Gothár Péter ügyével a kormánymédiát végighaknizó – most éppen Bayer Zsolt gyűlölet show-jának teljes második felét vendégként kitöltő – Kálomista Gábor minden mondata valóságos tények és bizonyítékok nélküli rágalomzuhatag, amelynek erősen gyanítható célja a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) és a Katona József Színház tönkretétele és bekebelezése, közvetetten pedig a SZFE teljes tanári karának szakmai ellehetetlenítése, lecseréltetése. Hogy lenne-e az egyetem közeljövőbeli rektora – ő, aki még egy egyetemi tanári cím megnevezését sem tudja pontosan megtanulni (professzor emeritus vs emerícius professzor) –, vagy egy másik Fidesz- és Orbán közeli személy ácsingózik-e a posztra, az hamarosan kiderül.
Mindenesetre a jogos felháborodást keltő
Gothár-ügyről mind jobban leváló bekebelezési szándék egyre
nyilvánvalóbb, és egyre gátlástalanabbul artikulált. A forgatókönyv már nyilván elkészült, s aszerint dolgoznak hangyaszorgalommal a morál és az erkölcs e nemes vitézei.
Ebben a pillanatban ezeknek az intézményeknek (a SZFE és a Katona József Színház) és a dolgozóinak, vezetőinek morális lejáratása zajlik de facto rágalmazással, hitelrontással és az intézmények és tanáraik jó hírnevének megsértésével.
A régi terv megvalósításához kapóra jött Gothár Péter botránya, minthogy azt közvetlenül, illetve közvetetten e két intézményhez tudják kapcsolni. Csak arra kell ügyelniük, hogy a tényeket elferdítve, átszínezve, kizárólag a saját értelmezésük szerint tálalják és maszatolják szét – amiben nagy gyakorlatuk van
Tény, hogy Gothár Péter ügyét mindkét intézmény a saját fenntartó által is elfogadott és hitelesített szervezeti és működési szabályzatában meghatározott jogkövető és törvényes eljárás szerint az első körben a saját hatáskörében köteles kivizsgálni és csak annak eredményeként megtenni a szükséges lépéseket és meghozni a személyi döntéseket. Ez a folyamat – ha felelősen és körültekintően, értsd: jogkövetően kívánnak az intézmények eljárni – időigényes. Ezt az időhátralékot használják ki ezek a gátlástalan rágalmazók arra, hogy rágalmaikat véleményként megfogalmazott tényállításként kommunikálják a közvélemény felé, s így ássák alá mindkét intézmény, de különösen a Színház- és Filmművészeti Egyetem morális és szakmai tekintélyét, hitelét.
Szokványosnak mondható eljárás ez,
és most is az ismert kottából, begyakorolt összhangban játszva teszik a dolgukat, hiszen hasonló eszközökkel, hasonló módon lehetetlenítettek el, tettek tönkre és kebeleztek be az első kétharmados Orbán-ciklus elején más megkívánt intézményeket is. Ilyen, azóta is bizonyítatlan rágalmakkal és gyanúsításokkal fektették két vállra a Magyar Mozgókép Közalapítványt, miközben a legkevésbé sem érdekelte őket, hogy a teljes mozgóképszakmát tolvajlással, sikkasztással és egyéb köztörvényes bűncselekményekkel vádolva keverték gyanúba. A módszer működőképesnek bizonyult, hiszen a hatékony jogi és politikai ellenlépések hiányában ezek az intézmények rendre el is véreztek.
Most pedig – kihasználva Gothár Péter (a sértett titoktartási kérelme miatt) még nem teljesen feltárt ügyét, azt ezen intézmények teljes egészére, értsd minden ott dolgozó emberre is rávetítve – ugyanezzel a módszerrel esnek neki a 150 éves múltra visszatekintő Színház- és Filmművészeti Egyetemnek.
