Nekik a hatalom csak a kiemelkedés és megszerezhető vagyon miatt kell

  • Haskó László
  • 2018. február 18.

Publicisztika

A hazugság alapú társadalomról.

Ádáz a vita magyar földön, hogy vajon diktatúrában élünk már, vagy csak rohanunk a diktatúrába. Nehéz erre a kérdésre jól válaszolni. Annyiféle diktatúra van, hogy mindenki igazolni tudja példák sorával a saját véleményét. De ha találnánk is egy pontot, ahol már biztosan önkény az önkényesség, akkor sem jutnánk előbbre. A legszélesebb körben ismert és elismert definíció szerint, ahol a vezetés leváltható, az még nem önkényuralom. Igen ám, de

elméletben kell leválthatatlannak lenni, vagy gyakorlatban?

Ha elméletben, akkor még hosszan élvezhetjük a Fidesz ravaszságait. Ha gyakorlatban, akkor (csak) az idők végezetéig.    
Miért legyőzhetetlen a Fidesz? Azért, mert rendszerét a nemzeti hazugságokra építette fel. Mégpedig azokra a hazugságokra, amelyek egy teljesen torz, egyoldalú nemzeti öntudatot képesek táplálni. Orbán és tanácsadói pedig úgy tüntetik föl magukat, mint ennek az öntudatnak leghitelesebb képviselői, legerősebb védelmezői. Mindezt megspékelik a kereszténység kisajátításával. Az ő (állítólagos) kereszténységük azonban – mint nemzetképük – torz és hazug. Kizárólag a „jóistenben” való hitet és a neki (pontosabban a magyar katolikus egyháznak) szóló engedelmességet jelenti. Krisztustól és a keresztény erkölcstől távolabb vannak, mint Hódmezővásárhely Jeruzsálemtől. Ne tévedjünk: nem arról van szó, hogy személyükben (és tisztségükben) lopnak, csalnak és hazudnak, úgy, hogy fütyülnek a sánta kutya esetére.  Ez csak a poshadt hab a mérgezett tortán. Mert a torta mérgezett. Tisza István keverte, Horthy sütötte meg. A magyarok megették és két vesztes világháború után kezdhettek a nulláról. Azaz kezdhettek volna! De nem!

Hol van már a nulla? Megyünk vissza a mínuszok felé.

Noha már romantikus költőink (Arany, Vörösmarty) szívesen hivatkoztak „nemzeti nagylétre”, ami már kóros, hiszen a középkori magyar királyság sem nagy, sem nemzeti nem volt. Mégis talán Trianonnal kezdődött az ön(gyilkos nemzeti)félrevezetés. Ne időzzünk sokat áldatlan emlékű kormányzó urunknál, akit maga az Antant ültetett a teljesen meg sem üresedett trónra, és aki – egészen a hírhedett frankhamisítási botrányig – hűségesen teljesítette nyugati megbízói parancsait. Például Budaörsön lövetett koronás királyára, akinek előzőleg örök hűséget esküdött. (Ennek tizedéért végezték ki Aradon a magyar tábornokokat.) És persze – valójában – ő írta alá a „kárhozathozó” békeszerződést, gyáva ravaszul egy nímand államtitkárát delegálva a kis Trianon palotába.

Hogy viszonyul Trianonhoz a NER?

Kidobta a Kossuth térről az első magyar köztársasági elnök (mellesleg kitűnő ember) művészi szobrát, helyére állítva a „vad geszti bolond”, a „csóvás ember” grandiózus giccsemlékművét. Akibe nem mellesleg – Hermina úti villájában – az elvesztett háborút végigszenvedő katonák egy csoportja bosszúból golyót röpített. Röviden: akit megölt a népharag.
A hazugság „Merjünk nagyok lenni!” rendszere

további legitimitástöredékeit kezdetben 56-ból próbálta kipréselni.

Nem sok sikerre talált. 56 októberében ugyanis egyszerre lépett fel a garázda-antiszemita szélsőjobb, a Petőfi-körös „haladó” értelmiség és az akkor még létező szociáldemokrata munkásosztály. Ebből nekik csak az első brancs tetszett, viszont a többi részvevő csoport (és leszármazottaik) nem hagyták teljesen „kimazsolázni a forradalmat”. Valószínűleg ezért rendezték meg saját paródia forradalmukat 2006-ban. Akkor ott a Kossuth téren már tündökölt a NER, az már egyszínű volt, ott csak gazemberek és félrevezetettek tomboltak. Épeszű ember számára az csak egy puccskísérlet volt, és amit 2010-ben a „hatalommegragadás” (fülkeforradalom) követett.
Szerencsénkre a NER vezetői nem vérszomjasak, bár ezt – jól mérik fel – a jelenlegi nemzetközi viszonyok szerint – bizonyos határokon túl – nem is tehetnék meg. De szükségük sincs rá. A hatalom nekik csak a kiemelkedés, illetve az anyagiak, a dúskálás miatt kell. Nekik elég a 2006-osok szavazata. És azért immár a Jobbik sem ácsingózik.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.

Kovács Gergő: „Igyekszünk, hogy a jelöltállítással kevésbé kavarjunk be, de ettől mi még elindulunk”

A Kutyapárt társelnöke egy éve vezeti a főváros egyik elit budai kerületét, közben rendszeresen részt vesz a Fővárosi Közgyűlés néha szürreális keretek közt zajló munkájában. Erről, no meg a Kutyapárt önálló indulásáról, a fővárosi költségvetés nehéz megszületéséről, és persze a Pride tapasztalatairól is beszélgettünk.