Bár e nyomozati protokoll megalkotásához és elfogadásához nyilván nem kellett volna egy évtized, az eredmény a jogvédő szemével óriási. A jogállamiságot szisztematikusan lebontó Fidesz-kormányzás idején sikerült jó együttműködést kialakítani a hazaárulónak bélyegzett emberi jogi szervezetek és a rendőrség között.
A rasszista motívum feltárása
A romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság tette nyilvánvalóvá, hogy a magyar hatóságok felkészületlenek a rasszista bűncselekmények felderítésére. A nyomozókban 2009-ben csak nyolc hasonló támadás és négy halálos áldozat után merült fel a rasszista motiváció lehetősége. Pedig ha ezt korábban felismerik, jó eséllyel a cselekmények közötti összefüggésre is előbb rájönnek, és hamarabb elfogják az elkövetőket. Ekkor kezdte el a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) követelni: legyen egy speciális nyomozati protokoll, amely előírja, hogyan kell felismerni a gyűlölet-bűncselekményeket és hogyan kell eljárni ilyen esetekben.
A 2010-es évek első felében nem sokat változott a helyzet: a nyomozó hatóságok egészen nyilvánvaló esetekben sem vettek tudomást egyes romák elleni erőszakos cselekmények rasszista indítékáról. Szegeden 2011 januárjában egy roma fiatalt és barátnőjét az utcán három férfi inzultálta roma származása miatt. Közben egy börtönőr „ezzel a rohadt kis cigánnyal nem bírtok” felkiáltással odalépett, és súlyosan bántalmazta a fiút. Másnap egy közösségi oldalon azzal dicsekedett, hogy „egy cigány fejét rúgtam a földön”. Hiába érvelt a sértett képviseletét ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, az ügyben az ügyészség végül nem gyűlölet-bűncselekmény, hanem garázdaság miatt emelt vádat, és csak ezért ítélte el a bíróság az elkövetőt.
Gyöngyöspata szélsőséges megszállásakor, 2011 márciusában a Betyársereg egyik jól ismert alakja fokossal fenyegette meg a gyermekét a karjában tartó roma anyát és más asszonyokat: „Menjetek be a házatokba, büdös cigányok! A véretekből fogom felépíteni a házamat ide Gyöngyöspatára!” Bár a sértett anya már a TASZ segítségével tett feljelentésében is hangsúlyozta, hogy roma származása miatt fenyegették meg, a rendőrség nem foglalkozott ezzel a körülménnyel, és meg is szüntette az eljárást.
Devecserben 2012 augusztusában a Jobbik paramilitáris, szélsőjobboldali szerveződésekkel közösen tartott cigányellenes demonstrációt, amely során cigányok házait kővel dobálták meg. A rendőrség nem akadályozta meg az erőszakot, és a nyomozás is szűk mederben folyt, egyetlen ember került bíróság elé. Hiába tett panaszt a Magyar Helsinki Bizottság segítségével két érintett roma férfi a rendőrségi mulasztások miatt, a magyar bíróság végül a rendőrségnek adott igazat.
Ezekben az ügyekben a jogvédő szervezetek kérelmei nyomán az Emberi Jogok Európai Bírósága 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben hozott ítéleteiben megállapította, hogy a nyomozó hatóságok mulasztottak azzal, hogy nem vizsgálták kellő alapossággal a cselekmények rasszista indítékát és az erre utaló körülményeket, így az elkövetők vagy megúszták a felelősségre vonást, vagy enyhébb cselekményben találták őket bűnösnek, mint amit elkövettek. A strasbourgi bíróság a gyűlölet-bűncselekményekről hozott ítéleteiben kiemeli: az előítéletes indítékból elkövetett erőszakos bűncselekményeket nem lehet egyazon kategóriában kezelni azokkal az esetekkel, ahol az elkövetőnek nem volt előítéletes motivációja. E bűncselekmények különleges természetének – nevezetesen hogy rendkívül káros hatást fejtenek ki az alapvető jogok tiszteletére – tükröződnie kell a felelősségre vonásban. A bíróság ítéletei szerint akár csak egyetlen, előítéletre utaló körülmény fennállása kötelezettséget keletkeztet arra, hogy a nyomozó hatóságok megtegyenek minden szükséges intézkedést az esetleges rasszista motívum feltárása érdekében.
A rendőrség megköszöni
2012 elején, amikor az új büntető törvénykönyv kodifikációja zajlott, a kormányzat még nem zárkózott el teljesen a civil jogvédőkkel folytatott egyeztetéstől. A gyűlölet-bűncselekményekre adott állami reakció elégtelensége pedig közös cselekvésre sarkallta az Amnesty International Magyarországot, a Háttér Társaságot, a Magyar Helsinki Bizottságot, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodát és a TASZ-t is. Közösen veséztük ki a Btk. tervezetének gyűlölet-bűncselekmény tényállásait, és közösen vettünk részt az igazságügyi minisztériumi egyeztetésen. Ez a végleges jogszabályszövegen is nyomott hagyott. A sikeres munkát folytatandó 2013 januárjában megalakítottuk a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoportot: a célunk az volt, hogy hatékonyabb fellépésre sarkalljuk az állami szerveket, különösen a rendőrséget az olyan bűncselekményekkel szemben, melyeket rasszista, homofób, xenofób vagy más sérülékeny csoportokkal szembeni előítéletek motiválnak.
Az állami oldalon az első lépés előre az volt, amikor 2012-ben az Országos Rendőr-főkapitányságon létrehozták a gyűlölet-bűncselekmények elleni egységet (ún. szakvonalat): minden megyei kapitányságon kineveztek egy nyomozót mint szakvonaltagot, az országos kapitányságon pedig egy szakvonalvezetőt.
