Albániát már hosszú ideje felfedezték a turisták, jóllehet a magyar utazók körében nem a Balkán legnépszerűbb úticélja. Mi magunk október végén többedszerre, ezúttal egy hétre látogattunk oda, mert ki tudja, hogy a villámgyorsan változó világban meddig tapasztalhatjuk meg azt az autentikus, igazi balkáni miliőt, ami a térség jellegzetessége, és amit annyira szeretünk.
A Balkán a nem is olyan távoli múlt szörnyű háborúi és egyéb konfliktusai ellenére is rengeteget megőrzött kulturális sokszínűségéből; ma is láthatók a különböző történelmi korszakok emlékei az ókortól napjainkig, az építészet és a természet szépségei, a mienktől teljesen eltérő életmód sajátosságai. Ráadásul Albánia több évtizedes elzártságának köszönhetően jobban konzerválta ezeket.
Az ország fővárosa, Tirana repülővel alig egy és negyed óra alatt elérhető Budapestről, az árak pedig nem ostromolják az egeket, tehát egy albániai utazást viszonylag gazdaságosan ki lehet hozni. Cikkünkben húsz fotót mutatunk az országról, amelyet a Tirana–Elbasan–Fier–Vlora–Llogara-tengelyen jártunk be, ismert helyeket és félreeső tájakat egyaránt felkeresve. Albániában egyébként éppen az a legjobb, hogy az ország adottságai, hagyományai és viszonylagos fejletlensége miatt a mai napig lehet a szó szoros értelmében kalandosan utazni – bérelt autóval és tömegközlekedéssel egyaránt –, ez pedig semmihez sem hasonlítható élménnyé teszi az ott-tartózkodást.
(A képaláírásokhoz részben felhasználtuk Dienes Tibor: Albánia című könyvét 〈Bp., Hibernia, 2005〉.)
Tirana látképe. A szocializmus idején épült blokkházak és gombamód szaporodó üvegpaloták határozzák meg a városképet. Nagyvárosi nyüzsgés, elképesztő forgalom, egyszerre nyugati és balkáni állapotok jellemzik a bő félmilliós várost.
Fotó: A szerző felvétele
Tirana főtere, a Szkander bég tér (Szkander bég, más néven Kasztrióta György az albánok nemzeti hőse, történelmük legfontosabb alakja, a 15. században mintegy huszonöt esztendőn keresztül eredményesen küzdött a törökök ellen) jó példa arra, hogyan lehet tönkretenni egy karakteres, jellegzetes nagyvárosi főteret az igénytelen térkövezéssel és a mindenféle koncepciót nélkülöző várostervezéssel. Korábbi, 2005-2006-os albániai utazásunk alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a teret még meghatározó épületei (nemzeti múzeum, opera, mecset, nemzeti bank stb.) uralták, hangulatához hozzátartozott a kaotikus autós és gyalogos forgalom. Mára az egész főteret letérkövezték, körülötte magasházakat, üvegpalotákat húztak fel. Ennek az eredményét mutatja a fotó: a kép közepén látható mecset és a mögötte alig kivehető óratorony már jóformán semmilyen jelentőséggel nem bír a tér látványa szempontjából, annyira elnyomja őket a mögéjük épített két modern magasház.
Fotó: A szerző felvétele
A főtér egy másik részlete. Balra a nemzeti múzeum, jobbra az Intercontinental szálló. A kisebbik épület korábban is megvolt, a nagyobbik, 133,5 méter magas beton-acél tömböt jövőre adják át a tervek szerint.
Fotó: A szerző felvétele
Lakóépületek egy tiranai utcában. Semmiben sem különböznek egyes kelet-európai országok városainak blokkjellegű lakóházaitól.
Fotó: A szerző felvétele
Egykori bunker egy Tirana környéki erdőben. A bunkereket Albánia kommunista diktátora, Enver Hodzsa parancsára építették 1967 és 1986 között. Az volt az elképzelés, hogy ezeknek a vasbeton lövészépítményeknek a segítségével védik meg az országot az ellenségtől. Egyes becslések szerint 750 ezer volt belőlük Albánia-szerte. Miután jóformán lehetetlenség elbontani őket, bunkereket ma is látni utak mentén, földeken, hegyek oldalában, sőt, lakóházak kertjében.
Fotó: A szerző felvétele
Dél-Albánia egyik érdekes látványossága a 18. században épült ardenicai ortodox kolostor. Enver Hodzsa diktatúrája alatt állítólag úgy menekült meg a lerombolástól, hogy az akkori ortodox püspök meggyőzte a pártembereket, hagyják meg, mert a legenda szerint itt kötött házasságot Szkander bég 1451 májusában. A harangtornyot 1925-ben toldották az épülethez.
