Gaal Ilona

Az eretnek

Geréb Ágnes fogházbüntetéséről

  • Gaal Ilona
  • 2018. január 31.

Publicisztika

A legszikárabb híreken túl csak a forrongó indulatok és érzelmek hangján zajlik a párbeszéd a múlt heti jogerős ítéletről, amely minden további jogorvoslati lehetőséget kizáróan fogházba küldi a híres-hírhedt szülésznőt (ha csak Áder János meg nem kegyelmez neki). Nemcsak a Facebook, de az internetes média publicisztika-rovatai is tele vannak Gerébre, az ítéletre és az ítéletet hozókra vonatkozó határozott állásfoglalásokkal, és a határozott állásfoglalások határozott minősítéseivel.

A Fővárosi Ítélőtábla a múlt héten egy perújítási eljárás végére tett pontot. Perújításra akkor van lehetőség, ha egy jogerősen lezárt perben új bizonyíték merül fel. Ez esetben az új bizonyíték egy új igazságügyi orvos szakértői vélemény volt, amely ugyanazon iratokból más következtetésre jutott, mint az eredeti per ítéletében figyelembe vett szakértői vélemények.

 

*

A per két esetet tárgyalt, az egyik 2003-ban, a másik 2007-ben történt, utóbbi egy-két hónappal azelőtt, hogy Geréb Ágnest más ügyben eltiltották volna a szülész-nőgyógyász tevékenységtől.

Geréb 2003-ban egy ikerszülést kísért egy budapesti lakásban. Az első magzat rendben megszületetett, ám ezt követően a második állapota leromlott, oxigénhiányos állapotban jött a világra, és ez legalább 12 percig fenn is állt, amíg a kiérkező mentősök stabilizálták az állapotát. Maradandó károsodást szenvedett, és fél évvel később meghalt. 2007-ben egy otthon szülés során a magzat válla elakadt az édesanyja szeméremcsontjában. Geréb műfogást végzett, ami a baba édesanyából történő kiszabadítására hivatott; a kiérkezett mentős is végzett műfogást, a baba mégis meghalt. A két történetet kezdettől egy perbe vonta össze az igazságszolgáltatás, és a perújítás előtti jogerős ítéletben, 2012-ben Gerébet 2 év letöltendő fogházbüntetésre ítélték, és 10 évre eltiltották a szülész-nőgyógyászati, valamint a szülésznői tevékenységtől. Geréb nem kezdte meg a büntetés letöltését, mert rögtön kegyelmi kérvényt nyújtott be Áder János köztársasági elnöknek, és az Igazságügyi Minisztériumtól engedélyt kapott, hogy az elbírálásig ne vonuljon fogházba.

A perújítási eljárás 2016-ban indult, az első ítélet tavaly áprilisban született. Ennek során első fokon sikerült az új szakértői véleménynek a kívánt hatást elérnie: ha nem is mentették fel Gerébet, de a 2 év fogházbüntetést 5 év próbaidőre felfüggesztették, a tevékenységtől való eltiltást pedig 8 évre mérsékelték. A perújítás során csak a 2003-as esetben adtak helyt a védelem által benyújtott új bizonyítékoknak, de ez is elég volt ahhoz, hogy erre az esetre vonatkozóan a foglalkozás körében elkövetett, maradandó fogyatékosságot okozó gondatlan veszélyeztetés helyett enyhébb bűncselekményt, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést állapítsák meg – és ami a lényeg: lehetővé tegyék, hogy Geréb Ágnes megússza a fogházat. Geréb ezt követően felmentésért, az ügyészség pedig súlyosításért fellebbezett. És ami most az indulatokat kiváltja, az ennek a fellebbezésnek az eredménye, a másodfokú, immár jogerős ítélet, amely ellen, hangsúlyozom, nincs módja jogorvoslatnak, lévén perújításról szó. A másodfokú ítélet ugyanis hatályon kívül helyezte az elsőfokút, vagyis a felfüggesztett szabadságvesztést visszamódosította letöltendőre – mindent úgy állított vissza, ahogyan az még az eredeti, perújítást megelőző jogerős ítéletben szerepelt. Tehát Geréb Ágnesnek 2 évre fogházba kell vonulnia, és 10 évre el van tiltva a szülések levezetésétől, illetve kísérésétől.

