Európa lakóinak többsége feltehetõen örömmel veszi tudomásul, hogy a kontinensnek rövidesen alkotmánya lesz, amely a közös politikai életet szabályozza, és talán az európai szövetségi államhoz is elvezet. Jóval kevesebben vannak azonban, akik minden örömük mellett azt is megkérdezik: vajon ilyen alkotmányt akarunk-e?
A válasz a kérdésre háromféle lehet. A legegyszerûbb, melyen mindjárt túl is léphetünk: ilyet akarunk, ez a legjobb verzió. Egy másik, történelmi realitásérzékkel megáldott válaszoló szerint nem ilyet akarunk, de ha ez a konvent munkájának eredménye, elégedjünk meg ennyivel. Történelmi tényezõk határozzák meg helyzetünket, a kétszáz évvel ezelõtti amerikaiaktól eltérõen alkotmányunk nem lehet zöldmezõs beruházás. Egy harmadik válaszoló viszont azt állítja, hogy ha nem is a politikusok, legalább a tudósok, a gondolkodók tervezõasztalán meg kellene konstruálnunk egy olyan, ideálisnak tûnõ alkotmányt, amely a háttérbõl vezérelheti a "kontinensegyesítõ" politikai cselekedeteket. Ha nincsenek eszméink, nem lesz, mi tetteinket vezérelje - ismerték föl már az antik kor filozófusai. Vitán felül áll, hogy Európa békéje és virágzása érdekében szükség van alkotmányra - ha ilyen adódott, akkor most ilyenre -, elõbb-utóbb pedig európai föderális államra. Ugyanakkor nem lehet hiábavaló az alkotmánytervezet elvi bírálata és egy eljövendõ új európai alkotmány elveinek fölvázolása.
H
A kétszáz oldalas európai alkotmánytervezet terjedelmében csak az állattartás részleteit is szabá-lyozó indiaival vetekedhet. Ezzel szemben az amerikai alkotmány tizenöt oldalas. Az európai tervezet gyakorlati és könnyen érthetõ útmutató helyett inkább történészek olvasmánya, hiszen az európai egységesülési folyamat fõ állomásai és szerzõdései rejtve ott sorakoznak a szövegben. Egy demokráciát létrehozó alapiratnak csak azokat az alapelveket kell néhány oldalon tartalmaznia, amelyekkel az egész társadalom egyetért. Az útadó vagy a foglalkoztatás kérdései nem ide tartoznak. Az alkotmányba felvett elvek a napi politikában nem vitathatók, ezeket a politikától, sõt magától a demokráciától is védeni kell. Egy alkotmány akkor életképes, ha rövid, a lényegre szorítkozik, könnyen érthetõ.
H
A tervezetben a polgárok Európájával szemben a nemzetek Európája kerül ki gyõztesen. Nemzetállamok mint cselekvõ alanyok ugyanúgy képtelenek demokráciát létrehozni, mint "professzionális" politikusok: csak a saját érdekeiket "érvényesítik", nem tudván pillanatnyi ön- vagy frakcióérdekükön fölülemelkedve azon "egyetemes" elveknek megfelelõ struktúrákat létrehozni, amelyek egy demokrácia alapjait képezhetik. Európa csak akkor válhatna az európaiak szabad, demokratikus hazájává, ha nem az utolsó néhány száz évben kialakult "nacionalizmusokra" és nemzetekre építene, hanem az egyes európai emberre. Dewey óta tudjuk, hogy a demokrácia morális fogalom, a moralitás feltétele pedig a szabadság. Szabad és morális viszont csak személy lehet és nem nagyobb közösségek. "Nemzetek" pedig végképp nem.
Ezért például alapvetõ szemléletváltás helyett tüneti kezelést követeltek azok, akik föl akarták vetetni az alkotmányba a kisebbségek védelmét. Egy demokratikusan meghatározott és az egyes emberbõl kiinduló európai demokráciában nem lennének kisebbségek: ha alkotmányos, tehát politikai értelemben mindannyian elsõsorban európai polgárok vagyunk, akkor a "nemzeti" hovatartozás nem politikai, hanem kulturális kérdéssé válik, ami tartalmi értelemben nem lehet tárgya egy formális politikai alkotmánynak.
