Kovács András

A jelfogó dilemmája

Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján?

  • Kovács András
  • 2021. április 21.

Publicisztika

Néhány hete több mint kétszáz egyetemi tanár és kutató „Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról” (Jerusalem Declaration on Antisemitism – JDA; jerusalem­declara­tion.org) címmel felhívást tett közzé, amely az International Holocaust Remembrance Alliance – (IHRA; holocaustremembrance.com) által kidolgozott és használt, az EU által ajánlott és több kormány által is elfogadott antiszemitizmus-definíció felülvizsgálatára szólít fel.

Az aláírók között vannak a kérdéskör olyan nemzetközileg és Magyarországon is ismert kutatói, mint Aleida Assmann, Omer Bartov, Wolfgang Benz vagy Amos Goldberg. A nyilatkozat deklarált célja az antiszemitizmus világosabb, koherensebb és kiegyensúlyozottabb meghatározása annál, mint amit az IHRA definíció ad. Az IHRA tizenegy példát sorol fel az antiszemita megnyilatkozásokra, és ezek közül hét Izraellel kapcsolatos. A JDA szerzői szerint ezekkel van a baj. Úgy vélik, pont az Izraelre és Palesztinára vonatkozó kijelentések értelmezése miatt szorul felülvizsgálatra a szöveg. Szerintük ez olyan megnyilvánulásokat is antiszemitának tekint, amelyek nem feltétlenül azok, és ezért az antiszemitizmus bélyegét süti olyanokra, akik nem is antiszemiták, nem a zsidókkal van bajuk, hanem Izraellel és az izraeli politikával.

Néhány ponton a JDA szerzői elfogadják az IHRA definícióját. Szerintük is antiszemita az, aki hagyományos antiszemita sztereotípiákat használ, amikor Izrael államról beszél, aki a zsidókat kollektíve felelősnek tekinti az izraeli politikáért, és aki tagadja Izrael államá­nak létjogosultságát. Az is antiszemita továbbá, aki a zsidóktól elvárja, hogy nyilvánosan elítéljék a cionizmust, és aki azt feltételezi, hogy a zsidók származásuknál fogva lojálisabbak Izraelhez, mint ahhoz az országhoz, amelyben élnek.

Hiányzó szövegértelmezés

Van azonban néhány fontos tárgykör, amelyben az IHRA által antiszemitának tartott kijelentések a JDA szerint nem tekinthetők antiszemitának. Ilyen a cionizmus, mint zsidó nacionalizmus elutasítása mind ideológiaként, mind államalkotó elvként. Nem antiszemita szerintük Izrael tényalapú kritikája, függetlenül attól, hogy a tényekből levont következtetések helyesek vagy tévesek, és a megvilágításukra használt történelmi vagy politikai analógiák érvényesek vagy hamisak. Ha valaki azt állítja például, hogy Izrael úgy bánik a palesztinokkal, mint a nácik a zsidókkal, az legfeljebb téved, de ettől még nem feltétlenül antiszemita. A nyilatkozat szerint lehet, hogy helytelen, de ugyancsak nem nyilvánvalóan antiszemita a kettős mérce alkalmazása sem, azaz amikor Izraelt olyan elvek alapján ítélik el, amelyeket más esetekben nem érvényesítenek. Végezetül pedig nem antiszemita az Izrael elleni gazdasági és egyéb bojkottra való felszólítás, azt a nyilatkozat teljesen legitim és más esetekben is rendszeresen alkalmazott politikai eszköznek tekinti.

A nyilatkozat kibocsátói tudatosan nem foglalnak állást abban, hogy egyetértenek-e az általuk nem antiszemitának tekintett álláspontokkal, helyesnek, támogatandóknak tartják-e azokat. Leszögezik, hogy az aláírók ezekben a kérdésekben igencsak eltérő véleményen vannak. Ők csak arra hívják fel a figyelmet – írják –, hogy a nem antiszemita és az antiszemita beszéd között húzódó határ nem azonos az igaz és a téves, a racionálisan érvelő és a kusza beszéd, a mérsékelt és a harsány megnyilatkozások közötti határral. Izrael kritikája attól, hogy esetleg történelmileg téves, logikailag hibás, igazságtalan, sérelmes vagy egyszerűen buta, még nem feltétlenül antiszemita.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.