Hacsak Áder meg nem kegyelmez neki. A köztársasági elnök 2012-ben úgy reagált a benyújtott kegyelmi kérvényre, hogy azt majd az ügyében jelenleg is folyamatban lévő bírósági eljárás jogerős lezárását követően bírálja el. (Geréb Ágnes jogi ügyeiről lásd Fekete lista című keretes írásunkat.) A perújítási eljárásban megszületett elsőfokú ítélet kihirdetése után, tehát amikor úgy tűnt, hogy Geréb megússza a fogházat, el is bírálta: elutasította. (A köztársasági elnök ezt a hírt elfelejtette megosztani népével, a 2012-es reakciója fent van a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapján, ez nincs.)

 

*

Megkérdeztem Kreisz Gyulát, Geréb Ágnes védőügyvédét, hogy miért változtatta most meg az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla. Azt mondta, hogy részleteiben az ítélet írásbeli indoklásakor fogja átlátni, de a szóbeli indoklásból úgy érzékelte, hogy a másodfok más logikát alkalmazott, mint az első. Az az új szakvélemény, amely a perújítást lehetővé tette, azt mondta ki az ikerterhességből származó, oxigénhiányos állapotban született második magzat esetében, hogy az oxigénhiányt okozhatta méhen belüli fertőzés is. Ha pedig már meglévő fertőzöttségről is lehet szó – érvelt az első fok, elfogadva a szakértők állítását –, akkor nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy Geréb tevékenysége váltotta ki a maradandó károsodáshoz vezető oxigénhiányt. A másodfok viszont Kreisz szerint nem úgy érvelt, hogy amennyiben egyértelműen nem bizonyítható Gerébre az oxigénhiány, akkor nem is ítélhető el érte, hanem fordított logikával: azt kellett volna a védelemnek egyértelműen bizonyítania és tényekkel alátámasztania, hogy az oxigénhiányt kiváltó fertőzés biztosan fennállt az újszülöttnél, és ez nem csak egy elvi lehetőség.

Ez persze lehetetlen, mert a patológiai vizsgálatok során nem vizsgálták a baba vírussal fertőzöttségét, és a gyermek halálakor sem végeztek boncolást. Kreisz (miközben számos ponton elfogadta a bíróság érvelését) még jó néhány dolgot említett, amivel érveltek az eljárás során, és amit szerinte a bíróságnak figyelembe kellett volna vennie, de ezek felidézésének nem látom értelmét addig, amíg az írásbeli ítélet nincs meg, hogy a vád érvelése is látható legyen. És könnyen lehet, hogy akkor is azt mondom, amit most: laikusként nem szabad belemenni olyan kérdésekbe, hogy szükséges lett volna-e az alsó légutak leszívása, vagy hogy a 2007-es történetben hogyan dönthető el, hogy Geréb vagy a kiérkező mentős által alkalmazott műfogás okozta-e a baba halálát; és így tovább. Az azonban laikusként is felfogható, hogy mi a különbség aközött, ha bizonyítani kell, hogy egy tényállás (a méhen belüli fertőzöttség) fennáll-e, vagy pedig elég, ha a lehetősége megvan (tehát nem zárható ki, hogy a magzat már a méhen belül fertőzött volt). Azt viszont csak az írásbeli indoklásból lehet majd látni, hogy tényleg elkövette-e a bíróság ezt a törvényszegést. (A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére – mondja ki a büntetőeljárásról szóló törvény, tehát ha tényleg fordított logikát alkalmazott a másodfok, akkor az törvényellenes.)

A Geréb Ágnes legutolsó peréről szóló írást itt le is zárhatnám – ha nem olyan ügyről lenne szó, amelyről a celeb Puzsér Róberttől kezdve a volt bíró Sándor Zsuzsán át a miniszterelnök-jelölt Karácsony Gergelyig rengetegen állást foglaltak már, legalább néhány Facebook-komment erejéig. Értelmes, tájékozott, művelt, gondolkodó, ráadásul ismert embe­rek teljes komolysággal azért ragadnak billentyűzetet, hogy az üzenőfalukon a világ tudtára adják, hogy ők bizony készülnek Geréb helyett egy hetet leülni a fogházban, itt és itt lehet csatlakozni. Geréb ügyeit közel húsz éve erős indulatok és érzelmi telítettség kíséri – de most mindez az egekbe csap. Vajon mi ennek az oka, és mit jelent Geréb Ágnes ítélete – önmagán túl?

