Halasi Zoltán

Húsvét után

  • Halasi Zoltán
  • 2019. június 23.

Publicisztika

Idén nagypénteken ütlegek közepette ortodox zsidót ábrázoló Júdás-bábut vonszoltak végig a lengyelországi Pruchnik városkán, majd elégették. A Zsidó Világkongresszus tiltakozott, a katolikus egyház elítélte a barbár szokást. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult.

1. Nehéz ügy ez a húsvét. A karácsony, a pünkösd nemkülönben. Minden évben megszületni, szentlelket venni, meghalni és feltámadni, hát! És ehhez egy szava sincs Istennek? Őt csak úgy rakosgatják innen oda? Fel a keresztre, le a keresztről? Csak úgy babáznak vele? Miféle játék ez? És még azt is mondják, hogy ő a játékvezető, a ludi magister? Na, ne. Mi szüksége van neki erre? Kell neki a színház, a szakrális dráma?

2. Pruchnikban a sajtó tanúsága szerint komolyan veszik az istengyilkosságot. Annyira komolyan, hogy a gyilkost saját kezűleg bünteti a városka népe. Minden évben nagycsütörtökön felakasztják, nagypénteken szabadtéri előadás keretében leakasztják, rituálisan megverik, végighurcolják a helységen, útközben is ütlegelik, végül a folyó hídjára érve felgyújtják és vízbe vetik. Ütik-verik előre lecsupasztott és kiosztott egyenbotokkal a gyerekek is, sőt főleg azok, nagycsoportos óvodástól a nagykamaszokig, lelkesen csépelik, rúgják, tapossák az Árulót.

3. És ezt most felkapja a sajtó. Tavaly miért nem kapta fel? Tíz éve miért nem? És ötven, száz éve? Akkor is volt sajtó, akkor is Júdás volt az Áruló, akkor is gyerekek náspángolták – mindegy, hogy éppen keresztény-konzervatív, kommunista vagy liberális kurzus volt, kapitalizmus vagy szocializmus, Júdás megkapta a magáét Pruchnikban.

4. A pruchniki hagyomány előírja, hogy Júdás úgy nézzen ki, mint a fajtája. Miért, milyen legyen? Hogyan ismerjenek rá? Nehogy már úgy fessen, mint a plébános úr! Kalap, kapedli, pajesz, kaftán, mellig lógó kolbász-orr. A rend kedvéért még írják rá, hogy JÚDÁS AZ ÁRULÓ, meg alá az éppen aktuális évszámot. Zsákból legyen a Júdás, szalmával kitömve, gólemnagy legyen, a fejét fából tessék faragni, vászonnal bevonni, úgy tartósabb.

5. Tessék mondani, nem a sokszínű Európát építjük? Ahány város, annyi tradíció. Hát nincs-e benne a Lengyel Turisztikai Hivatal top 54 eventjében a Júdás elítélése? Hát nem azzal reklámozzák-e, hogy „az egyház betiltotta, egyedül Pruchnikban maradt fenn ez a népszokás”? Hát nem szerepel-e a három támogató között az Európai Fejlesztési Alap? Akkor most mi ez a nemzetközi felháborodás?

6. Miért nem Mexikón háborognak? Vagy Brazílián? Ott talán nem égetik meg évente Júdást? Jó, nem olyan igazi a kinézete, mint nálunk, Pruchnikban, nem egy kiköpött ortodox, de ott még fel is robbantják! Igen, ott lóg a zászlófelvonó rúdon, egy másik kötélen fölötte az Ördög, azt lejjebb eresztik, mutatván, hogy most száll bele a Júdásba, és akkor egy éktelen nagyot durran a Sátán, ez volt az árulás gondolata, ez a nagy durranás, utána ugyanezt mutatja be a Júdás a kötélen, szilánkokra, repeszekre robban szét, nem véletlen, hogy tisztes távolból figyelik az érdeklődők.

7. Érdekel itt valakit a múltunk? Miért a jelen ítél mindig? A jelen totál megbízhatatlan. A jelen csak magában bízik. És holnapra már el is avul. Bezzeg a hagyomány! Az el van téve, jegelve van, mint a kocsonya, de nem remeg. Olyan, mint a kő. Kőzselé. Nincs mit rágódni rajta, le kell nyelni és kész. Ez a szokás, Júdást verünk, akasztunk, nem zsidót, á, dehogy, ma már nehéz is lenne. Pruchnikban legalábbis. Amíg ott voltak, Júdás képében lógtak: vagy a templomtornyon, vagy a falu legmagasabb nyárfáján. Akár egy hétig is. Aki megpróbálta levenni, megvertük. Ha fizettek, leszedtük. Volt olyan is, hogy a zsidó kapualjba akasztottuk fel a bábut. Az is csak megfelelő fizetség ellenében került le onnan.

8. Tisztelt Európa, tisztelt világ! Meddig kell még magyarázni, hogy aki otthon van, ahhoz kell alkalmazkodni! Mi terjesztettük, védtük, őriztük a hitet, sokszor az életünk árán. Megvan az évkörünk, kerek és szent, mint az ostya. Abból letörni annyi, mint megcsonkítani Krisztus testét. Mi nyitottak vagyunk, befogadjuk a betérőket. Rásegítjük őket az egyetlen igaz útra. Az az út egyenes, mint a nyílvessző, és az üdvösség felé tart.

9. Aki nem velünk tart, úgy jár, mint Júdás. Hétfőn kerékbe törik, kedden karóba húzzák, szerdán megsütik, csütörtökön jégbe fagyasztják, pénteken megnyúzzák, szombaton olvasztott ólmot és rezet itatnak vele. Vasárnap szünet, aztán kezdődik minden elölről. A pokol is körben forog, akárcsak az idő. Örök fent és lent, örök jelen. Aki nem hiszi, járjon utána. Júdás például faágon lógott, miközben Jézus pokolra szállt.

10. Nemcsak mi, pruchnikiak vagyunk megütközve a világ értetlenségén. Jézus sorsa, és abban Júdásé, az emberiség traumája. Erről egy percre is elfeledkezni olyan, mint cserbenhagyni a pszichés problémákkal küzdő emberiséget. A trauma, mint tudjuk, ismétléskényszerrel párosul. A húsvét és az évkör más jeles ünnepei nem színházi események, hanem a lelkünk örök vágyakozása a megtisztulásra. Gyerekeink egyik kezében bot, másikban a mobiljuk. Az egyik az aktív, a másik a kontemplatív élet eszköze.

11. Nehéz ügy ez a húsvét. Igazából a Telet égetjük el, nem is Júdást, egy kicsit összekeveredett a télkihordás, a Halál elpusztítása az Árulóéval. Bezavart a holokauszt is. Csak ezt nem szeretjük tudomásul venni. Pedig az minden európai nép közös traumája volt, nem külön zsidó trauma. Az együttélés, illetve az együtt élni nem tudás kollektív traumája. Mi, lengyelek elég nagy erőket fektetünk azóta is az áldozati versenybe, de lám, már mi, magyarok is beszálltunk.

12. Ha Jézus bűnbak, akit Atyja küldött, hogy vegye el a világ bűneit, akkor mi volt a zsidóság a huszadik század első felének Európájában? A Gonosz, akit a jók elfüstöltek, mint a Telet jelképező roppant szalmabábot? Vagy inkább a frusztrált népközösségek bajait elvivő kollektív bűnbak? A júdásnép a krisztusnépek passiótörténetében? A kereszténység eddig sikeresen integrált szinte minden idegen szokást, ünnepet. Vajon mit kezd a holokauszttal?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.