"Vlagyimir Putyin nem fenyeget, csak követelőzik"

Publicisztika

Melyik forgatókönyv lenne veszélyesebb? Ha tárgyalásos úton létrejönne egy ütközőzóna Oroszország és az atlanti szövetség között? Vagy ha kialakulna egy olyan szembenállás, aminek a kimenetele egy idő után nem lehetne más, mint korlátlan háború, vagy teljes belenyugvás az Oroszország által teremtett kész tényekbe? Ezeket a kérdéseket járja körül véleménycikkében Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő.

Világos, hogy mi történik.

Vlagyimir Putyin azért vonultatott fel csapatokat Ukrajna keleti határán és az elcsatolt Krímben, hogy emlékeztessen rá: ha harmadszor is meg akarná sérteni Ukrajna területi épségét, senki sem tudná megakadályozni. Aki megpróbálná, azt kockáztatná, hogy kitör a háború az atlanti szövetség és az Oroszországi Föderáció között.

Ami egyúttal egy harmadik világháború kezdete lenne. Putyin sem vágyik erre jobban, mint bárki más, viszont Putyin ukrajnai ténykedése láthatóan arra késztette Joe Bident, hogy gyorsan a telefonhoz nyúljon, és csúcstalálkozót ajánljon neki. Miután jogosan nevezte Putyint gyilkosnak, és habár az Alekszej Navalnijról szóló hírek napról napra riasztóbbak és egyre felháborítóbbak, az Egyesült Államok elnöke elismerte, hogy az orosz elnök továbbra is kötelező tárgyalópartner. 

Lássuk be, Vlagyimir Putyin nyert egy kört,

de miről tárgyalhat egyáltalán a Fehér Ház és a Kreml egy csúcstalálkozó előtt és alatt?

Alighanem megpróbálják majd feltámasztani a fegyverkorlátozást. Vlagyimir Putyin talán felajánlja azt is, hogy ha a Nyugat közreműködik a szíriai újjáépítésben, akkor ő segít abban, hogy Washington és Teherán között időtálló megállapodás jöjjön létre. Aztán főfogásként természetesen ott lesz Ukrajna, és vele együtt a többi volt szovjet tagköztársaság, amelyek elnyerték a függetlenségüket, de az Európai Unióba és az atlanti szövetségbe nem jutottak be.

Vlagyimir Putyin azt fogja kérni Joe Bidentől, hogy soha ne vegyék fel őket a NATO-ba, hogy az atlanti szövetség ne érjen el Oroszország határaiig, de mit tudna cserébe felajánlani?

Ez a kérdés lesz a találkozó lényege, ahol Putyin kijátszhat legalább két kártyát. Felajánlhatja, hogy kivonul a Donyec-medencéből, ha ez a nagyrészt orosz ajkú térség autonómiát kap. Olyan ellenőrzési mechanizmusok felállításába is beleegyezhet, amelyek hitelt adnának az orosz ígéreteknek, hogy Moszkva nem avatkozik be Ukrajna és a többi közbülső ország belügyeibe.

Ha létrejönne egy amerikai-orosz párbeszéd,

Ukrajna, Moldova és Grúzia semleges státuszt és összekötő szerepet kaphatna, sorsuk pedig Washington és Moszkva között dőlne el.

Érthető, hogy egész Közép- és Kelet-Európában sokakat aggaszt egy ilyen fejlemény, annál is inkább, mert a fehérorosz kérdés továbbra is megoldatlan, és mert a térség inkább Oroszország, mint az Európai Unió és az Egyesült Államok hatókörében van. Putyin addig kapálózott, amíg visszaültették a nagyok asztalához, és talán szerezhet néhány jó pontot abban a régióban is, amit az orosz „közel-külföldnek” szokott hívni. Aggódhatunk emiatt, kell is, de vajon melyik forgatókönyv lenne veszélyesebb? Ha tárgyalásos úton létrejönne egy ütközőzóna Oroszország és az atlanti szövetség között? Vagy ha kialakulna egy olyan szembenállás, aminek a kimenetele egy idő után nem lehetne más, mint vagy korlátlan háború, vagy teljes belenyugvás az Oroszország által teremtett kész tényekbe?

putyin_2_top_story_lead.jpg

 

Emeljék fel a kezüket azok, akik készen állnak egy háborúra!

Egyetlen kéz sem lendül a magasba, és talán azt kell ebből észrevenni, hogy az erődemonstrációkon túl Vlagyimir Putyin nem fenyeget, csak követelőzik, mert nem engedheti meg magának, hogy valóban leszámolásra kerüljön sor. Joe Biden meg fogja próbálni, mert muszáj megpróbálnia kihasználni az orosz elnök gazdasági nehézségeit, a növekvő népszerűtlenségét, az egész rendszerének a gyengülését, az egyre nagyobb elutasítást, amellyel a szovjet utódállamokban szembesül, a szíriai patthelyzetet, azt, hogy Putyin öregszik, és hogy az új orosz középosztály mire vágyik: több szabadságra, kevesebb kínai és több európai közeledésre. Így születhet meg a nagy geopolitikai kompromisszum, amelyre az oroszoknak, a békének, a nyugatiaknak és mindenekelőtt mindazoknak, akiket a történelem a választóvonalon hagyott, oly nagy szükségük van.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.