H
A tervezet elsõ olvasásakor szembetûnik, hogy (1) a végrehajtó hatalom mûködésképtelenségre vezetõ szerkezetet kapott; (2) a közös európai demokráciát nem sikerült az egyes európai polgárból levezetni és rá alapozni; és (3) nem jelennek meg azok a keretfeltételek, amelyek elõsegítenék a kontinens demokratikus, az egyén, az egyes ember felõl történõ értelmezését és felépítését.
Az Európai Parlament és a Bíróság egyszerû meghatározása mellett a végrehajtó hatalom három szervezet, az Európai Tanács, a Miniszterek Tanácsa és az Európai Bizottság között oszlik meg. Az Európai Tanács a miniszterelnökök és államfõk tanácsa, a Miniszterek Tanácsában a nemzetállamok szakminiszterei foglalnak helyet, míg az Európai Bizottság egyfajta európai kormány. A tanács két és fél évre választaná az elnökét, aki egyben az unió képviselõje is. Az õ telefonszámát kellene az amerikai elnöknek tárcsáznia, ha Európával kívánna beszélni. A Miniszterek Tanácsa a nemzetállamok szakminisztereibõl áll. A bizottság a közös európai ügyeket intézné, elnöke a parlamentnek felel. Az öt évig hivatalban lévõ elnököt a tanács javaslatára a parlament választja.
Nos, hányadik elolvasásra lehet ezt megjegyezni, nem beszélve arról, hogy polgárként "mûködtetni"? A végrehajtó hatalom átláthatatlansága súlyos vétek a demokrácia egyszerûség- és ellenõrizhetõség-elve ellen.
A nemzetállamok és politikusaik önzése és rövidlátása miatt a történelem egyik legbonyolultabb adminisztrációs szerkezete van kialakulóban, ami nem lehet hatékony. Ki mikor miben dönthet, ki mikor kit ellenõrizhet? Az egyes ember, a nép (demos) tagja hol mikor ellenõrizheti a végrehajtókat, hol léphet föl kezdeményezésekkel? Ez a szerkezet nem a polgárok szabadságának támasza, hanem a bürokraták tenyészete. Az európai polgár nagykorúvá válása és ennek elõsegítése helyett politikusok és nemzetállamok torzsalkodásait fogjuk látni. Ahelyett, hogy az alkotmány kijelölné a tág színpadot és játékteret, melyen a szerepeket és játékokat majd nekünk, polgároknak kell szabadon, egymással folyamatosan egyeztetve és egyezkedve kitalálni, központilag megírják a fõbb jeleneteket, melyeknek akarva-akaratlanul részesei leszünk; legyen ez folyószabályozás, utak építése, útadó, szociális biztonság, egyéb infrastruktúra vagy hálók. Kant szavai rajta lesznek a világhálón, de ki fogja még értelmezni és gyakorlattá tenni: "Legyen bátorságod saját értelmedet használni"?
H
Az amerikai alkotmány preambuluma így kezdõdik: "Mi, az Egyesült Államok népe" létrehozzuk az alkotmányt. Az európai alkotmánytervezet ezzel szemben egy Thuküdidész-idézettel kezdõdik: "Alkotmányunkat (É) demokráciának nevezzük, mivel a hatalmat nem egy kisebbség, hanem a többség birtokolja." Valójában az antik történetíró az athéni politikust, Periklészt idézte itt, aki egy propagandisztikus beszédben mondta e szavakat, a háborús áldozatokra emlékezve. Thuküdidész az athéni állapotokról sokkal realistább módon nyilatkozik: õ tudta, hogy a hatalom valójában a vezetõ kezében van. Az alkotmánytervezet így folytatódik: "Tudatában annak, hogy Európa a civilizáció bölcsõjeÉ" Túl az arrogancián a legfõbb kivetnivaló az, hogy az elsõ megszólalás alanya nem az európai "nép" vagy az egyes európai polgár, hanem egy meghatározatlan beszélõ, aki a magas kultúrára hivatkozik. Ez a meghatározatlan valaki tudatában van Európa civilizációs elsõségének, és hálás az Európai Konvent tagjainak, akik elkészítették ezt az alkotmányt a kontinens polgárai és államai számára.
