Amikor kiderült, hogy az ellenzék ezerháromszáznál is több kérdéssel bombázza meg az ünnepre készülő köztisztviselői kart, sejteni lehetett, hogy a paksamétába számos orbitális baromság is becsúszik. Az esélyesek között már ekkor is felmerült Nyitrai Zsolt kérdése - "kiből lehet lemezlovas?" -, amelyre a szóvivőnő az ünnepek múltán magabiztosan vághatta rá: bárkiből, akár még a képviselő úrból is!
Pedig Nyitrai nem az ujjából szopta ezt a klaszszikus álkérdést. Kisvártatva fel is emelte ujját figyelmeztetőn a lemezlovasszakma régi önjelölt érdekvédője, J. Zsolt, akinek korábbi akciói, például a másolt cédékről játszók lebuktatását célzó razziák, már akkor is derültséget keltettek. (A legkevésbé azok körében, akiket a szintén letöltésből élő irigy kollégáik feldobtak a magának kvázi hatósági jogkört vindikáló Mahasznak.) A magát eleven intézménynek képzelő lemezlovas, az állítólag 400 tagot tömörítő DJ Szövetség - Magyar Lemezlovas Egyesület elnöke nyílt levélben tett hitet amellett, hogy a dj felelősséggel tartozik a hétvégéken szórakozni vágyó közönségért, és ez a helyzet a szakmain kívül társadalompolitikai (!) kérdéseket is felvet. A megoldás pedig egyszerű: a "kontárok" ellen harcot hirdető egyesület ismét kötelezővé tenné a két éve eltörölt (a Horn-kormány idején oktalanul bevezetett) dj-vizsgát. Immár nem csupán a szakmai alkalmasság (két szám összemixelése), hanem az emberi felkészültség, a tevékenység jogi hátterének ismerete, no és a közönségért vállalt morális-erkölcsi felelősség tárgykörében is.
A dj-kultúra alapeleme, hogy itt azután tényleg anything goes - a közönség meg a klubtulajdonosok szeszélye és változékony ízlése válogat majd közöttük, no meg a piac, a nyers anyagi érdekek. A szövetség "kontárok" elleni harca határozott céhes asszociációkat idéz. Mindig röhejes, ha valaki önmagát nyilvánítja szakmának, s aztán megtalálja az ellenséget is "a budapesti underground klubéletben tevékenykedő önjelölt lemezlovasok", meg a velük jó barátságban lévő, "ugyanezen szubkulturális körbe tartozó" újságírók körében - miközben egyetlen működő érvet sem képes felhozni a céhvizsgát szorgalmazó saját elképzelései mellett. Ez a világkép a közönséget nevelendő, bamba birkának tekinti, a dj-t pedig pedellussá fokozza le; márpedig azok, akik országos ügyekben szavazhatnak (hiszen 18 éven aluli be sem teheti a lábát a klubokba), aligha vágynak arra, hogy a zenei élményen kívül morális útmutatót is kapjanak a lemezlovastól. Amikor pedig J. Zsolt a dj-vizsgát a jogosítványhoz, az annak hiányában lemezezőket pedig a felelőtlen sofőrökhöz hasonlítja, akkor látható, hogy valami nagyon messzire elgurulhatott a zsebéből, s nem is biztos, hogy egyhamar elő fog kerülni. Nála már csak az komolytalanabb, aki ezt a sok sületlenséget komolyan veszi, s ezt az álproblémát bevállalja - ha már egyszer a kormányzat csesztetése a cél, úgy próbálkozhatna valami kevésbé hülye tárgyban is a t. ellenzék.
