Talán jobb abban reménykedni, hogy hazudnak nekünk

Publicisztika

A fenntarthatóság megteremtése továbbra sem cél.

„Tényleg megcsinálják!” – kacagtam fel kínomban, amikor először olvastam, hogy az állam nem kevés közpénzért megveszi a Mátrai Erőművet. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a kormány kársemlegesíti Mészárost, tehát lényegében saját magát.

Korábban is lehetett pletykákat hallani erről, hiszen egy ilyen szén-dioxid-okádó monstrum működtetése nem illeszkedhet semmilyen klímastratégiába sem. Orbán belement abba, hogy az Európai Unió 2050-re karbonsemleges legyen – ez volt az a tervezet, amit pár hónapja megvétózott, a hírek szerint azért, hogy kedvezzen a szénfüggő lengyel barátainak –, így nem meglepő a bejelentés. Ahogy nem véletlen az sem, hogy az év legpimaszabb beruházásáról miért a karácsonyi szünidő kezdetét megelőző pillanatban tájékoztatták a népeket.

Rendkívül bosszantó, hogy az adófizetők pénzéből fizetik ki a főoligarchát, viszont furcsa módon van benne valami megnyugtató is:

engednek Brüsszel nyomásának.

Tudjuk, hogyan viszonyul a kabinet az éghajlat-változáshoz: nemrégiben eltitkoltak egy nemzeti konzultációt, az ügyvezető miniszter pedig lebetegezte Greta Thunberget. A hátuk közepére sem kívánják a klímaügyet, mert amíg az emberek ezzel a kérdéssel foglalkoznak, addig nem lehet a megfelelő hatásfokkal migránsozni.

Így hát rövid ideig okkal gondolhattam azt, hogy legalább jobb lesz a környezetünknek és az éghajlatunknak, még ha az erőmű bezárása nem is lenne fájdalommentes, hiszen 2100 embernek ad munkát – azt kétlem, hogy a kormány számára ez szempont.

Aztán elolvastam a beszámolókat: nem akarják leállítani, csak átalakítani. A korszerűsítés 200-300 milliárd forintot venne igénybe, amit uniós támogatásokból, többek között az Európai Unió modernizációs alapjából fedeznének.

Palkovics egy 500 megawattos gázturbinás erőművel számol, ami „lehetőség szerint megújuló forrásból származó gázzal” működne. A jövőben (2029! után) nem fűtenének a rendkívül környezetbarátságtalan lignittel, viszont kommunális szemetet égetnének, a visontai bánya területére pedig egy napelemparkot telepíthetnek.

Tehát szén helyett gáz és szemét, illetve napelem. Mindezt uniós pénzből – természetesen.

Biztató tervek. További kilenc évig fognak lignittel fűteni, és majd valamikortól szeméttel is. A gázerőmű fosszilis tüzelőanyaggal működik. A napelem az egyetlen olyan zöldbisznisz, amelyben a kormánybarát cápák meglátták a lehetőséget – erre a beruházásra is rátelepedhetnek. Tudjuk azt is, hogy milyen remek munkát végeznek Paks II. megépítésénél, így a megvalósítás tekintetében is bőven lehetnek aggályaink.

Ez az egész nagyon nem úgy hangzik, mintha a fenntarthatóságot akarnák megteremteni. Próbálják kihozni számukra a maximumot, de talán jobb abban reménykednünk, hogy hazudnak nekünk, és saját maguk kifizetésén túl nincs más tervük.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."