Az hiszem, az érzelmeket két jelenség korbácsolja: az egyik a #MeToo mozgalom, a másik az, amelynek címerállata a vak komondor. Sárosdi Lillának és a hozzá csatlakozóknak köszönhetően a női egyenjogúságért folyó harc nálunk, ahogy Európa- és Amerika-szerte is, szintet lépett. A Geréb-történet sokak számára az otthon szülés szabadságáról szól – az otthonszülés pedig a nők helyzetéről, az önrendelkezési jogunkról és az egyenjogúságunkról szól, amiért a vak komondor országában egyre inkább harcolni kell, de amiért a #MeToo korszakában egyre jobban harcolni is lehet. Hiába mondják el a Geréb-perekben ítélkező bírók, hogy nem az otthon szülés a per tárgya, hiába intenek józanságra egyes véleményformálók, akik szerint mégiscsak az történt, hogy Geréb munkássága során halálesetek történtek, és ezért bizony felelni kell, ez mind csak olaj a tűzre.

Arra a tűzre, amelyet a vak komondor tulajdonosai és a hasonszőrű kiválóságok szítanak.

Mit várunk abban az országban, ahol azt a veszprémi nőgyógyászt (ne szaladjunk el a neve felett: Udvary János), aki életmentő műtétekért és a vizsgálatokért pénzt kért daganatos betegeitől az államilag finanszírozott kórházi rendelésén, betegeit haszonszerzés céljából tudatosan félrediagnosztizálta (!), tehát ahol ezt az onkológus-nőgyógyászt a Magyar Orvosi Kamara (MOK) mindössze fél évre zárja ki a tagjai sorából, hiába kapott jogerősen 2 év börtönbüntetést 5 évre felfüggesztve, bő egymilliós vagyonelkobzást és majd félmilliós pénzbüntetést? (További szépsége még a történetnek, hogy az eljárás három éve alatt tovább kezelhette a betegeket, és az eljárás végére az érintett tíz betegből csak egy élt.) Igen, vannak orvosok szép számmal, akik tiltakoznak a MOK ilyen megengedő döntése ellen, de nem ők ülnek a MOK vezetőségében. Ők egyre távolabb vannak attól.

És mit várunk abban az országban, ahol semmi, de semmi szakmán belüli visszhangja nincs a Szent János Kórház nőgyógyásza, Nyulasi Tibor úgynevezett szakvéleményének, aki Bene Krisztián, a lúgos orvos elleni perben képes volt azt leírni, hogy a kábultságból ébredő nő valamilyen forró folyadékkal (akár kamillateával is) leforrázhatta magát? Az igazságügyi orvos szakértők korábbi álláspontja szerint csak a szerencsén múlott, hogy az áldozat életben maradt. De álljunk meg egy percre magánál Bene Krisztiánnál! Mit várunk ott, ahol kezdetben a nyomozást is meg akarták szüntetni ellene, a bizonyítékokat pedig megsemmisíteni, annak ellenére, hogy nem volt más gyanúsított? Ahol ezerszer előbb ismertük az áldozat nevét és arcát, mint az egyetlen komoly gyanúsítottét? Valóban azt várjuk, hogy azok, akik számára Geréb gerillamozgalma nem ellenszenves, ellenkezőleg, akár ünneplendő szabadságharc, ebben a környezetben, a fenti híreket böngészve majd elfogulatlannak, érdekmentesnek látják az ítéletet megalapozó orvosi szakvélemények kidolgozóit, és ily módon magukat az ítéleteket? Nem megyek bele orvosszakmai kérdésekbe, de egy szimbolikus jelentőségű apróságra felhívnám a figyelmet: Gerébről – ahogy Veiszer Alinda műsorában tavalyelőtt mesélte – nem vették le a bilincset a tárgyalás során, hiába jelezte, hogy fáj tőle a bokája. Bene Krisztián esetében a bíró nemcsak a bilincset, de a vezetőszárat is le akarta vetetni a vádlottról. (A fegy­őrnek kellett figyelmeztetnie, hogy a vezetőszárat nem lehet.) Igen, tudom, Bene kórházi főigazgató úr Mikola miniszter úr unokaöccse! De ha itt elfogultsággal vádoljuk meg a bírót és az igazságszolgáltatást, miért vagyunk biztosak benne, hogy Geréb esetében szó sincs ilyesmiről?

