A tizenkét rendező városból nyolc jelezte, hogy – a dolgok mai állása szerint – beenged szurkolókat a mérkőzésekre, negyed-, harmad-, illetve félházakkal. Négy pedig azt, hogy egyelőre ezt nem tudja megígérni.
Mi azonban olyan nagyot mondtunk, amekkoránál nagyobbat már nem is lehetett.
Péntek reggel szokásos rádiószózatában ezt a felajánlást Orbán Viktor nem említette, noha nyilván tudott róla. Viszont dobálózott a vakcinák számával, és sopánkodott, hogy nem akar mindenki regisztrálni. Ámde: „Június közepén kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság, melyben Magyarország is érintett. Addigra mindenki, aki regisztrált, meg fogja kapni az oltást, így lehetőség lesz arra, hogy védettségi kártyával az érdeklődők részt tudjanak venni ezen az eseményen.”
Érdekes módon a miniszterelnök pont ide futtatta ki a védekezés sikerét.
Lelkes jelentkezők voltunk mi a Szuperkupa tavaly szeptemberi döntőjére is. Vége sem volt az első veszélyhelyzetnek, amikor megkaptuk a rendezés jogát. Méghozzá tesztmeccsnek szánták arra nézve, visszatérhetnek-e nemzetközi meccsekre a drukkerek a stadionokba. Más helyütt addigra becsukták vagy ki sem nyitották a stadionok kapuit. Viszont a külföldi szurkolóknak országaik az otthon maradást ajánlották, illetve a visszatérőknek egy ideig karanténban kellett (volna vonulniuk). Több ezer – magyar – néző így is volt a Puskásban. Persze utána nem vizsgálták (pedig jó alkalom lett volna), vajon hányan fertőződtek meg a meccs után közülük és környezetükben.
Amíg ez a mérkőzés le nem zajlott, meg még a Fradi szinte összes BL-meccse, komoly járványügyi intézkedések nem történtek (jelezte volna, mekkora a baj), csak mikor már végképp tarthatatlanná vált a helyzet. Annak dacára, hogy amiképp most elmesélte: „Az idősek életveszélyben voltak. Beszéljünk egyenesen: ember nem tudta megmondani, hogy a 65 év felettiek, hogyha megkapják ezt a vírust, mekkora esélyük van arra, hogy ezt túléljék.” Érdekes, ezt akkor nem mondta. Hősködött.
A szomorú fejlemények nem változtattak a dolgok további menetén sem. Még tartott a pandémia második hulláma, aztán ránk tört a harmadik is, százak, ezrek betegedtek, betegednek meg naponta, rengeteg a halálos áldozat, mégis sorra rendeztek, rendeznek nemzetközi sporteseményeket hazánkban. Több száz fő vagy még nagyobb számú vendég is érkezhet alkalmanként, és (azon felül, hogy tényleges és esetleges olimpikonjaink cikáznak szerte a világban) sok-sok országból hozhatták, hozhatják be a vírust, annak különféle variánsait.
Focisták is jöttek is szép számmal: a Bajnokok Ligája, az Európa Liga, a női BL több találkozóját is nálunk rendezték februárban, és még márciusban is.
Sorra szállingóztak hozzánk focizni külföldiek, angol, német, osztrák, norvég, spanyol csapatok randevúztak a futballszerelem újdonsült fővárosában.
„Ha összehasonlítják a lipcsei, liverpooli és budapesti történéseket, egy város akad, ahol biztosan nem szabadna játszani, ha ezeket a számokat tényleg fontosnak tartják, és az nem Lipcse vagy Liverpool – mondta március elején Jürgen Klopp, az angolok edzője a két csapat párharcának visszavágója előtt, amit történetesen a Puskás Arénában rendeztek meg. Amiképp már az első mérkőzést is.
Ezután - a Szlovéniával közösen rendezett U21-es Európa-bajnokság részeként – futball-csoporttorna is volt hazánkban, hét külföldi csapattal meg a mieinkkel. A már addigra minden addiginál drámaibbá vált járványhelyzetünk ellenére március végén Katar fociválogatottja három meccset játszhatott Debrecenben, méghozzá nem is magyar, hanem külföldi ellenfelekkel. Bécsbe készültek eredetileg, itt kötöttek ki.
Nem csupán futballisták tették tiszteletüket már eddig sem. Amikorra már talán egy kicsit lecsendesedne nálunk a járvány, lesz bőven ismét, aki behozza külföldről a vírust. Például Szegeden olimpiai pótkvalifikációs kajak-kenu versenyt rendeznek, utána következik a hónap legnagyobb dobása: az úszás, műúszás, műugrás, nyílt vízi úszás Európa-bajnoksága. Május közepére negyven-negyvenöt országból várnak sportolókat.
