A családügyi miniszter hallgat, amikor a kisgyerekes családokat teszi ki veszélynek a kormány

  • Bányai György
  • 2021.04.15 18:04

Publicisztika

Az óvodák és az alsó tagozatok nyitásával nagyrészt azokat a gyerekeket és családjukat teszik ki most a kormány súlyos veszélynek, akiknek születését tíz éve propagálják. 

Kedves Novák Katalin, miért nincs jóformán egy szava sem arról, hogy – sok más honfitársunkkal együtt – egyre több családanya, családapa hal meg, a gyerekeik félárván, árván maradnak? Pedig ön papíron a családokért felelős miniszter.

Ön inkább másod-propagandaminiszter – vagy lehet (bár nem akarjuk Rogán Antal tevékenységét a világért sem degradálni), hogy valójában az első számú. Hivatalos – Fidesz alelnökként is jegyzett – Facebook-oldala telis-tele diadaljelentésekkel. A valóságot nagy ívben kerüli. Tessék mondani, melyik iskolában tetszett látni azt a képet, amellyel azt illusztrálta, hogy „április 19-től az óvodás és az alsó tagozatos gyerekek számára újraindul a tantermi oktatás, a nagyobbak május 10-ig digitálisan tanulnak”? Azon a fotón minden diák külön padban, egymástól viszonylag távol, maszkban ül, a tanár nénin is maszk van. Hol, melyik magyar állami iskolában van ilyen?

 
 
Forrás: Novák Katalin Facebook

Mindenesetre jóval több olyat ismerünk, ahol szorosan ülnek egymás mellett akár hárman is. Olyannyira szűken férnek el sok helyütt, hogy ha vannak is egyszemélyes padok, össze kell tolni őket.

Ön családügyi miniszterként nagy kedvvel beszél a gazdaság újraindításáról. Sokkal többször, mint a járvány sötét és tragikus részleteiről. Egy hónapra visszatekerve idővonalán egy bejegyzés sem szól a rekordszámú halálozásról, avagy a Coviddal súlyosan érintett családokról.

Annál többet ír az „oltakozásról”. Nem mulasztja el hozzátenni, milyen jól állunk ezzel Európában. Hogy a halálozások számában hogyan állunk, és az milyennek számít európai összehasonlításban, a tekintetben semmit nem olvasni, hallani öntől. Vajon miért?

Szó nélkül hagyja, mi több – pedagógiai okkal magyarázva – szolgaian propagálja, hogy a kicsiknek nyomás vissza az iskolába, óvodába (bölcsődébe)! Miközben tombol a járvány, és a fiatalokat, középkorúakat is nagy erővel támadja. Éppenséggel a kisiskolások szüleinek korosztályait is. Akik még sok esetben közelében sincsenek az oltásnak. De ha megkapnák is a közeljövőben, csak az első adag volna, és a második után nyújt védettséget.

Nyilván ezt ön is tudja. Azt is, hogy

a szakemberek erőteljesen ellenzik a nyitást.

A miniszterelnök mégis erőlteti. Amit ön a puszta hallgatásával erősít.

Főként mit is valójában? Azt, hogy így nagyobb eséllyel betegednek meg gyerekek (kérdezze csak meg a Heim Pál kórházban dolgozókat), meg a szüleik (róluk talán Szlávik Jánosnál érdeklődjön, akinek kórházában állítólag – ahogyan Kásler úr, a minisztertársa közölte odalátogatása után – „jókedvűen, fáradtan, de lelkesen” dolgoznak az egészségügyiek).

Számtalan bejegyzésben szól ön világbajnok népesedéspolitikánkról. Íme az egyik: „Az Eurostat friss adatai szerint az Európai Unió tagállamaiban a termékenység már 3 éve csökken, Magyarországon viszont nőtt! 2010 és 2019 között 24 százalékkal nőtt a gyermekvállalási kedv, ami a legnagyobb fejlődés az EU-n belül.” Most a kormány – és személyesen ön is, családügyi miniszterként – nagyészt éppen azokat küldi a tűzvonalba, akiknek megszületéséről folyton-folyvást szavalnak: a tíz év alattiakat. Közöttük nyugodtan cikázhat a vírus, veszélyeztetve az életüket, egészségüket, velük együtt a testvéreikét, szüleikét. Egész további sorsukat meghatározhatja, ha ledönti őket lábukról a betegség, vagy félárvaságra, árvaságra jutnak. Nem látszik, hogy ez önöket zavarná.

Van arról valamilyen kimutatás önnél, hány gyerek maradt már eddig is árván, félárván? Hányan kapták el a fertőzést óvodás, iskolás, netán bölcsődés gyereküktől, akik már jellemzően nem csupán hordozzák a vírust, vagy ússzák meg enyhén (illetve: nem biztos, mert a késői tünetek, illetve a post-COVID következmények fenyegetik őket is), hanem jó néhányan súlyosan megbetegszenek?

Háborúban állunk a vírussal. Háborúban először az életeket kell menteni. Olyankor a gyerekeket is eldugják valamilyen biztonságos helyre, vagy szorosan maguk mellett tartják a szülők. Életveszélyben nem azzal foglalkoznak, hogy mikor és hogyan tanulja meg az egyszeregyet. A miniszterelnök úr azt mondta – szokásos sutaságával, tegyük hozzá –, még át kell lőni a vírus tüdejét. Csakhogy még nem sikerült a lába ujját sem (ha képzavar, legyen kövér), egyelőre elé lövöldözünk csak, a porba. A vírus van még mindig fölényben, és céloz – igaziból – a mi tüdőnkre. Sokakat felvérteztünk kétségtelenül ilyen-olyan pajzsokkal, de – ezt biztosan érti, miniszter asszony – még nem eleget.

A vakcinák a pajzsok, persze. Amit egyelőre gyerekek nem kaphatnak meg. Őket a felnőtt környezetük védheti meg, saját maga védettségének megteremtésével.

Addig is azonban védeni kell őket is, egymástól is, a családjukat is, nem növelni, hanem csökkenteni a kockázatukat.

Ez lenne most az ön elsődleges dolga, miniszter asszony, nem a kormány és a Fidesz fényezése.

Ha békeidőben lennénk is: amikor tűz van, először az öregeket, betegeket, gyerekeket mentik, csak utána a javakat. És nem küldik vissza gyerekeket a lángok közé, hogy mentsék a menthetőt.

És most tűz van.

Neked ajánljuk