Rettegő, megnyomorított hallgatókról beszélnek
és a "szakmai képzést háttérbe szorító identitásképzésről", azt állítják (!), hogy a sikeres felvételi, a sikeres vizsgák és sikeres diplomázás feltétele, hogy az egyetemi oktatásba bekerülő hallgatók baloldaliak és liberális szemléletűek legyenek. Határozottan állítják, hogy más szemléletű jelentkező a SZFE hallgatói közé nem kerülhet be és/vagy nem végezhet ott. Ez az állítás okot adhatna arra, hogy soroljam a nem baloldali és nem liberális szemléletű hallgatók neveit, de ha akarnám, akkor sem tudnám ezt megtenni, mert fogalmam sincs, hogy a hallgatóimnak mi a politikai hitvallása, vagy épp milyen irányú a szexuális orientációja, ugyanis ezek a kérdések soha nem merülnek fel sem a felvételik, sem a vizsgák, sem a képzés során. De miért is merülnének fel? A felsőoktatási művészképzésben – ahogyan semmilyen más oktatásban, felsőoktatási képzésben – nem lehet tényező a politikai és / vagy szexuális orientáció, hanem kizárólag a tehetség és a szakmai alkalmasság a meghatározó.
Feltételezem, hogy afféle freudi elszólással azért vádolják éppen a hatalmon lévők megmondóemberei ilyesmivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, mert ez a hatalom irtózik minden gondolati és szexuális másságtól. S ők azok, akik társadalmi szinten szítják a gyűlöletet a velük nem azonos szemléletűek ellen. Ők azok, akik a másként gondolkodókat hazafiatlan idegenszívűeknek, nemzet- és hazaárulóknak nevezik, ők azok, akik ezeket a másokat rendre nyilvánosan alázzák, mocskolják – egyelőre csak verbálisan –, de az indulataikat tekintve valószínűsíthető, hogy ha tehetnék, komolyabb eszközöktől sem riadnának vissza, minthogy ők azok IS, akik a velük nem egy követ fújókat emberszámba sem veszik.
"Janisch Attila puszta létezése hűtlen kezelés és visszaélés mindennel, ami a Földön szép és emberi."
– közli Bayer Zsolt a velem kapcsolatos, náci beszédre hajazó, dehumanizáló véleményállítását a stúdióbéli és otthon a tévékészülékek előtt ülő nézőivel és a műsort később a youtube-on megtekintő közönségével. Csak úgy, mert miért ne!? Hiszen engem is le kell járatniuk, amiért rendszeresen elmondom az ő szemléletükkel, magatartásmintáikkal, kormányzásukkal mindenben ellentétes véleményemet és még az osztályvezető tanára is vagyok a most éppen kilövésre és bekebelezésre kiszemelt intézménynek.
Így megy ez. Így kezdődik a totális legázolás a NER mechanizmusában. Újra robog hát Orbán politikai és ideológiai úthengere, most éppen a morál és az erkölcs védelmének a jegyében, és akar maga alá temetni mindent, ami az útjába kerül. És vélhetően csakis az kerül az útjába, ami felé a kormányzati kezek irányítják.
Persze, nem engem, hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetemet kell megvédeni. Azt az egyetemet, amelyet bár azzal rágalmaznak most, hogy ott szakmai képzés lényegében már nincs is, és az egész valamiféle ideológiai pártiskolává alakult, a SZFE képzésének szakmai eredményei vitathatatlanok – elég ha csak az elmúlt három évben a egyetem vizsgafilmjeire kapott három egymás utáni Student Oscar jelölésre gondolunk, amely jelölésekből az egyiket tényleges díjra is váltotta az egyik kiváló képességű hallgatónk a nagyszerű vizsgafilmjével. (Csak azért nem említem őt név szerint, mert nem kívánom ezzel a pitiáner, de annál mocskosabb és a romlott szándékokat már nem is leplező politikai háborúskodással összefüggésbe hozni.)
