MaNcs 30. évf. 03. sz. (2018-01-18)
Miklós Edit története az olimpiákkal kétségkívül szívszorító. A hamarosan a 30. születésnapját ünneplő alpesi síző első lehetősége a 2006-os torinói olimpia lett volna, ám a versenyek előtt megsérült, így nem tudott elindulni.
A közismert cseh kocsmatöltelék és prózaíró, Jaroslav Hašek Švejk című eposzának egy olvasata szerint a Monarchia bukásának végső oka a mondott államszerveződés helyrehozhatatlan, mindent átható kretenizmusa volt, hatalmi struktúráinak és e struktúrák személyi állományának teljes és önfeledt debilitása.
Altusz Kristóf külügyi helyettes államtitkár egy máltai lapnak nyilatkozva elejtette, hogy Magyarország csak 2017-ben 1300 menekültet fogadott be, de az érintettek biztonsága érdekében kvázi titokban.
Hiába gondolkodik valaki az ellenzék mozgásteréről a következő választások kapcsán, ha tévesen ítéli meg mind az Orbán-rendszer valódi természetét, mind a bal- és főleg a jobboldali ellenzék lelki állapotát. Kis János így járt. (Lásd: A tét, Magyar Narancs, 2017. december 21.) Nincs vele egyedül, osztozik ebben szinte minden professzionális politikai elemző.
A legszikárabb híreken túl csak a forrongó indulatok és érzelmek hangján zajlik a párbeszéd a múlt heti jogerős ítéletről, amely minden további jogorvoslati lehetőséget kizáróan fogházba küldi a híres-hírhedt szülésznőt (ha csak Áder János meg nem kegyelmez neki). Nemcsak a Facebook, de az internetes média publicisztika-rovatai is tele vannak Gerébre, az ítéletre és az ítéletet hozókra vonatkozó határozott állásfoglalásokkal, és a határozott állásfoglalások határozott minősítéseivel.
Arthur király a legenda szerint egy ízben csak úgy menekülhetett meg a rá leselkedő veszély elől, ha jól válaszolt meg egy találós kérdést.
Azt mondják a dallasi Summer Institute of Linguistics jeles tudósai, hogy a világon ma beszélt mintegy hatezer nyelvnek legalább a fele ki fog halni a század végére. Az utóbbi ötven évben majdnem annyi nyelv tűnt el a földgolyóról, mint a megelőző két évszázadban: jelenleg átlagosan kéthetente hal ki egy nyelv.
Trump előszeretettel támadja őket, de azt még ő sem teheti meg, hogy ne álljon szóba a New York Timesszal. A lap médiaügyekben jártas publicistájával a Trump-korszak ellentmondásairól és a nyomtatott sajtó végnapjairól beszélgettünk.
Továbbra sem írja alá a kormány az EGT/Norvég Alapok következő ciklusáról szóló megállapodást, mert beleszólást akar a civil pénzek elosztásába. Az Orbánt másoló lengyel kormánynak ugyanezt nem sikerült kiharcolnia.
A rend és a fegyelem iránti kormányzati elkötelezettséget tükrözte a 2010 óta szigorodó büntetőpolitika. Az eredmény minimum kétséges.
Hatalmas pénzeket szór el a kormány a határvédelemre hivatkozva, és egy jogszabály lehetővé teszi, hogy közbeszerzés nélkül vásároljon eszközöket, szolgáltatásokat. Csak a rendőrség 100 milliárd forintnál is többet költött el így, ráadásul nem mindig egyértelmű, hogy tényleg a menekülthelyzet indokolta-e az adott beruházást.
Helyzet van Csepelen: a körzetet 2014-ben még elhozta a baloldal a Fidesz elől, most viszont az akkori győztesek egymásnak ugrottak. Saját jelöltet indítanának a szocik az Együtt ellen, az előbbiek el is csábították régi szövetségesétől Karácsony Gergelyt, míg az utóbbiak egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a kampány hajrájára.
Az 1965-ben festőként végző és több mint tíz éven át restaurátorként, később kisképzős tanárként dolgozó, majd a mostani kiállításnak is helyt adó egyetem grafikai tanszékén oktató művésznek utoljára 1998-ban volt retrospektív életmű-kiállítása az Ernst Múzeumban.
