Publicisztika

Nézzünk szembe a valósággal: a magyar sport a belátható múlt minden pillanatában közpénzfüggő volt.

A városokban elszenvedett vereségük egyik fontos oka a színházi élet pezsgése.

De mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez?

A fenntarthatóság megteremtése továbbra sem cél.

A függetlenség nem egy politikai oldal politikai nézete. A függetlenség az függetlenség.

Előző cikkemben (Európa, a mentőcsónak?, Magyar Narancs, 2019. október 17.) azt állítottam, hogy a bevándorlás szigorú korlátozása mellett szóló összes általam ismert és megfontolandónak tartott érv azonos struktúrát követ. Ez a következő: a politikai közösségünk egészének vagy legalábbis néhány tagjának jogai vagy alapvető érdekei sérülnének, ha korlátozások nélkül be kellene fogadnunk a befogadást kérőket. Ezért a bevándorlás korlátozása morálisan igazolt, sőt egyenesen a moralitás által megkövetelt magatartás – legalábbis ha nem a közvetlen életveszély elől menekülők ideiglenes befogadásáról beszélünk.

Nem a reform és a fizetések kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését.

A filozófus karácsonyi lapszámunkban megfejti, hogy az Orbán-rezsim ideológusai miért gyűlölik annyira a "klímaválságra" fókuszált radikális fiatalságot.

Vajon az önkormányzati választások után elkezdett lassan visszafelé lendülni az inga, vagy pedig a lehetetlent kísérti néhány vakmerő ellenzéki polgármester, amikor a megmaradt önkormányzati kompetenciák keretein belül szolidáris és emberséges társadalompolitikát ígér?

Nem engem, hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetemet kell megvédeni.

A kancellária már értelmezte is a főváros feltételeit.

Jönnek a Pásztorok, ebből einstand lesz.

Tíz évvel a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság után idén elkészült és hatályba lépett az a rendőrségi utasítás, amely a gyűlölet-bűncselekmények kivizsgálásának tisztességes és szakmai értelemben is megfelelő módszerét rögzíti.