A civilek és a rendőrség közötti együttműködés ezzel formát kapott. A 2014-től zajló félévenkénti egyeztetéseken (jóllehet ekkor már folyt az emlékezetes hajsza a Norvég Alap ellen) az ORFK, a Belügyminisztérium, az érintett rendőri szerv és az ügyészség képviselőjének részvételével konkrét gyűlölet-bűncselekmények példáján elemeztük a rendőrség reakcióját. Beszélgettünk a 2012-es devecseri cigányellenes tüntetésről, a Budapest Pride felvonulás rendészeti kezeléséről, a homofób bűncselekmények alulminősítéséről vagy a szélsőséges szervezetek illegális rendfenntartó tevékenységével szembeni lehetőségekről. Ezek a hasznos találkozók alkalmat adtak arra, hogy megértsük egymás szempontjait, és hogy tudást adjunk át a megfelelő hatósági fellépés érdekében. E mellett képzéseket és konferenciákat is tartottunk 2014 és 2017 között – és mindig elmondtuk azt is, hogy szükség lenne a megfelelő nyomozati protokollra. Ennek érdekében összeállítottuk azoknak az indikátoroknak a listáját, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a bűncselekményt előítéletes indítékból követték el. Ilyen például az elkövető szélsőséges szervezeti tagsága; az, ha a sértett láthatóan valamilyen sérülékeny csoporthoz tartozik, vagy az elkövetés során a sértett származására, bőrszínére vagy más védett tulajdonságára vonatkozó sértő kijelentések hangzanak el. Ezek önmagukban ugyan nem bizonyítják az előítéletet, mint indítékot, de a nyomozásnak és a bűncselekmény megítélésének már egyetlen indikátor megjelenésekor is ki kell terjednie erre is. Az ORFK pedig vállalta, hogy a listát beépíti a képzési anyagaiba, és a nyomozati munka során is alkalmazni fogják. Amikor 2017 őszén – számos rendőr és ügyész részvételével – konferenciát rendeztünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel, a rendőrségi felszólalók is kiemelték a civil szervezetekkel folytatott hatékony munkát, és köszönetet mondtak a támogatásért.
Az új protokoll
A 2019-re, tíz év után elkészült nyomozati protokoll megalkotásában azonban már nem vehettünk részt. A kormány támadásai az emberi jogi szervezetek ellen a 2018-as választások előtti Soros-kampányban csúcsosodtak, s nyilvánvalóvá vált, hogy a korábbi egyeztetések és előkészítő munkák ellenére a rendőrség már nem működhet együtt velünk. (Azóta egyébként újra feléledt a kapcsolat, legutóbb október elején, a Pride és az Auróra elleni támadások miatt tárgyaltunk a rendőrséggel.) Mégis, 2019 júliusában egy olyan ORFK-utasítás látott napvilágot, amelyre – hiányosságaival együtt – mi is büszkék lehetünk. A szöveg magán viseli a kezünk nyomát.
Az új nyomozati protokoll szerint a gyűlölet-bűncselekmények felismerésének céljából minden rendőrkapitányságon ki kell jelölni egy mentort. A rendőrkapitánynak gondoskodnia kell arról, hogy 2019 végéig a közrendvédelmi és bűnügyi állomány megismerje az előítélet-indikátorok listáját és a gyűlölet-bűncselekmények jellemzőit. A protokoll szerint az intézkedő rendőr az áldozattal nyugodt, objektív és a szakszerűség keretein belül az áldozatot támogató kommunikációt köteles folytatni. Az áldozat viselkedésével, kultúrájával, származásával, közösségével kapcsolatban nem jeleníthet meg személyes értékítéletet; köteles tartózkodni a sztereotip, előítéletet hordozó vagy az áldozat hibáztatására utaló szavak és kifejezések használatától. A protokoll precízen meghatározza a nyomozó rendőr feladatait is a gyűlölet-bűncselekmény jellemzőinek és a gyűlöletcsoportok esetleges érintettségének feltárása érdekében: együttműködik más bűnüldöző szervekkel, a gyanúsított előítéletéről adatot gyűjt az interneten, a gyanúsított tartózkodási helyén, ismeretségi körében. A szakvonalak munkatársai nem csak a szervezett gyűlöletcsoportok és tagjaik tevékenységét figyelik, de a gyűlölet-bűncselekmények miatt folyó büntetőeljárásokat, az ezekről szóló híreket, tudósításokat is. S bár a jó szabályok mit sem érnek, ha nem alkalmazzák őket, és sok a teendő még a rendőrök érzékenyítése terén is, de kimondhatjuk: nagyon fontos mérföldkövet értünk el.
Vajon mi az oka annak, hogy a menekült- és hajléktalanellenes, homofób és itt-ott romaellenes fideszes retorika, a jogállam rendületlen és fokozatos lebontása, a jogvédő szervezetek megbélyegzése, az ellenünk folytatott politikai támadások időszakában megvalósulhatott mindez? Az biztos, hogy a nemzetközi szervezeteknek, az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak és az Európai Uniónak, valamint az EBESZ-nek komoly szerepe van ebben. De az is kétségtelen, hogy a rendőrségen is dolgoznak az alapvető jogok, az egyenlőség iránt elkötelezett emberek, akik azt is látják, hogy a munkánk nem a hazaárulásról, hanem a sértettek jogainak szakmai alapú védelméről szól.
A szerző jogász, a TASZ munkatársa.
