Ha a kínaiak helyében lennék, a lehető leghamarabb megszabadulnék tőle, de nem tudom, hogy van-e még erre lehetőség. Igazság szerint kétlem, hiszen amióta a korrupció elleni harc nevében kiiktatta a riválisait, Hszi Csin-ping terrorral uralkodik a pártja élén. De ha mégis megtehetné, Kínának érdekében állna leváltani őt, mielőtt túl sokba kerül az országnak.
Próbáljunk meg számot vetni.
Hszi Csin-pingnek sikerült úgy elhallgattatnia a Covid-19 megjelenése miatt riadót fújó fiatal orvosokat, hogy Kínát ma már felelősnek tartják egy világjárványért, amelynek az első áldozata volt. A kínaiak helyében nem gratulálnék ehhez, és ez még messze nem minden.
Ugyancsak Hszi Csin-ping záratott koncentrációs táborokba egymillió ujgurt - hogy képzést nyújtson nekik, mondja a rezsimje. De miről? Kényszermunkáról, és arról, hogy hogyan hagyják el kultúrájukat, vallásukat és hagyományaikat, mert állítólag mindannyian potenciális terroristák lennének. A tibetiek könyörtelen üldözése után Hszi Csin-ping
népirtó hatalommá változtatja Kínát, amelyik hadat üzen minden egyes kisebbségének.
Ez aligha öregbíti egy világelsőségre pályázó hatalom hírnevét, de ez még mindig nem minden. Azzal, hogy keményen fellépett Hongkong ellen, és felrúgta a Nagy-Britanniával kötött átadási megállapodást, Hszi Csin-ping mind az öt földrésznek megmutatta, hogyan gondolkodik a rezsimje a nemzetközi kötelezettségvállalásokról, a szabadságjogokról és a demokráciáról.
Egyúttal Hszi Csin-ping a tajvaniaknak is a tudtára adta, hogy mit jelent számára az „egy ország, két rendszer” elv. Megölt minden reményt a két Kína, a demokrácia és a diktatúra Kínájának békés újraegyesítésére, és ezzel olyannyira tisztában van, hogy Tajvannal kapcsolatban egyetlen politikája van: állandó katonai nyomást gyakorolni a szigetországra, és napi szinten megsérteni a légterét.
Jogunk van hozzá, mondja. Az ott Kína, válaszolja a kérdésekre. Csak egy Kína van, bizonygatja a rezsimje, de ha csak egy Kína van, akkor miért a kommunista Kína kényszeríti rá magát a demokratikus Kínára, és miért nem fordítva? A válasz az, hogy az erő nem az utóbbi, hanem az előbbi oldalán áll, és hogy Hszi Csin-ping szemében nem a szavazóurnák számítanak, hanem az erő, és ezt nap, mint nap bizonyítja a Dél-kínai-tengeren.
A haditengerészete vitatott szigeteket és szigetecskéket csatol Kínához és hatalmi támaszpontokká fejleszti őket. Hszi Csin-ping ráerőlteti magát a szomszédaira, mindenekelőtt a burmaiakra, akik egy olyan puccsista hadsereg szorításában élnek, amelyik semmire sem menne Hszi Csin-ping nélkül. Azt hiszi, hogy mindezzel erősíti az országát regionális szinten, de valójában nem tesz mást, mint hogy bebetonozza egész Ázsiát és a Dél-kínai-tengert egy olyan diktatúra elutasításába, amelyik
az ellenőrzése alá akar vonni egy teljes földrészt, mielőtt rákényszerítené magát az egész világra.
Nem tudom, önök hogy vannak vele, kedves kínai barátaim, de én ezt nem nevezném sikernek. Az önök elnöke annyira vak és megalomániás, hogy hagyta, Joe Biden az Egyesült Államok mögé állítsa az Indai- és Csendes-óceáni térség többi részét, Indiával, Ausztráliával és Japánnal az élen. Hszi Csin-ping nem Kína érdekében, hanem a kárára dolgozik, és erre a legjobb példa az a hihetetlen baklövés, amit nemrég Európában elkövetett.
Az önök diplomatáinak decemberben sikerült aláírniuk egyberuházási megállapodást az Európai Unióval. Ügyes volt. Azzal, hogy engedményeket tett az európaiaknak még Joe Biden hivatalba lépése előtt, az önök elnöke éket tudott verni a demokráciák közé, de csak azért, hogy utána rögtön lábon lője magát.
Azzal az indokkal, hogy az Unió szankciókkal sújtotta az ujgurok ellen elkövetett gyalázatért felelős személyeket, Hszi Csin-ping válaszszankciókat vetett ki az Európai Parlament valamennyi képviselőcsoportjának vezetőjére, sőt a teljes emberi jogi bizottságra, azzal a felkiáltással, hogy Kínát nem szankcionálhatja senki. Cserébe viszont az Európai Parlament már nem volt hajlandó megvizsgálni a beruházási megállapodás tervezetét, amelyet pedig a képviselők többsége hajlandó lett volna jóváhagyni.
Azzal, hogy mindent az erőre tett fel, Hszi Csin-ping nemcsak az Európai Uniót fordította el magától, hanem ösztönözte az európai-amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzését is, ami mostanra ugyanolyan látványos, mint az Egyesült Államok és Ázsia közötti közeledés. Két blokk van kialakulóban. Az egyik oldalon az európai, észak-amerikai és ázsiai demokráciák, a másikon Kína, Irán és Oroszország. Kedves kínai barátaim, mielőtt katasztrófába sodorja önöket és minket is, próbáljanak megszabadulni ettől az alkalmatlan, öntelt, közveszélyes alaktól, akit Hszi Csin-pingnek, Peking Übü királyának hívnak.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
