Nekik a hatalom csak a kiemelkedés és megszerezhető vagyon miatt kell

  • Haskó László
  • 2018. február 18.

Publicisztika

A hazugság alapú társadalomról.

Ádáz a vita magyar földön, hogy vajon diktatúrában élünk már, vagy csak rohanunk a diktatúrába. Nehéz erre a kérdésre jól válaszolni. Annyiféle diktatúra van, hogy mindenki igazolni tudja példák sorával a saját véleményét. De ha találnánk is egy pontot, ahol már biztosan önkény az önkényesség, akkor sem jutnánk előbbre. A legszélesebb körben ismert és elismert definíció szerint, ahol a vezetés leváltható, az még nem önkényuralom. Igen ám, de

elméletben kell leválthatatlannak lenni, vagy gyakorlatban?

Ha elméletben, akkor még hosszan élvezhetjük a Fidesz ravaszságait. Ha gyakorlatban, akkor (csak) az idők végezetéig.    
Miért legyőzhetetlen a Fidesz? Azért, mert rendszerét a nemzeti hazugságokra építette fel. Mégpedig azokra a hazugságokra, amelyek egy teljesen torz, egyoldalú nemzeti öntudatot képesek táplálni. Orbán és tanácsadói pedig úgy tüntetik föl magukat, mint ennek az öntudatnak leghitelesebb képviselői, legerősebb védelmezői. Mindezt megspékelik a kereszténység kisajátításával. Az ő (állítólagos) kereszténységük azonban – mint nemzetképük – torz és hazug. Kizárólag a „jóistenben” való hitet és a neki (pontosabban a magyar katolikus egyháznak) szóló engedelmességet jelenti. Krisztustól és a keresztény erkölcstől távolabb vannak, mint Hódmezővásárhely Jeruzsálemtől. Ne tévedjünk: nem arról van szó, hogy személyükben (és tisztségükben) lopnak, csalnak és hazudnak, úgy, hogy fütyülnek a sánta kutya esetére.  Ez csak a poshadt hab a mérgezett tortán. Mert a torta mérgezett. Tisza István keverte, Horthy sütötte meg. A magyarok megették és két vesztes világháború után kezdhettek a nulláról. Azaz kezdhettek volna! De nem!

Hol van már a nulla? Megyünk vissza a mínuszok felé.

Noha már romantikus költőink (Arany, Vörösmarty) szívesen hivatkoztak „nemzeti nagylétre”, ami már kóros, hiszen a középkori magyar királyság sem nagy, sem nemzeti nem volt. Mégis talán Trianonnal kezdődött az ön(gyilkos nemzeti)félrevezetés. Ne időzzünk sokat áldatlan emlékű kormányzó urunknál, akit maga az Antant ültetett a teljesen meg sem üresedett trónra, és aki – egészen a hírhedett frankhamisítási botrányig – hűségesen teljesítette nyugati megbízói parancsait. Például Budaörsön lövetett koronás királyára, akinek előzőleg örök hűséget esküdött. (Ennek tizedéért végezték ki Aradon a magyar tábornokokat.) És persze – valójában – ő írta alá a „kárhozathozó” békeszerződést, gyáva ravaszul egy nímand államtitkárát delegálva a kis Trianon palotába.

Hogy viszonyul Trianonhoz a NER?

Kidobta a Kossuth térről az első magyar köztársasági elnök (mellesleg kitűnő ember) művészi szobrát, helyére állítva a „vad geszti bolond”, a „csóvás ember” grandiózus giccsemlékművét. Akibe nem mellesleg – Hermina úti villájában – az elvesztett háborút végigszenvedő katonák egy csoportja bosszúból golyót röpített. Röviden: akit megölt a népharag.
A hazugság „Merjünk nagyok lenni!” rendszere

további legitimitástöredékeit kezdetben 56-ból próbálta kipréselni.

Nem sok sikerre talált. 56 októberében ugyanis egyszerre lépett fel a garázda-antiszemita szélsőjobb, a Petőfi-körös „haladó” értelmiség és az akkor még létező szociáldemokrata munkásosztály. Ebből nekik csak az első brancs tetszett, viszont a többi részvevő csoport (és leszármazottaik) nem hagyták teljesen „kimazsolázni a forradalmat”. Valószínűleg ezért rendezték meg saját paródia forradalmukat 2006-ban. Akkor ott a Kossuth téren már tündökölt a NER, az már egyszínű volt, ott csak gazemberek és félrevezetettek tomboltak. Épeszű ember számára az csak egy puccskísérlet volt, és amit 2010-ben a „hatalommegragadás” (fülkeforradalom) követett.
Szerencsénkre a NER vezetői nem vérszomjasak, bár ezt – jól mérik fel – a jelenlegi nemzetközi viszonyok szerint – bizonyos határokon túl – nem is tehetnék meg. De szükségük sincs rá. A hatalom nekik csak a kiemelkedés, illetve az anyagiak, a dúskálás miatt kell. Nekik elég a 2006-osok szavazata. És azért immár a Jobbik sem ácsingózik.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.