Bárány Tibor

Algoritmusra dobban a szív

Hogyan befolyásolják az ajánlórendszerek az esztétikai választásainkat?

  • Bárány Tibor
  • 2021. április 21.

Publicisztika

Amióta az emberiség erre fogékony része megértette, hogy az internetes „keresgélés” nem intim, magánjellegű tevékenység, az­óta ugrásszerűen megnőtt a technológiakritikai szólamok száma mind a digitális, mind az offline nyilvánosságban. A félelem és a kétségbeesés érthető.

Aki az online térben nézelődik, digitális lábnyomot hagy; ezekből az adatokból pedig – kellően intelligens és tanulékony algoritmusok segítségével – jól-rosszul rekonstruálható az adott személy fogyasztói, világnézeti, sőt pszichológiai profilja. A viselkedésünket monitorozó és befolyásoló algoritmusokhoz földi halandók nem férhetnek hozzá, így csak a jó ég tudja, hogy egészen pontosan mit is jelent mindez.

A legtöbb felhasználó életében – általában egy sor keserű tapasztalat után – elérkezik a ráismerés pillanata: nincs ártalmatlan, következmények nélküli klikkelgetés, a közösségi média felületei ugyanis a saját böngészési előzményeink alapján bombáznak minket kéretlen tartalmakkal. Elég csak megpendíteni egy témát egy privát Messenger-üzenetben, kisvártatva megjelennek a vonatkozó hirdetések a Facebook-üzenőfalunkon; rosszabb esetben egy eltévedt lájk vagy egy-egy ironikus nyilvános komment hatására kormányközeli „elemzőintézetek” videóit kell kerülgetnünk a falunkon. Kattintásainkkal mindig valamilyen ágens adatvagyonát gyarapítjuk. A felismerésre ki-ki vérmérséklete és pillanatnyi érdekei szerint reagál: vannak, akik az információs társadalom végromlását vizionálják, mások szabályozási javaslatokat készítenek elő, és vannak, akik önálló rutint alakítanak ki az internetes tevékenységüket elemző algoritmusok kijátszására. Mások pedig minimálisra szorítják az online „jelenlétüket”.

Vonzások és választások

Érdekes módon a kultúra- és a művészetfogyasztás digitális „ökoszisztémájával” szemben kevésbé vagyunk szigorúak: az algoritmizált ajánlórendszereket működtető online (zenei vagy filmes) adatbázisok és kereskedelmi platformok működése mintha ritkábban válna nyilvános kritika tárgyává. Nem háborodunk fel, ha a Spotify vagy a YouTube ajánlásait követve olyan zeneszámokat hallgatunk, amelyeket talán eszünkbe sem jutott volna; és maximum mosolygunk, ha a Netflix és az Amazon rosszul „lövi be” az ízlésünket. Mintha a streamingszolgáltatók ajánlóalgoritmusai nekünk dolgoznának (mi több, szívesen fizetünk is az elvégzett munkáért!), a közösségi oldalak tartalomválogató algoritmusai pedig ellenünk. Márpedig nincs óriási különbség a két eset között: nemzetközi nagyvállalatok tulajdonában álló internetes felületek kereskedelmi célokat követve, számunkra átláthatatlan elvek szerint, a tudatos beleegyezésünk nélkül gyűjtött, ám mégis önkéntesen átadott adataink alapján, gépi intelligencia felhasználásával szűrik az elénk kerülő tartalmat – valamiféle „személyre szabott” felhasználói élmény ígéretének jegyében.

Az esztétikai választásaink legalább annyira jellemeznek bennünket, mint az életvezetési döntéseink, mégis az esztétikai identitásunkat szemlátomást kevésbé féltjük az algoritmusok (állítólagos) uralmától, mint önazonosságunk más elemeit.

Vajon miért van ez így, és kell-e aggódnunk az ajánlóalgoritmusok miatt?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”