Örömteli lenne, ha már az Unger Anna által is vázolt, a választókerületi aránytalanságokat kiküszöbölő különböző szakmai javaslatokról folyhatna a vita. Ezek azonban sosem lehetnek politikamentesek, sőt nem is kerülhetnek elő addig, amíg a politikusok nem ismerik fel a legalapvetőbb érdeküket - jelesül választási győzelmük megkérdőjelezhetetlenségének a fontosságát -, és nem születik meg a politikai akarat az alkotmányos probléma megoldására. Az önérdek felismerésének hiányát jelzi, hogy az általunk - nem csak e lap hasábjain - elindított diskurzusba politikusok eddig alig kapcsolódtak be, márpedig nélkülük a mulasztásos alkotmánysértés megszüntetéséhez és a választókerületek ügyének megnyugtató rendezéséhez nem kerülhetünk közelebb. Értelmetlen tehát a politikai érdekek kiküszöböléséről elmélkedni, jelenleg éppen ellenkező előjelű gondolkodásra van szükség: a helyzet csak akkor rendezhető ugyanis, ha a politikusok a jelentősebb, hosszabb távú érdekeik mögé képesek szorítani a rövid távú érdekeiket. Ennek egyelőre semmi jele, így minden eddiginél indokoltabbnak tartjuk az összes rendelkezésünkre álló eszközt bevetni azért, hogy segítsük a döntéshozókat saját legfőbb érdekük felismerésében - már csak azért is, mert ez történetesen egybeesik a választók, azaz az ország érdekével.
Az időközi választással kapcsolatos kifogás benyújtását lehet persze "felelőtlennek" nevezni, ám számunkra érthetetlen, hogy milyen alapon, hiszen végső soron két dolog történhet. (1.) Minden illetékes jogi fórumon elutasítják a kifogásunkat az időközi választással kapcsolatban, feltehetően azzal az indoklással, hogy azt - ahogyan Unger Anna is írja - a 2006-os szabályok alapján kell lebonyolítani. (2.) Részben vagy egészben elismerik a kifogás jogosságát. Bárhogy legyen is, a döntések indoklása bizonyosan hasznos adalékul szolgál majd, így még egy elutasítás is kimozdíthatja a semmittevésből a parlamentet. Mindkét esetben világossá válik, hogy a választókerületek aránytalanságának problémája továbbra is megoldatlan, és ez komoly politikai kockázatot jelent a következő országgyűlési választásra nézve.
*
Azt is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy kifogásunk esetleges elutasítása sem változtatna azon, hogy a ferencvárosiak szavazatának súlya több mint kétszerese a legnagyobb választókerületekben lakó választópolgárokéinak (Gödöllő, Érd, Szigetszentmiklós). Az egyes választópolgárok szavazatának súlya közötti kétszeres eltérést pedig olyan nagy mértékűnek nyilvánította 2005-ben az Alkotmánybíróság, ami alkotmányosan már nem elfogadható. Ha pedig az ilyen mértékű aránytalanság alkotmányosan nem elfogadható, az azt jelenti, hogy sérül egy alapvető alkotmányos alapjog, az egyenlő választójog elve. És az egyenlő választójog alkotmányos alapelvének érvényesülése szempontjából nem lényeges, hogy 2009. január 11-én egy vagy több választókörzetben választanak, mert egy alapvető jog tekintetében csak az Alkotmány szolgálhat zsinórmértékül. Ez egy dolog. Az, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el, mert nem teremtette meg a választókerületek arányosítására vonatkozó törvényi feltételeket, egy másik dolog. Felhívnánk tehát Unger figyelmét arra, hogy esetünkben nem "csereszabatos kifejezések" felelőtlen használatáról van szó, amint azt ő állítja, hanem "a dolgok" néven nevezéséről. A jelenlegi szabályozás szerint a kormány hatáskörébe tartozik a választókerületek megállapítása anélkül, hogy a megállapítás módja és a választókerületek arányosításának szempontjai törvényi szinten lennének rögzítve. Tehát a választókerületekre vonatkozó jelenlegi szabályozás jogforrási szintje is aggályos. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 2. §. c) pontja értelmében "az Országgyűlés törvényben állapítja meg az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait". Ezért a hiányos és nem megfelelő jogforrási szinten lévő szabályozás miatt is sérül az Alkotmányban rögzített egyenlő választójog. Ez a harmadik dolog.
Mit várunk tehát a kifogásunk elbírálásától? Annyit mindenképpen, hogy az illetékes választási bizottság vagy legalább a bíróság kimondja az egyenlő választójog elvének sérelmét. Ebben talán bízhatunk, hiszen - a fentieken túl - született már máshol is ilyen döntés. Például 2000-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a Mátyus kontra Szlovákia ügyben megállapította a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 25. cikkében szabályozott egyenlő választójog sérelmét a kirívóan egyenlőtlen választókerületi aránytalanságok miatt. Volt olyan választókörzet, ahol egy képviselői helyről 200, míg más kerületben 1400 választópolgár döntött. Bár a bizottság kimondta, hogy a választások eredményének megsemmisítése nem jelentene megfelelő jogorvoslatot, különösen úgy, hogy a választójogi sérelem az egyenlőtlen és aránytalan jogi szabályozásból fakadt, a választójog sérelmének megállapítása mégis intő jel az államnak arra, hogy a jövőben kötelessége lesz az ilyen jogsérelmek megelőzése.
A szerzők a Political Capital Institute munkatársai.
Szerkesztőségünk a vitát ezzel lezárja. A vitában eddig megjelent cikkek: Megelőző csapás, Magyar Narancs, 2008. november 27., Tűz lesz, babám!, 2008. december 4., Nem ég: rohad, 2008. december 18.
