Publicisztika

Mivel Ukrajnában a fűtési szezon kezdete óta csak langyosra fűtötték a radiátorokat, nem volt Kijevben épeszű ember, aki ne tudta volna, hogy baj lesz. November óta én is egy villanyradiátor (meg a laptop) csatlakozójat huzigáltam magam után kijevi lakásomban. Éppen ezért számomra az volt a sokkoló, hogy Európában csak január elsejével tört ki az energiapánik. Jarábik Balázs

Amikor kiderült, hogy az ellenzék ezerháromszáznál is több kérdéssel bombázza meg az ünnepre készülő köztisztviselői kart, sejteni lehetett, hogy a paksamétába számos orbitális baromság is becsúszik. Az esélyesek között már ekkor is felmerült Nyitrai Zsolt kérdése - "kiből lehet lemezlovas?" -, amelyre a szóvivőnő az ünnepek múltán magabiztosan vághatta rá: bárkiből, akár még a képviselő úrból is!

Erősödik a tiltakozás, amely a Hamász elleni hadjárat azonnali leállítását követeli Izraeltől. Ez akár természetes is lehetne: nincs olyan jóérzésű ember, aki ne kívánná a vérontás megszűnését, a béke "helyreállítását". S lehet-e egyáltalán igazságos, vagy legalább - szükséges rosszként - elfogadható ez a háború, amelyben ártatlan civilek, nők és gyerekek vesztik életüket, s amely töménytelen szenvedést és nélkülözést okoz?

Fát nem érdemes lopni, de erdőt igen - gyakran keríti hatalmába ez az érzés a nagy kárt okozó gazdasági bűncselekmények gyanújával indult perek szemlélőit. Vajon mi köti gúzsba a magyar igazságszolgáltatást? Hogy van az, hogy a mi Enron-pereink rendszerint nem nagy bummal, csak valami halk szusszanással érnek véget?

A gazdasági válság fokozódásával kiderült, hogy nemcsak a bankokat és más pénzügyi szervezeteket "menti ki" az amerikai kormány, hanem az olyan, a reálszférában működő vállalatokat is, mint a General Motors és a Chrysler. Ez a döntés azonban jobban megosztotta a közgazdászokat, mint a bankok megsegítése.

Örömteli lenne, ha már az Unger Anna által is vázolt, a választókerületi aránytalanságokat kiküszöbölő különböző szakmai javaslatokról folyhatna a vita. Ezek azonban sosem lehetnek politikamentesek, sőt nem is kerülhetnek elő addig, amíg a politikusok nem ismerik fel a legalapvetőbb érdeküket - jelesül választási győzelmük megkérdőjelezhetetlenségének a fontosságát -, és nem születik meg a politikai akarat az alkotmányos probléma megoldására. Gál Enikő - Juhász Attila

Örömmel vettem a Political Capital (PC) munkatársainak viszontválaszát (lásd: Nem ég: rohad, Magyar Narancs, 2008. december 18.) korábbi cikkemre, azt viszont sajnálom, hogy írásom érdemi mondandója felett elsiklott a figyelmük. A szerzők szerint le akartam söpörni a problémát az asztalról - holott nem véletlenül írtam: "A PC nagyon jól teszi, ha felhívja a figyelmet a mulasztás tényében megnyilvánuló alkotmányellenességre és a parlament felelőtlenségére." Unger Anna

A Fővárosi Bíróság december 15-i elsőfokú ítéletében feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Bár az ítélet írásos indoklása lapzártánkig nem készült el, a tudósítások alapján rekonstruálhatók a határozatot hozó bíró, dr. Pataki Árpád érvei és elgondolásai. (Dr. Pataki Árpád több alkalommal ítélkezett a Narancs ellen indított helyreigazítási perekben. Hol lapunk javára ítélt, hol nem, hol egyetértettünk vele, hol nem.)

Lapzártánkkor éppen nem érkezik gáz Oroszországból Magyarországra. Sőt, Oroszországból sehova sem érkezik gáz. Viszont rohadt hideg van.

Egyvalamit nem állíthatunk: azt, hogy senki nem szólt. Kevin Garnett, az ismert amerikai gondolkodó például ez év júniusában, hónapokkal a Lehman Brothers összecsuklása előtt már megmondta.

A XX. század egyik legnagyobb közgazdasági gondolkodójától származik a mondás, miszerint "az adóelkerülés az egyetlen olyan intellektuális tevékenység, amelynek megfogható haszna van". Manapság mégsem ezért emlegetik egyre gyakrabban Keynes nevét a jelenlegi válság kezeléséről folyó vitákban, amikor az adókról van szó.

Ha egy egyház felső vezetője kimondja, hogy az egyháznak az önmagára való reflektálásnál, küldetésének mindenkori felülvizsgálatánál fontosabb dolgai is vannak, ha a szervezett egyház politikai elkötelezettségét, teológiai tévedéseit elintézi annyival, hogy ezek stiláris kérdések, illetve elszórt és nem is fontos jelenségek - akkor nem is tudom, miért vitázunk. Prőhle Gergely többszörösen félreértette azt, amit mondani szerettem volna. Arról nem is beszélve, hogy teológusként mennyire kiábrándító, hogy egy önmagát vallástalannak mondó újságíróval vagyok kénytelen sok mindenben egyetérteni, nem pedig egy protestáns egyház világi vezetőjével. (A vita legutóbbi fordulatai: Mihancsik Zsófia: Testvérek és mások, illetve Prőhle Gergely: Hitviták helyett, Magyar Narancs, 2008. december 4.)

Vegyes érzelmekkel olvastuk Unger Anna cikkét (Tűz lesz, babám!, Magyar Narancs, 2008. december 4.), amelyben a Political Capital választási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezését bírálja. Egyfelől örültünk, hiszen a célunk az, hogy a parlamenti képviselőinket felrázandó közéleti vitát generáljunk a magyar választási rendszer problémáiról - ezek közül is elsősorban a választókerületi aránytalanságokról. Másfelől viszont elszomorítónak találtuk Unger néhol kioktatónak tetsző stílusát, amellyel mintha eleve lezárni igyekezne a diskurzust. Az alábbiakban csak azon állításaival vitatkozunk, amelyek tartalmi szempontból téves megközelítésről vagy tájékozatlanságról tanúskodnak.