Örömmel vettem a Political Capital (PC) munkatársainak viszontválaszát (lásd: Nem ég: rohad, Magyar Narancs, 2008. december 18.) korábbi cikkemre, azt viszont sajnálom, hogy írásom érdemi mondandója felett elsiklott a figyelmük. A szerzők szerint le akartam söpörni a problémát az asztalról - holott nem véletlenül írtam: "A PC nagyon jól teszi, ha felhívja a figyelmet a mulasztás tényében megnyilvánuló alkotmányellenességre és a parlament felelőtlenségére."
Jelen állás szerint a ferencvárosi időközi választással kapcsolatban csak a kerületi beosztásnál nincs "visszás helyzet". Azt ugyanis a szerzők sem vitatták, hogy a 2006-os választási szabályok alapján kell lebonyolítani a hét végi választást - akár lennének már új, a következő általános választásra érvényes és alkotmányos szabályaink, akár nem.
Cikkemben egyetlen alapvető dologra próbáltam felhívni a figyelmet: arra, hogy a mulasztásos alkotmánysértés, egy jogszabály alkotmányellenessége és egy alkotmányos alapjog sérelme három különböző dolog. Ezeket felelőtlenség csereszabatos kifejezésekként alkalmazni, még egy egyébként dicséretes figyelemfelkeltés céljából is. A PC szerzői szerint a mulasztásos alkotmánysértés rendezésére megadott 2007. június 30-i határidő bizonyos jogkövetkezményekkel jár. Ez azonban nem igaz. Az Alkotmánybíróság (AB) éppen azért deklarálta a választások alkotmányossági megkérdőjelezhetetlenségét, hogy az Országgyűlés felelőtlensége - a szükséges jogszabályok hiánya - ne lehetetlenítse el a választási rendszer egészét. Ha tíz évig nem oldják meg (amit a szerzők vélelmezésével ellentétben egyáltalán nem tartok elfogadhatónak), akkor tíz évig maradhat minden így - hacsak valaki nem ad be újabb alkotmánybírósági indítványt, és a testület ekkor nem dönt mégis úgy, hogy inkább megsemmisíti a jogszabályokat, ezzel kényszerítve a jogalkotót a mulasztásos alkotmánysértés rendezésére. Az AB legutóbb azonban csak azt állapította meg: a hatályos jogszabályok alapján sérül az egyenlő választójog elve, és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzetnek ítélte, hogy nincs megfelelő jogszabályi rendszer az egyenlő választójog érvényesítésére, magyarán a választókerületi aránytalanságok rendszeres felülvizsgálatára.
*
Ezzel a magam részéről le is zárnám az alkotmányjogi vitát, és inkább eleget teszek a szerzők azon felhívásának, amellyel szakmai diskurzust kívántak indítani. Az aránytalanság kérdése a hazai politikatudományi munkákban már rég felmerült, de érdemi megoldást senki nem javasolt, csupán annyi hangzott el a PC részéről is, hogy nemzetközi, mondjuk brit mintára létre kell hozni egy bizottságot. Ennek részletezéséhez, vagyis a kívánt megoldáshoz azonban a politikai kommunikációs elemzések helyett a politikatudomány területére érdemes átlépnünk.
A választókerületek aránytalanságának kiküszöbölésére világszerte sokféle megoldást találtak, a politikatudományban pedig számos, kezdő és kevésbé kezdő demokráciák számára is megfontolandó ajánlást találhatunk arra, mit és hogyan érdemes alkalmazni. Ne legyenek kétségeink, még fejlett demokráciákban is előszeretettel próbálkoznak az aránytalan kerületekkel választást nyerni, vagy az ellenfelet ellehetetleníteni - a sok tekintetben bezzegdemokráciaként emlegetett Egyesült Államokban ennek például sosem múló divatja van.
Egy, a választókerületek aránytalanságát felügyelő és e kerületeket újrarajzoló bizottság öt kritériumnak kell, hogy megfeleljen: a legfontosabb, hogy a testület legyen pártatlan. Az általa kialakított kerületekben érvényesülnie kell a választójog egyenlőségének, a kerületek és a szavazatok arányosságának, a testület döntéseit pedig a diszkrimináció tilalma és a lehető legszélesebb nyilvánosság jellemezze. De az sem mindegy, hogy ha ez az egyelőre még ismeretlen összetételű testület meg is alkotja az új kerületi rendszert, az hogyan válik jogszabállyá. Ez kardinális kérdés, ha ugyanis a politikusokra kell bíznunk az egészet, ahogyan azt az Egyesült Államokban teszik, akkor nehezen képzelhető el, hogy saját politikai érdekeiket sutba vágják, vagyis sérülhet a diszkrimináció tilalmának elve (amint sérül is). A politikusok ugyanakkor megkerülhetetlenek, hiszen a legtöbb országban a parlamentnek kell elfogadnia a bizottsági javaslatot. Ezért működnek e demokráciában "vegyes" bizottságok, amelyek választási szakértőkből, statisztikusokból, demográfusokból, geográfusokból, kartográfusokból és a pártok delegáltjaiból állnak. Ügyelni kell arra, hogy a politikusok kevesebben legyenek, mint a szakértők, hiszen akkor jelentősen csökken a "speciális igények" érvényesíthetősége is. A bizottsági munka sikerét, ezzel az arányos választókerületek és az egyenlő választójog elvének érvényesülését nagyban elősegíti, ha a parlament az eléje benyújtott javaslat felett nem nyithat érdemi vitát, hanem csak igen-nem döntést hozhat. Így - ha a bizottságunkat a szakmai ajánlásokat figyelembe véve állítottuk össze - a politikai érdekek érvényesítése szinte teljes egészében kiküszöbölhető a rendszerből.
E bizottságok élettartama országonként eltérő: van, ahol választástól választásig működik, van, ahol hosszabb időre kap mandátumot. Az sem egységes, hogy mikor kell a testületnek dolgoznia: van, ahol a tízévente tartott népszámláláshoz kötik a felülvizsgálatot, míg vannak országok, ahol a bizottság sűrűbben figyeli a népességmozgást - de jelentős eltéréseket találunk az aránytalanság törvényi megítélésében és a választókerületek határkialakításainak előírásaiban is.
*
E rövid kitekintéssel csak azt szeretném jelezni, hogy a lehetséges és kívánatos hazai megoldásra már most is sokféle recept elérhető a szakirodalomban. De attól tartok, hogy a hét végi időközi választást övező botrányok miatt a mulasztásos alkotmánysértés megoldása helyett sokkal inkább a visszaélés-gyanús esetek kerülnek majd a politikai elemzések és a közbeszéd középpontjába.
A szerző politológus, a Progresszív Intézet vezető elemzője.
