Kovács András A jelfogó dilemmája – Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján? című írásában (Magyar Narancs, 2021. április 21.) érdemben foglalkozik a közelmúltban napvilágot látott és időközben már magyarul is olvasható Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról (angol rövidítése: JDA) című dokumentummal (Mérce, 2021. április 20.).
Van az Emil és a detektívek című ifjúsági regényben egy párbeszédrészlet, amely a felnőtteknek is sokat mondhat.
Lázár János imázst épít, miközben neki is nagyban köszönhető, hogy a jog mellett a tekintélyre épül ez az állam.
A bürokrácia, a pénz és a diplomácia egyaránt szerepel az okok között.
Amióta az emberiség erre fogékony része megértette, hogy az internetes „keresgélés” nem intim, magánjellegű tevékenység, azóta ugrásszerűen megnőtt a technológiakritikai szólamok száma mind a digitális, mind az offline nyilvánosságban. A félelem és a kétségbeesés érthető.
A hazai építészetben immár nagyobb visszhangot váltanak ki a bontások, mint az építkezések. A „megsemmisítési mániának” nem tudjuk a pontos okait. Hirtelen szükség lesz a telkekre? Vagy az illetékesek meg akarnak szabadulni valamitől, ami állandó jelenlétével a múltra emlékeztet?
Két blokk van kialakulóban. Az egyik oldalon az európai, észak-amerikai és ázsiai demokráciák, a másikon Kína, Irán és Oroszország.
Az ő intézményük már nem az SZFE.