Jön ide mindenki, hiszen tudják, hogy mindig lehet. És nincs megállás júniusban sem. A futball EB-re egyebek mellett a budapesti cselgáncs-világbajnoksággal kanyarodunk rá, ami egyúttal olimpiai kvalifikációs verseny lesz.
Tegyük hozzá: mindezek az események zárt kapuk mögött zajlottak, zajlanak. A magyar emberek ugyanúgy tévén nézhették, nézhetik, mint mások. Ennyi erővel lehettek volna, lehetnének e versenyek mondjuk Honoluluban vagy Vlagyivosztokban, ugyanígy, ugyanennyit láthattunk, láthattunk volna belőlük. Tök mindegy, hogy nálunk rendezték és rendezik vagy sem.
Mi kapartunk értük, vagy készségesen elvállaltuk, avagy nem mondtuk le, ha már korábban nekünk ítélték a rendezés jogát. Amikért általában már eleve hajtottunk – hol a dicsőségért, hol a még leeshető olimpiai kvótáért, hol csak a melldöngetésért -, hogy Budapest sportfőváros legyen.
Az a Budapest, amely ezt a miniszterelnöki hóbortot inkább nyögi, mint élvezi.
Most szintet lépni készülünk. Öles léptekkel. Hiszen közeleg a honi sportesemények idei csúcsa: a Puskásban a labdarúgó Európa-bajnokság ránk jutó meccsei. A rendezőknek vállalniuk kell, hogy közönség előtt tartják a mérkőzéseket, egy-két hete jelentette ki az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) vezetője, a szlovén Alexander Ceferin. Még látszott a lehellete, amikor a Magyar Labdarúgó Szövetség közölte: kitartanak az Eb-rendezés mellett, és a lehető legtöbb szurkoló részvételével rendeznék a meccseket.
Eszerint a telt ház a reális. A szakemberek szerint. Aha. Mutassanak egyet.
El ne felejtsük ráadásul: külföldiek is jöhetnek. Míg több más ország nem hajlandó, a tervek szerint mi lazítunk is a kedvükért – és elsősorban Orbán Viktor kedvéért – a beutazási szabályokon. Így már az sem látszik igaznak, amit folyton hangoztatnak, hogy csak beoltott szurkolók lehetnek jelen. Egyébként is: mindkét adag kell hozzá, kivárva a védettségi időt, vagy elég egy szúrás a boldogsághoz?
Vagy akinek jegye van, az – félve kérdezzük, nehogy valóság legyen belőle – előresorolódik?
„Ahogy a futballmeccsen mondják, nézzetek a táblára, oda vannak fölírva a számok meg az eredmények” – mondotta a miniszterelnök tegnap a rádióban. Az oltási helyzetre célzott. A halottak számát nem is említette meg. Olyan tábla már nincs a szeme előtt. Nála csak eredményjelző tábla létezik, másmilyen nem.
Különben is, most leginkább a csapategységre kell figyelni. A Petry-ügy kapcsán - aki magyarként szerencsére nincs egyedül még Németországban sem – tért ki arra Orbán Viktor: „Immár a politikán túl evezve egy hasonlóan komoly területre, ami a labdarúgás, ott is van azért teendő, mert ne felejtsük, hogy a nemzeti válogatottal összefüggésben alakult ki ez a helyzet, hiszen a kapusunk meg az ellenkező irányba tett nyilatkozatot.” Nahát. (Meg lehet nézni, mi a helyzet a klubjában, Lipcsében. Teljes szétesés. Ja, nem.)
Hogyan is mondta Gulyás Gergely tegnapelőtt? „Mindig értékelem azokat az újságírókat, akiknek egy nehéz helyzetben is van idejük viccelni. A kettőnek semmi köze egymáshoz.” Mármint a futball Európa-bajnokságnak a nyitás túlontúli erőltetéséhez. A miniszterelnök másnap azonban leszögezte: „Volt egy nemzeti konzultációnk, ami nagyon világosan megmondta, hogy milyen lépéseknek kell egymás után történniük. Abban azért részt vett vagy öt-hatszázezer ember. Van is egy remek sorrendem. Tehát ezt mondták a nemzeti konzultáción, először az iskolákat kell kinyitni.”
Miniszterelnök úr, nem is volt ilyen kérdés a „nemzeti konzultációban”...
