Lapzártánkkor éppen nem érkezik gáz Oroszországból Magyarországra. Sőt, Oroszországból sehova sem érkezik gáz. Viszont rohadt hideg van.
A történet rejtélyesnek tűnik, hisz szereplői anynyit hazudnak, amennyit csak bírnak. De valami azért kikövetkeztethető.
A fő játékosok, mint szokásosan, Oroszország és Ukrajna, kisebb szerepekben az uniós országok lépnek fel egyenként, a legkisebben maga az unió.
A Gazprom nevű orosz állami vállalat tavaly év végén átszól Kijevnek: 250 dollár lesz ezer köbméter, úgy 40 százalékkal több, mint eddig, és még örülhettek, hogy luk van a rezsótokon, az uniónak majd' dupla ennyiért nyomjuk. Ez racionális magatartás, az orosz állam - bevételeinek fő forrása az energiahordozókkal való seftelés - elég szarul áll, az olaj ára a padlón, mert a recesszió miatt senki nem veszi, és az orosz gazdaság is a padlón, emiatt és a recesszió miatt. Tavaly még volt 600 milliárd dollár tartalékuk, amit pont az energiaüzletből tettek félre, de ennek a harmadát már ráköltötték a válságra és a rubel megmentésére, de a rubel sem menekült meg, a válság is maradt, és a pénz is elkezdett fogyni. Oroszország, mondjuk így, nem teljesen létező ország. Marad a gáz, mondja magának, próbáljunk azon keresni. Úgyis fizetni fognak, pláne télen!
Kijev a fejét vakarja - ennyi pénze nincs a dologra, sőt, semennyi pénze sincs, mert elvitte a válság. Sőt, a válság azt a pénzt is elvitte, ami sose nem is volt, Ukrajnát 16 milliárd dollárral segítette ki a minap az IMF: Ukrajna még annyira sem létező ország, mint Orosz-, és lényegében csődben van. Kijevben ráadásul kettős hatalom működik; az elnök Juscsenko Viktor és a miniszterelnök Timosenko Júlia azon vannak hajba kapva, hogy ki a keményebb legény/leány Moszkvával szemben. Viktor Júliát Moszkvába küldi: 201 dollár, egy centtel se több. Júlia bemondja, és közben a háta mögé mutogat, Viktorra: bocs, ez tébolyodott, nekem se könnyű. A Gazprom egy darabig nézi a két önfeledt hülyét, aztán megunja: 450. Annyi, mint másnak. Miközben azt sem tudja biztosan, vajon a 201-et képesek lennének-e kifizetni.
Innentől kezdve a dolgoknak nincs más választásuk, mint eldurvulni.
Valaki lopni kezd. A Gazprom megvádolja az ukránokat, hogy nem fizetnek, és még meg is csapolják az EU-nak küldött gázt. Ezért kicsit levesz a gáznyomásból, néha elzárja a csapot. Igazából nem is a Gazprom teszi ezt, hanem maga Putyi elnök. "Nem igaz - zsörtölődik, - hogy minden rajtam, Putyin múlik!" És a főcsőhöz lép.
A Nyeftogaz nevű ukrán állami vállalat vitatja, hogy tartozna, és közben, biztos, ami biztos, megcsapolja a vezetéket, elvégre Ukrajnában még rohadtabb a hideg, és az ukránok is csak emberből vannak, nekik is kell fűteniük, ha van rá pénzük, ha nincs. Talán maguk az ukránok zárják el a tranzitcsapokat. Unió, figyeled, hogy ebben a hidegben hogy elgémberedtek az ujjaim? Már a csapokat sem tudom kinyitni! Tudnál segíteni valahogy?
Az unió országai pedig egyre hülyébben néznek. Eddig évről évre megkötötték különalkuikat az oroszokkal. És lehet, hogy ha együtt lépnek fel, ha az uniónak van közös energiapolitikája, olcsóbban jött volna ki mindenki, és az is biztos, hogy már rég valami mással kéne fűteni, mint orosz gázzal - de a dolog eddig mindig megoldódott valahogy.
De most hogy fog?
Az oroszok úgy gondolják - jó okkal -, hogy Ukrajna sose fog fizetni nekik a gázért, mert nincs neki miből. Az ukránoknak nincs miből fizetniük, viszont a lehető legkésőbb szeretnének megfagyni, ezért amíg van gáz, elveszik, mindegy, hogy a másé. Az oroszok erre nem küldenek több gázt: nem csak az ukránoknak, hanem másnak sem. Hisz az is csak az ukránoké lenne. Aki nem akar megfagyni, az fizessen, de azonnal - üzenik. Még mielőtt csődbe megyünk.
Itt tartunk most. Sokkal inkább a globális válság egyik csúnya mellékkövetkezménye mindez, mint valami nagyorosz nagyhatalmi kötekedés megnyilvánulása. Két szerencsétlen próbálja túlélni a holnapot, és erre a legjobb eszközük momentán a markecolás a nemzetközi piactéren.
És valaki fizetni is fog. Ez a valaki aligha lehet más, mint az unió. Amikor tavasszal jön a gázóra-leolvasó, lehet kezdeni szörnyülködni. Vagy nekilátni valamiféle közös energiapolitika kidolgozásának.