Laczó Ferenc

A lehatárolás hasznai

Okszerű-e pontosítani az antiszemitizmus definícióján?

Publicisztika

Kovács András A jelfogó dilemmája – Okos-e változtatni az antiszemitizmus definícióján? című írásában (Magyar Narancs, 2021. április 21.) érdemben foglalkozik a közelmúltban napvilágot látott és időközben már magyarul is olvasható Jeruzsálemi nyilatkozat az antiszemitizmusról (angol rövidítése: JDA) című dokumentummal (Mérce, 2021. április 20.).

Kovács az antiszemitizmus vezető magyarországi kutatójának számít, aki a kérdés elsősorban szociológiai szempontú feltárása és elemzése terén több évtizedes tapasztalattal rendelkezik. Megszólalásainak értelemszerűen komoly súlyuk van, főleg, ha egy olyan jelentős dokumentumot értékel, mint a JDA.

Jelen írásommal a JDA két magyar aláírójának egyikeként (aki, Pető Andreával ellentétben, a második körben szignálta a dokumentumot), illetve későbbi fordítójaként, de csakis saját kapacitásomban kívánok reagálni Kovács meglátásaira. Válaszommal – egyes részletek tisztázásán túl – szeretnék reflektálni Kovács kritikáira, s némileg tovább is gondolnám azokat.

Antiszemitizmus, anticionizmus

Kovács cikke teljesen meggyőző, amikor a JDA célját abban látja, hogy az antiszemitizmus „világos, koherens, kiegyensúlyozott” meghatározását kínálja, illetve e fogalom hatókörét – elsősorban az IHRA 2016-ban elfogadott, azóta gyakran alkalmazott és továbbra is sokat vitatott ún. munkadefiníciójához képest – némileg szűkítse. Sajátos ugyanakkor, hogy (mondhatni az írása alcímében feltett kérdés ellenére) Kovács nem próbálja érdemben tisztázni, hogy e két dokumentum hogyan viszonyul egymáshoz, és pontosan mi is volt az új meghatározás tudós kezdeményezőinek – és korántsem csupán nekik – a problémája a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) definíciójával. E vita nemzetközi és magyar hátterének részleteiről szól Techet Péter és Tóth Csaba Tibor Nemzetközi tudósok újradefiniálták az antiszemitizmus fogalmát. De miért van erre szükség? című írása (Azonnali, 2021. április 24.).

E közvetlen összevetés hiányában tisztázatlan marad Kovács azon kritikai meglátásának értelme, amely szerint a JDA „eldönthető szemantikai kérdésnek” tekinti, hogy mi is az antiszemitizmus, hiszen az IHRA korábbi definíciójáról (amire a JDA közvetlenül reagál) ez éppúgy elmondható lenne. Eközben a kontextus jelentőségét, amelynek elhanyagolását Kovács kritikája elsőként rója fel, a JDA előszava éppenséggel explicite állítja („Az irányelvek alkalmazása során általában fennáll, hogy mindegyiket a többi fényében és a kontextust tekintetbe véve érdemes alkalmazni.”).

Miközben a két eltérő definíció után hozott példák között átfedések és közvetlen egyezések is vannak, az összehasonlításukból kitűnik, hogy az IHRA az Izraellel kapcsolatos egyes diskurzusok antiszemita tartalmát úgy kívánja megállapítani, hogy nem is próbálja tisztázni, mely Izrael-kritika nem számít antiszemitának, tehát nem is próbálja megkülönböztetni az antiszemitizmus és az anticionizmus fogalmait. A JDA megfontoltabb és pontosabb, amikor is kifejti, hogy a zsidó nacionalizmus mint ideológia és államalkotó elv elutasítása önmagában nem tekinthető antiszemitizmusnak. Antiszemitizmus és anticionizmus esetén két egymást részben fedő, sőt gyakran összekapcsolódó, de mégiscsak eltérő jelenségről van szó – tehetjük hozzá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."