Szél Dávid

Szégyen és irigység

Hogyan beszéljünk a pénzről gyerekekkel?

Publicisztika

Van az Emil és a detektívek című ifjúsági regényben egy párbeszédrészlet, amely a felnőtteknek is sokat mondhat.

Emil és a Professzor beszélgetnek fővárosról és vidékről, szülői szigorról és engedékenységről meg persze a pénzről:

„– No, ide figyelj. Nektek sok pénzetek van?

– Azt nem tudom. Odahaza ritkán esik szó pénzről.

– Az a gyanúm – mondta Emil –, hogy ha valahol ritkán esik szó pénzről, akkor ott pénze van a családnak.”

Nem tudom, hogy 1929-ben Erich Kästner mennyire látta ezt jól, de a hétköznapi tapasztalat jó eséllyel ráerősít erre a sejtésre. Hiszen akinek a pénz nem probléma, ott nem mindennap esik meg az, ami szűkösebb körülmények között élőknél természetes, hogy például a bolti bevásárlásnál nem a kézre eső, hanem az olcsóbb terméket veszik meg. A gyerek rákérdez, a magyarázat pedig óhatatlanul tematizálja a pénzt.

Magyarországon hatalmas a társadalmi szakadék. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szakmai okokra hivatkozva, de társadalmi szempontból felfoghatatlan módon 2015 óta nem közli a hazai létminimumadatokat, a Policy Agenda (PA) kiszámította, hogy egy aktív felnőtt esetében havi 28–29 ezer forintra (mely egy kétgyerekes, kétkeresős családnál havi 101 ezer forintot jelent) van szükség ahhoz, hogy egy háztartás „biztosíthassa tagjai számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény (…) szükségletek kielégítését”. Tehát ennyi pénz kell ahhoz, hogy egy család ne haljon éhen.

Azt is tudjuk, bár szintén nem a KSH-tól, hogy az ország harmada e szint alatt él. Bő 3 millió ember. És ez még csak a létminimum. De van egy másik mutató is, a társadalmi minimum, amelynek összege valamivel magasabb, mert itt már nem csak az alapvető szükségletek kielégítéséről van szó. A társadalmi minimum a PA meghatározása szerint „racionális gazdálkodás mellett olyan javak és szolgáltatások fogyasztására nyújt lehetőséget, amelyek a gazdasági, társadalmi, kulturális fejlettség adott szintjén már tömegigénnyé váltak. Ez a minimum némi átcsoportosítási, tartalék lehetőséget is ad rendkívüli esetekre”. Ez a szint az országban 5,5 millió ember számára nem elérhető. Ekkora különbségek még akkor is érzékelhetők a gyerekek számára, ha a hazánkban rögzült súlyos lakóhelyi szegregáció miatt szegény és gazdag családok nem is nagyon találkoznak egymással. Nem csoda, hogy nem alakul ki a társadalmi érzékenység és szolidaritás. Már egy középosztálybeli gyerek számára is érthetetlen, hogy milyen lehet az élet egy bútorok vagy padló nélküli lakásban. Egy nélkülöző gyerek pedig elképzelni sem tudja, milyen lehet csak úgy vásárolgatni. Hogy milyen lehet egy olyan élet, ahol semmi gond nincs abból, ha esik az eső, hiszen mindenkinek van több cipője is.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Halk, mély morgás

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

 

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.

Szerelem és politika

„Ötvenegy éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Tánczos Gábor, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa, a Győrffy kollégium volt tagja, ismert publicista. A pedagógián kívül behatóan foglalkozott a NÉKOSZ történetével és a romániai magyar kultúrával.”

 

Előrehozott 2026

Olyan intenzitással történnek az események a magyar belpolitikában, hogy immár felvethető: Orbán rendszerét akár a 2026-os választások előtt is le lehet váltani. Ideje hát gondolkodni ilyen forgatókönyveken is.