 

*

Pedig láttuk, hogy milyen szakmai ellenállást kellett leküzdeni, hogy 2011-re megszülethessen az otthon szülés szabályozása, és még mindig mostohagyerek: a társadalombiztosítás nem térít egy fillért sem. (Lásd: Miért szabályozatlan az otthon szülés? Vajúdnak a hegyek, Magyar Narancs, 2010. október 21.) Tudtommal az országban még mindig csak egyetlenegy szülészet van, a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházban, ahol a szövődménymentes szüléseknél nem kell, hogy orvos jelen legyen. Szó volt kórházak melletti születéscentrumokról, a háborítatlan, akár orvos nélküli szülések állami intézményeiről – egy sem valósult meg eddig. Nálunk nincs egységes, minden egészségügyi szolgáltatóra vonatkozó protokoll a szülések levezetésére. Minden intézmény maga határozza meg, hogy mennyit kell várni a szülés mesterséges beindításáig, ha elfolyik a magzatvíz, vagy mikor kell beavatkozni, ha már teljesen szétnyílt a méhszáj, de még nem indultak meg a tolófájások, és így tovább. Ez normális? Annak a szakmának, amelyik az egyetlen gerillaszülész ellen szakmai érvekre hivatkozik (nagyon helyesen), nem az volna az érdeke, hogy egységes protokoll legyen? Úgy látszik, nem. A zavarosban könnyebb halászni. Mert nem Geréb az egyetlen, aki hibázik, mások ellen is indulnak eljárások, büntetőperek vagy polgári perek, csak nem ilyen zajosak. (De hát ez a zaj a törvénykerülők jussa, még ha hivatkozhatnak is arra, hogy rossz törvény az, amelyet megkerülnek.)

Minden családnak van élménye szülésről, és szinte minden családban van olyan élmény, ahol a szülészet a hatalom helyszíne, az orvos, a szülésznő vagy a neonatológus pedig a szakmai szűklátókörűség, összezárás megtestesítője. Alig van olyan család, valószínűleg csak a legszegényebbek és a leggazdagabbak között, ahol a szülés kapcsán ne vándorolt volna feketén pénz, méghozzá sok pénz az orvosok zsebébe. Nem csoda, hogy forrnak az indulatok.

Geréb Ágnesről sok nőgyógyásszal, egészségügyi döntéshozóval és szülés körül dolgozókkal beszélgettem az elmúlt években, és hajlok arra, hogy van igazság azok véleményében, akik azt mondják: legalább annyit ártott az otthon szülés ügyének, mint amennyit használt. Rosszul kommunikált a szakmabeliekkel, nem volt számára szempont a megegyezés, a megbékélés. „Magányos hős”, „egyedüli szabadságharcos”, „mártír típusú személyiség”. Ezt nem otthonszülés-ellenesektől hallottam, hanem olyanoktól, akik másképp dolgoztak a szüléskultúra fejlesztéséért Magyarországon, mint ő. Nem nehéz belátni például, hogy azok a hírek, amelyek Gerébről a sajtóban megjelentek, nem tettek jót a kórházi dúlaság intézményének, pedig az anyákat a kórházban segítők is a háborítatlan szülésért küzdöttek, küzdenek, aminek gyorsabb elterjedése az otthon szülés ügyét is előrevitte volna.

