Publicisztika

Tamás Gáspár Miklós terjedelmes cikkben (Magyar Narancs, 2018. január 11.) vizsgálja, milyen változásokra kell felkészülnünk a kormányzás gyakorlatában a Fidesz esetleges győzelme után, s mellékesen (művelt honpolgároknak: per tangentem) kifejti nézeteit a magyar kultúráról is.

Amikor a médiában a kormány korrupciós ügyei kerülnek terítékre, az egyik leggyakoribb elemzői kommentár szerint ilyenekkel nem lehet ártani a Fidesznek, mert az emberek már „beárazták a korrupciót”.

„Nem hiszek ugyan Istenben, de ateista sem vagyok”, írta a naplójában Albert Camus.

A 2013 márciusában megválasztott Ferenc pápa népszerűsége szorosan összefügg azzal a ténnyel, hogy a II. vatikáni zsinat (1962–1965) óta ő az első katolikus egyházfő, aki egyértelműen elkötelezte magát a modernitással érdemi párbeszédre lépő reformzsinat célkitűzéseinek következetes megvalósítása mellett.

A Közép-európai Egyetemen fut egy előadás-sorozat, amelynek szomorú szemű résztvevői a nyitott társadalom menthetőségéről elmélkednek. Neill Ferguson és Sir Roger Scruton közé ékelve nemrég a hazánkba a strasbourgi emberi jogi bíróságról visszaszakadt magyar, Sajó András akadémikus (MTA, nem Vigadó tér) értekezett az alkotmányosság és a nép eredendő hibáiról.

Hiába gondolkodik valaki az ellenzék mozgásteréről a következő választások kapcsán, ha tévesen ítéli meg mind az Orbán-rendszer valódi természetét, mind a bal- és főleg a jobboldali ellenzék lelki állapotát. Kis János így járt. (Lásd: A tét, Magyar Narancs, 2017. december 21.) Nincs vele egyedül, osztozik ebben szinte minden professzionális politikai elemző.

A hazugság alapú társadalomról.

A 2017-es bevallás alapján egy vagyontalan és gyakorlatilag minden jövedelem nélküli politikusról van szó – ehhez képest magas színvonalon él, luxusautót lízingel, házat bérel, Bajnokok Ligája meccsekre utazik.

A szerelem (vagy lebutítva a szex) bújik meg minden törekvésünk, minden cselekedetünk mögött.

Simonkáék kampányolnak Dél-Békésben.

A legszikárabb híreken túl csak a forrongó indulatok és érzelmek hangján zajlik a párbeszéd a múlt heti jogerős ítéletről.

Föltételezzük, hogy a soron következő országgyűlési választásokat 2018 tavaszán a jelenlegi esélyes, Orbán Viktor miniszterelnök (államvezető) és apparátusa (a szociológiai­lag tévesen „pártnak” nevezett, ún. Fidesz–KDNP) nyeri meg. Hipotézisünk értelmében alkotmányozó (kétharmados vagy nagyobb) többséggel.

A jogerős ítélet minden további jogorvoslati lehetőséget kizáróan fogházba küldi a híres-hírhedt szülésznőt. Ha csak Áder János meg nem kegyelmez neki. Cikkajánló.

A magyar gazdaságpolitika elmúlt hét évének különleges fejezete a különadók története. Ha néhány év múlva a mondoshawanok eljönnek, mert baj lesz, és Lilu elkezdi visszapergetni a magyar gazdaság filmjét, itt még ő is hosszabban elidőzik majd. Már a kiinduló helyzet értelmezése sem lesz egyszerű, hiszen a mostani – szuperlatívuszokban nem szűkölködő – kormánypárti értékelések kiindulópontja az, hogy 2011-ben tragikus volt a helyzet, durván félezer milliárdos hiányt kellett kezelni.