély, mindent a központi fej irányít. És az a fej – a dolog természetéből adódóan – tök. Többé vagy kevésbé az, de az. Tudjuk, hogy ezek a rendszerek megbuknak, tehát tudjuk azt is, hogy mi lesz. Csak az beláthatatlan, hogy addig mi lesz.

Mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez? Nos, az, hogy

a kórházi ügyeletben az egy orvosra jutó munka az utóbbi két-három évtizedben megtízszereződött.

A feladat fizikailag olyan megterhelő, hogy a szellemi tevékenység látja kárát. Gyökeres átalakítás nélkül a dolog nem működik. 2010 előtt legalább voltak fórumok, ahol panaszkodni lehetett, és valamilyen tűzoltás jellegű megoldás adódott. Nem vezették ugyan be a 3x8 órás műszakokat – ami a megoldás, és ahogyan az a normális országokban van –, de vaskosan megemelték az ügyeleti díjakat és másnapra az ügyeletes szabad napot kapott. Csakhogy ezek a megemelt díjak inflálódnak, szintén a központi tökfej más gazdasági ágazatokban kifejtett áldás nélküli tevékenységének köszönhetően. Itt zárul be a kör.

Nem kétséges, hogy a Jahn Ferencben is, a Margitban is és a traumatológusoknál ismét eloltja a harci tüzet egy kis plusz pénz. De nem végleg, még csak nem is tartósan, mert a parázs marad és izzik tovább.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.