Kovács András

A jelfogó dilemmája

Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján?

  • Kovács András
  • 2021.04.21 21:00

Publicisztika

Néhány hete több mint kétszáz egyetemi tanár és kutató „Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról” (Jerusalem Declaration on Antisemitism – JDA; jerusalem­declara­tion.org) címmel felhívást tett közzé, amely az International Holocaust Remembrance Alliance – (IHRA; holocaustremembrance.com) által kidolgozott és használt, az EU által ajánlott és több kormány által is elfogadott antiszemitizmus-definíció felülvizsgálatára szólít fel.

Az aláírók között vannak a kérdéskör olyan nemzetközileg és Magyarországon is ismert kutatói, mint Aleida Assmann, Omer Bartov, Wolfgang Benz vagy Amos Goldberg. A nyilatkozat deklarált célja az antiszemitizmus világosabb, koherensebb és kiegyensúlyozottabb meghatározása annál, mint amit az IHRA definíció ad. Az IHRA tizenegy példát sorol fel az antiszemita megnyilatkozásokra, és ezek közül hét Izraellel kapcsolatos. A JDA szerzői szerint ezekkel van a baj. Úgy vélik, pont az Izraelre és Palesztinára vonatkozó kijelentések értelmezése miatt szorul felülvizsgálatra a szöveg. Szerintük ez olyan megnyilvánulásokat is antiszemitának tekint, amelyek nem feltétlenül azok, és ezért az antiszemitizmus bélyegét süti olyanokra, akik nem is antiszemiták, nem a zsidókkal van bajuk, hanem Izraellel és az izraeli politikával.

Néhány ponton a JDA szerzői elfogadják az IHRA definícióját. Szerintük is antiszemita az, aki hagyományos antiszemita sztereotípiákat használ, amikor Izrael államról beszél, aki a zsidókat kollektíve felelősnek tekinti az izraeli politikáért, és aki tagadja Izrael államá­nak létjogosultságát. Az is antiszemita továbbá, aki a zsidóktól elvárja, hogy nyilvánosan elítéljék a cionizmust, és aki azt feltételezi, hogy a zsidók származásuknál fogva lojálisabbak Izraelhez, mint ahhoz az országhoz, amelyben élnek.

Hiányzó szövegértelmezés

Van azonban néhány fontos tárgykör, amelyben az IHRA által antiszemitának tartott kijelentések a JDA szerint nem tekinthetők antiszemitának. Ilyen a cionizmus, mint zsidó nacionalizmus elutasítása mind ideológiaként, mind államalkotó elvként. Nem antiszemita szerintük Izrael tényalapú kritikája, függetlenül attól, hogy a tényekből levont következtetések helyesek vagy tévesek, és a megvilágításukra használt történelmi vagy politikai analógiák érvényesek vagy hamisak. Ha valaki azt állítja például, hogy Izrael úgy bánik a palesztinokkal, mint a nácik a zsidókkal, az legfeljebb téved, de ettől még nem feltétlenül antiszemita. A nyilatkozat szerint lehet, hogy helytelen, de ugyancsak nem nyilvánvalóan antiszemita a kettős mérce alkalmazása sem, azaz amikor Izraelt olyan elvek alapján ítélik el, amelyeket más esetekben nem érvényesítenek. Végezetül pedig nem antiszemita az Izrael elleni gazdasági és egyéb bojkottra való felszólítás, azt a nyilatkozat teljesen legitim és más esetekben is rendszeresen alkalmazott politikai eszköznek tekinti.

A nyilatkozat kibocsátói tudatosan nem foglalnak állást abban, hogy egyetértenek-e az általuk nem antiszemitának tekintett álláspontokkal, helyesnek, támogatandóknak tartják-e azokat. Leszögezik, hogy az aláírók ezekben a kérdésekben igencsak eltérő véleményen vannak. Ők csak arra hívják fel a figyelmet – írják –, hogy a nem antiszemita és az antiszemita beszéd között húzódó határ nem azonos az igaz és a téves, a racionálisan érvelő és a kusza beszéd, a mérsékelt és a harsány megnyilatkozások közötti határral. Izrael kritikája attól, hogy esetleg történelmileg téves, logikailag hibás, igazságtalan, sérelmes vagy egyszerűen buta, még nem feltétlenül antiszemita.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk