Paragi Beáta

Rakétát vagy demokráciát? – Az USA és az EU segélyezési gyakorlatáról

  • Paragi Beáta
  • 2014.08.17 13:07

Publicisztika

Az Európai Unió és az Egyesült Államok is tétován reagált az arab világon három évvel ezelőtt végigsöprő forradalmi hullámra. Bár nyilvánvaló volt, hogy a tüntetők valódi szabadságot követelnek, az addigi tapasztalatok alapján valószínűtlennek látszott, hogy a tekintélyuralmi rendszerek vezetői könnyen átadják a hatalmat. Így a nyugati államoknak egyetlen eszköz állt rendelkezésükre a demokratikus reformok ösztönzésére: az addig lényegében ellenszolgáltatás nélkül adott segélyek feltételhez kötése.

A "valamit valamiért" ("more for more") elv persze nem volt előzmények nélküli, hiszen része volt a 2004-es bővítési hullám után megfogalmazott új szomszédsági politikának is. Tény ugyanakkor, hogy a "déli szomszédságban" az EU korábban nem szabott politikai feltételeket, kivéve talán a 90-es évek Líbia elleni szankcióit. Az EU-bővítés elérte az ésszerűség határait, a Közel-Kelet államainak csatlakozása épp annyira valószínűtlen, mint a feltételekhez kötött segélyekkel kieszközölt demokráciaépítés - márpedig az EU pont ezt próbálja megvalósítani.

Az "arab tavaszt" követően, 2011-ben legmagasabb szinten elfogadott uniós dokumentumok (Partnerség a demokráciáért és közös jólétért a Dél-Mediterrán térséggel; Új válasza változó szomszédságra) nagyobb támogatást ígértek azon szomszédos államoknak, amelyek elkötelezettek a valódi demokrácia építése - mélyítése - iránt. Minél több és látványosabb eredményt tud egy kormány a belső reformok terén felmutatni, annál több támogatásban részesülhet az uniótól. Bár az EU-n belül is megoszlanak a vélemények, hogy ésszerű-e feltételeket szabni a demokratikus reformokért cserébe, miközben a térség államaiban tüntetők nagy része külső befolyástól mentes, valódi demokráciát szeretett volna, az EU-nak tekintettel kell lennie saját adófizetői bázisára is. Márpedig az uniós polgárok - az Eurobarometer felmérései szerint a magyar lakosság is - egyre növekvő arányban ragaszkodtak ahhoz, hogy a partner államok a segélyekért cserébe teljesítsenek bizonyos feltételeket.

2011-ben már a válaszadók 84 százaléka értett egyet azzal, hogy a fejlődő államoknak "be kell tartaniuk bizonyos szabályokat a demokrácia, emberi jogok, illetve kormányzás terén", amennyiben EU-segélyeket szeretnének kapni. Az EU vezetése az "arab tavasz" után egyszerűen nem hagyhatta figyelmen kívül a saját közvéleményét. A forradalmi hangulatot idéző tüntetéseket látva az európai politikusok zöme arra a következtetésre jutott, hogy a múltban elkövetett egyik legnagyobb hiba az volt, hogy figyelmen kívül hagyták az arab világban élő tömegek véleményét, illetve demokratikus képviseletre vonatkozó igényét, miközben autoriter vezetőiket évtizedeken keresztül feltétel nélkül támogatták.

*

A helyzet az utóbbi három évben sokat nem változott, és az "arab tavaszt" követő lelkesedésből sem sok maradt. Egyiptom jó úton halad egy újabb katonai diktatúra, Irak az ismételt szétesés felé, Szíriában embertelen állapotok uralkodnak, Jordániában és Libanonban a szíriai menekültekre hivatkozván akadoznak a reformok. Palesztinában a látszatra sem ügyelnek, 2006 óta nemhogy demokratikus, de a társadalom által legitimnek tekintett politikai vezetés sincs. Hiába szeretne az EU közvéleménye, a tanács, a bizottság és a parlament valódi demokráciát Keleten, a segélyek feltételhez (indikátorokhoz, benchmarkokhoz) kötése éppúgy nincs köszönő viszonyban a valósággal, ahogy a támogatások sem feltétlenül a demokráciaépítést segítik.

A külső támogatások feltételhez kötéséről folyó vita nem csak Brüsszelben zajlik. Az Egyesült Államok törvényhozása és az Obama-adminisztráció között is komoly érdekellentétek húzódnak, különösen Egyiptom segélyezése kapcsán. Noha a katonai hatalomátvételt követően az USA is felfüggesztette az egyiptomi kormánynak járó katonai és fejlesztési segélyeit, az adminisztráció igyekezne kibújni a kongresszus, illetve a szenátus szorításából. Meglátásuk szerint ugyanis a nyugati érdekeket - vagyis a régió stabilitását - hatékonyabban szolgálják az egyiptomi hadseregnek adott Apache helikopterek, mint a távlati demokratikus reformok.

A demokrácia ösztönzésének kívánatos módjairól Nyugaton folyó vita persze versenyfutás az idővel. A kérdés sem az Öböl menti monarchiákban, sem Oroszországban nem releváns, ha arról van szó, hogy befolyásukat a Nyugat rovására növelhetik bármely térségbeli országban. És nem csak a Közel-Keleten.

A szerző közgazdász.

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.