H
A továbbiakban azt olvashatjuk, hogy az európai államok polgárai akaratának megfelelõen az alkotmány létrehozza az Európai Uniót. Nem Európa népei a cselekvõk, nem õk hozzák létre az alkotmányt és ezen keresztül saját politikai együttélési formájukat, hanem az alkotmány az, mely figyelembe véve az európai polgárok akaratát, létrehozza az uniót. A megszemélyesített alkotmány kegyeskedik figyelembe venni a nép akaratát, és létrehoz egy államot. Mindez szóhasználatában, gondolatvezetésében, stílusában erõsen emlékeztet a fölülrõl létrehozott és irányított "demokráciákra", az arisztokrácia, egy kisebbség uralmának manifesztációjára.
Az alkotmány létrehozta az uniót, és ettõl fogva a szöveg további részében az unió lesz a cselekvés alanya, miután a méltóságra, szabadságra, demokráciára, egyelõségre, a jogra és az emberi jogokra alapozták. A helyes és demokratikus szóhasználat az lenne, hogy Európa népe, népei vagy polgárai a cselekvés alanyai, õk hozzák létre az uniót az alkotmány segítségével, és e létrehozás aktusa maga a demokrácia, melyet minden körülmények közt védeni kell mint legfõbb értéket, tekintve, hogy Európában Európa népe a legfõbb érték. A "mi, Európa népe" kifejezésben a demokrácia fogalma mintegy önmagát hozná létre, és ez az öntételezõ demokrácia foglalná magába a méltóság, a szabadság, az egyenlõség, a jog és az emberi jogok fogalmait.
Az I-2 artikulusban már az unió és nem az unió népeinek értékeirõl van szó, az I-3 artikulusban pedig az unió és nem annak polgárai válnak cselekvõvé: "Az unió célja, hogy biztosítsa a békét, saját értékeit és népei jólétét." Továbbá az unió biztosítja polgárainak a szabadságot, a biztonságot és az igazságosságot belsõ határok nélkül, és a közös piacot, ahol a verseny szabad és zavartalan. Az "értékek" felülrõl lefelé osztása (ahelyett, hogy azok az egyénektõl indulnának) elzárja az utat attól, hogy Európa népei, az egyes emberek, sajátjuknak, saját maguk által megalkotottnak és tételezettnek tudják tartani ezt az alkotmányt, hogy szabadságukban maguk is gondolkodókká és cselekvõkké váljanak.
Ha a népnek nincs eszköze a hatalomgyakorlás ellenõrzésére, akkor az a politikai forma nehezen igazolható demokráciaként. Az alkotmánytervezet inkább az államokat veszi figyelembe, mint a népet. Pedig régi fölismerés, hogy ha egy közösségi alakulat, legyen az állam vagy más, amely nem az egyes emberekbõl, azok személyes egyetértésébõl és belátásából indul ki, és nem arra támaszkodik, hosszú távon sem stabil, sem cselekvõképes nem lesz.
H
Mindezzel együtt jár, hogy az alkotmányba nincsenek beépítve azok a mechanizmusok, amelyek elõsegítenék a demokrácia mind szélesebb körû megértését és elsajátítását. Ha az alkotmány nem ezekkel a szavakkal kezdõdik: "Mi, Európa népeÉ", akkor az emberek nem is fogják soha azt hallani, majd azt gondolni, hogy ez az õ alkotmányuk, ez belõlük indul ki, ezt õk mondják és róluk szól. A legnagyszerûbb eszmék megfogalmazása nem elég, ezt számtalanszor megtették könyvekben. Mintha a vezetõ európai politikusok nem is akarnák, hogy az alkotmány a demokrácia tanítója és elsajátíttatója legyen. Fölülrõl irányított politikai marionettszínház képe sejlik föl, és nem szabad polgárok piactere. Ebbõl az alkotmányból nem fognak demokráciát tanulni Európa polgárai. Nem annak a demokratikus Európának a kezdeteinél állunk, amit az európai civilizáció és "szellem" már elvben megkonstruált, és Amerikában megvalósított. Sajnos.
A szerzõ Þlozófus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára.