De Geréb számára valószínűleg nem az ügy a legfontosabb, annál sokkal fontosabb a szülőnő, a szülés és maga a szülés kísérésének élménye. Nem érdekli őt az aktuális szabályozás sem, hanem a számára leginkább vállalható szakmai protokoll érdekli. Az Indexnek adott interjújában tavaly elmondta, hogy az ikerszülés-történet vállalását sem bánta, mert annak a külföldi szakmai protokollnak hisz, amelyik szerint előreláthatólag nem volt kockázatos az a terhesség. Azt sem tudta, mit mondanak a magyar protokollok. (Ennek az ellenkezőjét.) Ez kétségkívül felelőtlenség – de azzal senki nem vádolhatja Gerébet, hogy nem az anyák iránti végtelen elkötelezettség, a szülés szentsége iránti alázat hajtja. Lehet, hogy megszállott, akinek problémás a kapcsolata a realitással, ám a szándéka tiszta. Akkor is, ha tesz a törvényekre, akkor is, ha nem érzékeli a környezetét. És ez az, amiért sokan kiállnak mellette. Lehet, hogy megszállottak, akiknek problémás a kapcsolatuk a realitással, ámde a szándékuk tiszta.

Könnyen lehet, hogy indokolt a 2 év letöltendő. Nem tudom, és nem is vagyok hajlandó ebben állást foglalni. De titkon én is azt kívánom, hogy Gerébet mentse ki a köztársasági elnök. Nem épp azért, mert ez jogos, hanem mert szeretnék olyan országban élni, ahol egy durván meghurcolt nőnek van, aki azt mondja: megpihenhetsz.

Feketelista

Geréb saját statisztikája szerint 3500 otthon szülésnél segédkezett. Az alábbi néhány esetből lett büntetőeljárás:

2000 márciusában normális szülés során egészséges csecsemőnek adott életet otthonában egy édesanya Geréb Ágnes segítségével. A baba édesanyja karjában volt, amikor Geréb egy óra múlva észrevette, hogy nem lélegzik. Újraélesztették, de mire a gyerekmentővel a kórházba értek, maradandó agykárosodást szenvedett, és bő egy év múlva súlyos tüdőgyulladás miatti keringési elégtelenségben meghalt. Ennek az ügynek a folyományaként mondták ki 2007 novemberében jogerősen, hogy Geréb nem praktizálhat szülész-nőgyógyászként. (Bábaként praktizált a továbbiakban.) Az első fok még felmentette Geréb Ágnest.

2003-ban történt az az ikerszülés, amely a most lezáródott perújítás egyik tárgyát képezte. A kétpetéjű ikrek közül a másodikként születő baba oxigénhiányos állapotba került, maradandó károsodást szenvedett. Fél év múlva meghalt, de azt nem rótták Geréb terhére.

2007-ben egy otthon szülés során a magzat válla az édesanyja szeméremcsontjában elakadt, a babát sem Geréb, sem a kiérkezett mentő nem tudta megmenteni. A 2003-as történettel együtt tárgyalt eljárásban a most záródott perújítás során Gerébet 2 év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és 10 évre eltiltották a szülész-nőgyógyászi, valamint a szülésznői tevékenységtől.

2008-ban és 2009-ben is kellett olyan intézményen kívüli szülésekhez mentőt hívni, ahol Geréb Ágnes segédkezett. Ekkor az otthon szülés már nem volt tiltott (de még szabályozott sem), és haláleset nem történt, továbbá a szülők sem tettek feljelentést, nem indult eljárás.

2010 októberében az Alma utcai Napvilág Születésházban viszont már tetten érték Gerébet: innen kommandósok vitték el, amikor egy ott tartózkodó nőnél beindult szülésnél segédkezett. Előzetes letartóztatásba, majd 77 nap múlva házi őrizetbe helyezték. Három évet töltött házi őrizetben, és további 2 év lakhelyelhagyási tilalmat is kiszabtak rá. A vádak: háromrendbeli foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (azon intézményen kívüli szülések vezetése, amikor mentőt kellett hívni), kuruzslás (engedély nélkül vezetett, kísért intézményen kívüli szüléseket) és felbujtás okirat-hamisításra (a szülőket arra beszélte rá, hogy ne a Napvilág Születésház szerinti kerületbe anyakönyveztessék gyermeküket, annak ellenére, hogy ott születtek). A jogerős ítélet 2016-ban született, és 1,5 év szabadságvesztésre ítélte Gerébet, 3 év próbaidőre felfüggesztve, és 5 évre eltiltotta a szülész-nőgyógyászi, valamint a szülésznői tevékenységtől.

Figyelmébe ajánljuk