Diplomáciánk a légüres térben

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. augusztus 17.

Publicisztika

A jövendő külügyminiszter antréja mindennek nevezhető, csak épp sikeresnek nem. Szijjártó Péter eljátszotta az esélyt, hogy komolyan vehető, esetleg még hiteles is lehessen.

A tusnádfürdői eset alaposan beszűkítette Orbán Viktor politikai mozgásterét. Személyének megítélése ma némely harmadik világbeli diktátoréval egyenlő, ami ugyan túlzás, de jól mutatja a nyugati világ türelmének végét. Orbán – bármit is tett eddig – mindig számíthatott egynémely, unión belüli támogatóra.

Például a lengyelekre; az ottani jobbközép-liberális kormányzat okkal igyekezett fenntartani a Fidesszel a barátságos kapcsolatok látszatát, hogy ne szolgáltassa ki a magyar–lengyel viszonyt teljes egészében az Orbánhoz hasonlatos Jarosław Kaczyńskinek. Ám miután a magyar Oroszország-politika olyanná lett, amilyenné, ez felháborította a Kaczyński mögött álló, radikálisan jobboldali, nacionalista PiS-t is, így Donald Tusk államfőnek sincs ma már oka, hogy budapesti kollégáját védje. Sőt egyes jelek arra utalnak, a háttérben ő is Orbán rovására politizál.

Visszájára fordult az eddig nagyon barátinak bizonyult litván kapcsolat is, ugyancsak a „keleti szél” politika miatt. Orbánnak az Oroszországgal szembeni uniós szankciókat bíráló kijelentését a litván külügyminiszter, Linas Antanas Linkevičius sem tolerálta. Ezzel gyakorlatilag komplett Orbán-ellenes egységfronttá kovácsolódtak azok az északi, illetve balti államok, amelyekre Magyarország eddig mindig okkal számíthatott, ha a környező szomszédokkal „nemzetpolitikai” ügyek miatt meggyűlt a baja.

Azok a szankciós tervek, amelyek nemzetközi szinten megfogalmazódtak – idetartozik Charles Gati elemzése, mely a konzervatív American Interestben látott napvilágot, illetve a Human Rights First minapi ajánlásai – jól mutatják az elmozdulást. A szemlélet ma már sokkal radikálisabb változásokat sürget Magyarországon, illetve a nyugati világban Orbánnal szemben, mint korábban, mondjuk a nagy port kavart s az Európai Parlament által elfogadott Rui Tavares-jelentés után. Ezek az elemzések ugyanis már egy más nemzetközi realitást vesznek alapul. Azt, amelyben a Nyugat és Oroszország nem baráti partner többé, s kapcsolataikat a hidegháborús bizalmatlanság határozza meg. Az egyre szaporább kommunistázások dacára és az olyan obszcén ötletek mellett, hogy az Auschwitzot járt Kertész Imrét azzal a Szent István-renddel tüntessék ki, amely ott díszelgett Göring marsall, Ribbentrop náci külügyminiszter, Ciano fasiszta külügyminiszter, s a magyar antiszemita törvények atyja, Teleki Pál mellén (mindez a Nyirő-ügy pontos tükörképe: a lényeg, a szándék ugyanaz, csak épp minden fordítva van benne), ma Orbán ott tart, ahol rémálmaiban sem gondolhatta volna. Egy platformra került a szélsőballal, mely – jó szokása szerint – ma öntudatosan menetel ismét a lenini úton, hogy az orosz érdekek hasznos idiótájává váljon.

A csapdából, melybe a Fidesz Magyarországot vezette, menekülés nincs, de a helyzet azért kezelhető lenne egy darabig. Ám ahhoz olyan hiteles személyek kellenének, akik a nemzetközi kapcsolatokban ellensúlyozni tudnák az itthoni tényeket. Ám a jövendő külügyminiszter antréja ebbe a közegbe mindennek nevezhető, csak épp sikeresnek nem – Szijjártó Péter eljátszotta az esélyt, hogy komolyan vehető, esetleg még hiteles is lehessen. Azok a minősíthetetlen reflexiók fogják ezután azonosítani mindenütt személyét, amelyeket a svéd EU-ügyi miniszter asszony, Birgitta Ohlssonnak az Orbánnal szembeni kritikáira adott. Egyrészt azért, mert Szijjártó mindenki által könnyen felfoghatóan nem mondott igazat, másrészt azért, mert ezt szokatlan és oktalan trágársággal tette.

Ráadásul Ohlsson cikke az Aftonbladet-ban, egy baloldali lapban jelent meg, svédül, egy világszerte kevesek által beszélt nyelven. Ha Svédország baloldali politikai közegében ez feltűnést is kelthetett, híre e körön túl aligha lett volna. Nem úgy a durva reflektálások után, melyek tónusa gyakorlatilag visszaigazolta igen nagy nemzetközi körben, hogy a mosdatlan diplomataszáj egy olyan valóság része, amiről a svéd miniszter asszony beszélt.

(A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.