Több mint másfél évtized után a tagság elbocsájtotta a rendszerváltás után újjáalakult Orvosi Kamara első igazi pártpolitikus elnökét.
Éger doktor ténykedése ugyanis csak abból állt, hogy beszélgetett Orbán Viktorral, aztán mesélt a tagságnak a vezér kínálta fényes jövőről. Nagyritkán előállt egy igazán eredeti, forradalmi gondolattal, miszerint emelni kell az orvosi fizetéseket.
Néha, az elnök úr sirámaitól minden bizonnyal függetlenül, növekedtek is a fizetések, csakúgy, mint a Kamara „apparátusa” és kiadásai. A Magyar Orvosi Kamara ugyanolyan párt-sóhivatallá változott, mint az MSZMP a maga idejében.
Most átszabták a Politikai Bizottságot
Az új vezérkar kétségtelenül többet ígér, bár az ígéretek túlnyomó többsége haszontalan naivitás. De mindegy is. Ezzel a pártalakzattal az a baj, hogy kötelező tagjává válni, ha Magyarországon valaki orvosi gyakorlatot kíván folytatni. Volt valami hasonló helyzet az MSZMP tagsággal is, de formálisan sosem tették kötelezővé a belépést, csak ajánlatossá, ha valamilyen karrier iránt epekedett az ember.
|
Kétségtelen, hogy az új elnök – a sivár mezőnyből – kiemelkedik szakmai tapasztalatával és a magyar egészségügy fejlesztése iránti elkötelezettségével. Az is elképzelhető, hogy alkalmas miniszter válna belőle. De az évtizedek óta el-elhangzó tartalmatlan reformígéretek megvalósításához miniszterként biztosan nem fogna hozzá. Jól is tenné.
A mostani orbánista szisztémában még tréfából sem gondolhatja senki, hogy akármilyen kicsi jó irányú változás elérhető lenne. Viszont
a reform és a fizetések
nem kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését. Ha vastagabb pénztárcát szeretnének, akkor az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetét kellett volna megpuccsolni.
Ha pedig az egészségügyi rendszer (nagyon is kívánatos) átalakítását tűzik ki célul, akkor valódi politikai párthoz kellett volna csatlakozniuk. Más kérdés, van-e ilyen intelligens párt Magyarországon. Történetesen nincs.
|
Az előzőekből azt hihetné a nyájas olvasó, hogy a Kamarára nincs is szükség. Természetesen van a Kamarának feladata. Kis cinizmussal azt mondhatnám, az előbb tárgyalt, vélt feladatoknál sokkal fontosabb. Az orvosi eskü betartásának biztosítása. Mielőtt bárki a fizetés, a honorárium vagy a paraszolvencia visszautasításának parancsolatára gondol, ki kell, hogy ábrándítsam.
Sem a hippokratészi, sem az aktuális eskü nem kötelezi az orvost, hogy ingyen tevékenykedjék. Arra viszont nagyon is, hogy kizárólag tudományosan bizonyított gyógymódokat alkalmazzon. Ebben volna a Kamarának dolga! És ez nem kevés.
A szerző sebész.