Fotó: A szerző felvétele
Tengerparti sétány Vlorában, Dél-Albánia legnagyobb városában. Vlora jelentős szerepet töltött be az albán történelemben. 1912-ben itt kiáltották ki az ország függetlenségét, 1920-ban kiűzték a várost birtokló olaszokat, majd amikor 1939-ben Vlora ismét olasz megszállás alá került, a lakosság folyamatos ellenállást tanúsított velük szemben (Vlorát ezért Hős Városnak is nevezik). Az 1997-ben kitört piramisjáték-botrány okozta zavargások egyik központja is Vlora volt.
Fotó: A szerző felvétele
Utcakép Vlorában, nem messze a belvárostól. Konténerek, szemét, törmelék, sitt, járhatatlan járda, összevissza futó vezetékek, arrébb viszont modern, új épületek. Ez a fotó igazából bármelyik albán városban készülhetett volna, annyira jellemző az országra, és annyira meghatározza a városképet mindenhol.
Fotó: A szerző felvétele
Az előzőhöz hasonló állapotok egy vlorai építkezés közelében. Bármennyire nehezen hihető, de ez is egy utca, a kép bal alsó sarkában látható szemetes, csatornaszagú vízfolyással, betontörmelékkel, betonfallal. A háttérben, a tengerpart felé modern lakóépületek, amelyek között ugyanúgy előfordulnak burkolatlan, szemetes, poros utcák, lepusztult földszintes, egyemeletes házak.
Fotó: A szerző felvétele
Az ókori alapukon nyugvó Kanina erőd maradványai a Vlora fölötti 380 méteres magaslaton, a hasonló nevű település közelében. A romjaiban is impozáns erőd elhelyezkedésénél fogva stratégiai jelentőséggel bírt, a Bizánci Birodalomhoz, majd a Szicíliai Királysághoz tartozott. Megtekintése belépőhöz kötött, habár nem úgy tűnik, mintha bárki is gondozná a területét, amelyen lovak, birkák legelnek a romok között.
Fotó: A szerző felvétele
Ha Vlorától délre a hegyeknek vesszük az irányt, mintegy 40 percnyi autózás után érjük el a Llogarai-hágót. Itt kezdődik az Albán Riviéra, az albán tengerpart legszebb szakasza. Ezek a hegyek már a Jón-tenger partján magasodnak (az Adria nagyjából Vloráig tart). Az 1027 méteren lévő hágó az Akrokerauni-hegyvidék része. A vonulat legmagasabb csúcsa a kép hátterében látható Cikës, 2045 méter.
Fotó: A szerző felvétele
Túra a hegyvonulat másik oldalán. A hágótól induló úton kellemes kirándulás tehető a közvetlenül a tengerpart fölötti Thanasit- és Gjipalit-hegyre (1384, illetve 1445 méter). Az oda-vissza mintegy 11 kilométeres túra gyerekekkel is teljesíthető.
Fotó: A szerző felvétele
Adótornyok a Llogarai-hágó fölött. A kép jobb szélén a Jón-tenger kéklik, a hágótól és a csúcsokról Korfu is látható.
Fotó: A szerző felvétele
Felhők kúsznak be az Akrokerauni-hegyvidék egyik mély völgye fölé.
Fotó: A szerző felvétele
1445 méter magasan, a Gjipalit-hegy tetején. A Llogarai-hágóhoz vezető út a hegy és a szemközti hegyvonulat között húzódik. Baloldalt a 2018 méteres Qorres nevű csúcs.
Fotó: A szerző felvétele
Egészen más a táj Vlorától északra. Ez az érintetlen tengerpart a Dalan Beach. Megközelítése elég nehézkes: a legközelebbi településtől ugyan csak három kilométerre van, de az odáig vezető murvás, gidres-gödrös úton alacsony alvázú személyautóval csupán lépésben lehet haladni.
Fotó: A szerző felvétele
Dalan Beach tengervíz mosta homokkő sziklái egy szirt alatt.
Fotó: A szerző felvétele
Ez az a pont, ahol az embert elfogja az érzés, hogy hetekig el tudna itt lenni. Kilátás az Adriai-tengerre a Dalan Beach melletti egyik magaslatról. A háttérben középen a Vlorával szemközti sziget, az egykor tengeralattjáró bázisként működő Sazan körvonalai.
Fotó: A szerző felvétele
A dél-albániai Fier melletti Appolonia Régészeti Park az ország egyik leghíresebb kulturális látnivalója, egy ókori római romvárosból és egy bizánci ortodox temlomból, kolostoregyüttesből áll. A Szűz Mária-monostort a 13. században kezdték építeni, Albánia legszebb bizánci stílusú emlékművének tartják.
Fotó: A szerző felvétele
A romváros leglátványosabb építménye a Bouleterion (Tanácsház), homlokzatát hat márvány korinthoszi oszlop tartja. A Kr. u. 2. században épült.
Fotó: A szerző felvétele
