Laczó Ferenc

A lehatárolás hasznai

Okszerű-e pontosítani az antiszemitizmus definícióján?

Publicisztika

Kovács András A jelfogó dilemmája – Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján? című írásában (Magyar Narancs, 2021. április 21.) érdemben foglalkozik a közelmúltban napvilágot látott és időközben már magyarul is olvasható Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról (angol rövidítése: JDA) című dokumentummal (Mérce, 2021. április 20.).

Kovács az antiszemitizmus vezető magyarországi kutatójának számít, aki a kérdés elsősorban szociológiai szempontú feltárása és elemzése terén több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Megszólalásainak értelemszerűen komoly súlyuk van, főleg, ha egy olyan jelentős dokumentumot értékel, mint a JDA.

Jelen írásommal a JDA két magyar aláírójának egyikeként (aki, Pető Andreával ellentétben, a második körben szignálta a dokumentumot), illetve későbbi fordítójaként, de csakis saját kapacitásomban kívánok reagálni Kovács meglátásaira. Válaszommal – egyes részletek tisztázásán túl – szeretnék reflektálni Kovács kritikáira, s némileg tovább is gondolnám azokat.

Antiszemitizmus, anticionizmus

Kovács cikke teljesen meggyőző, amikor a JDA célját abban látja, hogy az antiszemitizmus „világos, koherens, kiegyensúlyozott” meghatározását kínálja, illetve e fogalom hatókörét – elsősorban az IHRA 2016-ban elfogadott, azóta gyakran alkalmazott és továbbra is sokat vitatott ún. munkadefiníciójához képest – némileg szűkítse. Sajátos ugyanakkor, hogy (mondhatni az írása alcímében feltett kérdés ellenére) Kovács nem próbálja érdemben tisztázni, hogy e két dokumentum hogyan viszonyul egymáshoz, és pontosan mi is volt az új meghatározás tudós kezdeményezőinek – és korántsem csupán nekik – a problémája a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) definíciójával. E vita nemzetközi és magyar hátterének részleteiről szól Techet Péter és Tóth Csaba Tibor Nemzetközi tudósok újradefiniálták az antiszemitizmus fogalmát. De miért van erre szükség? című írása (Azonnali, 2021. április 24.).

E közvetlen összevetés hiányában tisztázatlan marad Kovács azon kritikai meglátásának értelme, amely szerint a JDA „eldönthető szemantikai kérdésnek” tekinti, hogy mi is az antiszemitizmus, hiszen az IHRA korábbi definíciójáról (amire a JDA közvetlenül reagál) ez éppúgy elmondható lenne. Eközben a kontextus jelentőségét, amelynek elhanyagolását Kovács kritikája elsőként rója fel, a JDA előszava éppenséggel explicite állítja („Az irányelvek alkalmazása során általában fennáll, hogy mindegyiket a többi fényében és a kontextust tekintetbe véve érdemes alkalmazni.”).

Miközben a két eltérő definíció után hozott példák között átfedések és közvetlen egyezések is vannak, az összehasonlításukból kitűnik, hogy az IHRA az Izraellel kapcsolatos egyes diskurzusok antiszemita tartalmát úgy kívánja megállapítani, hogy nem is próbálja tisztázni, mely Izrael-kritika nem számít antiszemitának, tehát nem is próbálja megkülönböztetni az antiszemitizmus és az anticionizmus fogalmait. A JDA megfontoltabb és pontosabb, amikor is kifejti, hogy a zsidó nacionalizmus mint ideológia és államalkotó elv elutasítása önmagában nem tekinthető antiszemitizmusnak. Antiszemitizmus és anticionizmus esetén két egymást részben fedő, sőt gyakran összekapcsolódó, de mégiscsak eltérő jelenségről van szó – tehetjük hozzá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.