Két darab, két főszereplő, két nézőpont: az első középpontja egy kultikus férfi, a másiké pedig a kultikus nő. Az első darab egy klasszikus történet átforgatása, a másik egy klasszikus zeneműé. A érem két oldala, pontosabban a sakktábla két színe. Így fogható össze a Szegedi Kortárs Balett egyestés két koreográfiája: a Don Juan és a Feminizma.
Loveshake – Az élet összeráz címmel formabontó zenés-táncos játékot találtak ki a régóta egy párt alkotó művészek. A január 20-i bemutatóig még sejtelmes homály fedi Rezes Judit és Szabó Győző színházi duettjének részleteit. Ami biztos: valóság és fikció keveredik benne, hol viccesen, hol szívszorítóan.
Mostanában nem múlik el színházi évad a slow jegyében született előadás nélkül. Az előzőben ilyen volt például a csaknem ötórás József és testvérei az Örkény Színházban: az egymásba fonódó, köröket leíró történetek megszüntették az időérzékünket.
A címben citált humoros szállóigét az Apollo–13 küldetésének és az erről készült filmnek köszönhetjük – na meg annak, hogy a nem is kicsi és nem is csak egy probléma dacára az űrhajó szerencsésen visszatért. Addig azonban sok víz folyt le a Dunán Belgrádig.
„Az Oberontól meg kell vonnunk az opera nevet, és minden más európai színházban alkalmatlan lesz a bemutatásra” – Carl Maria von Weber fogalmazott ilyen pesszimistán pár hónappal az Oberon 1826-os londoni premierje előtt – és a történelem nagyjából igazolta a komponista borúlátását.
A pakisztáni bevándorlók gyermekeként Londonban született művésznő a ritka polihisztorok egyike: emberi jogi aktivista, keresett dj, kiállítások számára szerez zenét, live actjeivel neves múzeumokban (Tate Britain, Tate Modern) lép fel, feketeöves karatés, hamarosan Cambridge-ben doktorál etnomuzikológiából, ám az igazán sokoldalú előadók védjegye az, hogy alkalmanként mennyire tudnak elrugaszkodni saját komfortzónájuktól.
Nehezen tűrik a kötöttségeket, a szövegeket közös élményanyagból gyúrják össze, és hülye ingekben lépnek fel. Mégsem hobbizenekarként tekintenek magukra.
Tódor János nemrég megjelent kötete a harmadik a cigányok elleni gyilkosságsorozattal és a közelmúlt erőszakos etnikai konfliktusaival foglalkozó könyvek sorában.
A stúdióközönség tapsolása az adás legelején: alighanem mindössze ennyi lehet a „show” műfaji kritériuma az Echo Tv illetékesei szerint, akik pár hete teleragasztották a várost Bayer Zsolt show-jának plakátjaival.
Örülhetünk, hogy a hazai polgári múlt – tehát nagyjából a reformkortól az 1948/1949-es államosításokig ívelő bő évszázad – szakadozott hagyományának emlékszálai közt máig eleven színben pompázik a kávéház.
Az utazóközönség 1968. január 1-jén találkozhatott először a Budapesti Közlekedési Vállalat elnevezéssel, illetve a BKV rövidítéssel. Akkor még senki nem gondolta, hogy e három betű a fővárosi tömegközlekedés szinonimájává válik.
Európában egyedülálló, meseterápiára épülő rehabilitációs és szociális program fut hét éve az egri börtönben. Ha a részben erre a programra épülő tervezetet idén év elején elfogadják, az Európa Tanács ajánlásaként mintegy 2,5 millió gyerek életét befolyásolhatja kedvezően.
A távoli vadonokat kutató biológusok tavaly is számos új fajt fedeztek fel. A régiek közül akadnak hiányzók, némelyek pedig feltámadtak haló poraikból.
A versenyző lesíel a lejtőn, majd motoros szánnal a következő emelkedő tetejére húzatja magát – ez a lényege az alaszkai Arctic Mannek, amely egyszerre pénzdíjas verseny és népünnepély a havas semmi közepén. Hogy került az indulók közé a korábbi magyar olimpikon?
Volt Krisztus a kereszten, az idő maga Wendersnél, hősi halott Oliver Stone-nál és főgonosz földön, vízen, levegőben. Játszott vámpírhajlamú színészt, és mindenét megmutatta Lars von Trier kamerája előtt. A héten emberséges motelgondnokként mutatkozik be a Floridai álomban. Telefonon beszéltünk vele.
