Az orvosi kamara épp olyan párt-sóhivatallá változott, mint az MSZMP a maga idejében

  • Haskó László
  • 2019. december 20.

Publicisztika

Nem a reform és a fizetések kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését.

Több mint másfél évtized után a tagság elbocsájtotta a rendszerváltás után újjáalakult Orvosi Kamara első igazi pártpolitikus elnökét.

Éger doktor ténykedése ugyanis csak abból állt, hogy beszélgetett Orbán Viktorral, aztán mesélt a tagságnak a vezér kínálta fényes jövőről. Nagyritkán előállt egy igazán eredeti, forradalmi gondolattal, miszerint emelni kell az orvosi fizetéseket.

Néha, az elnök úr sirámaitól minden bizonnyal függetlenül, növekedtek is a fizetések, csakúgy, mint a Kamara „apparátusa” és kiadásai. A Magyar Orvosi Kamara ugyanolyan párt-sóhivatallá változott, mint az MSZMP a maga idejében.

Most átszabták a Politikai Bizottságot

Az új vezérkar kétségtelenül többet ígér, bár az ígéretek túlnyomó többsége haszontalan naivitás. De mindegy is. Ezzel a pártalakzattal az a baj, hogy kötelező tagjává válni, ha Magyarországon valaki orvosi gyakorlatot kíván folytatni. Volt valami hasonló helyzet az MSZMP tagsággal is, de formálisan sosem tették kötelezővé a belépést, csak ajánlatossá, ha valamilyen karrier iránt epekedett az ember.

Éger István, a MOK leköszönő elnöke

Éger István, a MOK leköszönő elnöke

Fotó: Bielik István / 24.hu

Kétségtelen, hogy az új elnök – a sivár mezőnyből – kiemelkedik szakmai tapasztalatával és a magyar egészségügy fejlesztése iránti elkötelezettségével. Az is elképzelhető, hogy alkalmas miniszter válna belőle. De az évtizedek óta el-elhangzó tartalmatlan reformígéretek megvalósításához miniszterként biztosan nem fogna hozzá. Jól is tenné.

A mostani orbánista szisztémában még tréfából sem gondolhatja senki, hogy akármilyen kicsi jó irányú változás elérhető lenne. Viszont

a reform és a fizetések

nem kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését. Ha vastagabb pénztárcát szeretnének, akkor az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetét kellett volna megpuccsolni.

Ha pedig az egészségügyi rendszer (nagyon is kívánatos) átalakítását tűzik ki célul, akkor valódi politikai párthoz kellett volna csatlakozniuk. Más kérdés, van-e ilyen intelligens párt Magyarországon. Történetesen nincs.

Kincses Gyula

Kincses Gyula, az új elnök

Fotó: Németh Dániel

Az előzőekből azt hihetné a nyájas olvasó, hogy a Kamarára nincs is szükség. Természetesen van a Kamarának feladata. Kis cinizmussal azt mondhatnám, az előbb tárgyalt, vélt feladatoknál sokkal fontosabb. Az orvosi eskü betartásának biztosítása. Mielőtt bárki a fizetés, a honorárium vagy a paraszolvencia visszautasításának parancsolatára gondol, ki kell, hogy ábrándítsam.

Sem a hippokratészi, sem az aktuális eskü nem kötelezi az orvost, hogy ingyen tevékenykedjék. Arra viszont nagyon is, hogy kizárólag tudományosan bizonyított gyógymódokat alkalmazzon. Ebben volna a Kamarának dolga! És ez nem kevés.

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.