Publicisztika

Némi huzavona után a múlt héten eldőlt: Romániában a választásokon legjobban szereplő két párt, a szociáldemokrata (PSD) és demokrata-liberális (PD-L) fog kormányozni, míg az RMDSZ hosszú évek után ellenzékbe vonul (volt koalíciós partnerével, a nemzeti liberálisokkal). Bár a permanens romániai pártszakadások, át- és újraalakulások miatt olykor elveszítjük a fonalat, annyi világos, hogy ez a fordulat nem magától értetődő; körülbelül ahhoz hasonlítható, mint ha Fidesz-MSZP-kormány alakulna Orbán Viktor vezetésével és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-helyettességével.

A nemzetközi business community egy megbecsült tagját a minap azért kapcsolták le Amerikában, mert eltűnt a kezén 50 milliárd dollár. De ennek semmi köze a világválsághoz: Bernard Madoff nem ingatlanokkal vagy subprime hitelekkel kereskedett; hedge fundokat meg bankokat, gazdag embereket vett le avval, hogy ha nála hagyják a pénzüket, fizet rá 13 százalékot. És fizetett is, amíg bírt - de nem a befektetések nyereségéből, hisz ilyeneket nem eszközölt, hanem a sorban következő palimadár pénzéből. De Madoff bőven a mostani krízis előtt kezdte, és akkor is lebukott volna, ha nincs válság, mert a piramisjátékoknak egyszer végük szakad.

Dr. Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola méltán híres adjunktusa "Bizalomhiány a magyar rendőrségnél - okok és következmények" címmel tartott előadást a Magyar Kriminológiai Társaság éves vándorgyűlésén. A szakember prezentációjában hosszan sorolta, milyen okok vezettek szerinte odáig, hogy a polgárok elveszítették bizalmukat a rend őreiben mint egyénekben, és a rendőrségben mint testületben. Dénes Balázs

Lapzártánk idején megint őrizetbe vett a rendőrség egy SZDSZ-es csókát a hétkerből. Az illető, K. Péter - nem mintha egy név olyan fontos lenne - a kerületi pénzügyi bizottság elnöke volt, és ez kétségkívül megkönnyítette a helyzetét, bár talán ez sem olyan fontos, ebben az országban sok olyan ember van, aki minden testhelyzetből és bármilyen bizottságból képes lopni, ha használt tornacipőt vagy kinőtt télikabátot vagy lejárt szavatosságú száraztésztát, akkor azt, ha telket, házat, utcát, vállalatot is lehet, hát külön jó. A saját temetésükön kizsebelnék a gyászoló rokonságot.

Hétfőn az Országgyűlés nem választotta meg Sólyom László jelöltjét a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnökévé. A szavazás titkos volt, ám a Fidesz, az SZDSZ, az MDF és a KDNP előre bejelentette, hogy elfogadja Havasiné Orbán Mária jelölését - egyedül az MSZP-frakcióban nem volt kötött a voksolás. Ebből, meg a szavazati arányból (203 igen, 152 nem, 9 tartózkodás) nyilvánvaló, hogy a szocialisták miatt nem lett meg a szükséges kétharmados támogatás (azaz a minimum 257 igen szavazat).

Magyar Narancs, 2008. november 20. A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit".

Ha egy hetilap ekkora teret szentel egy vitának, akkor - gondolom - fontosnak tartja a témát, jelesül egyház és állam kapcsolatát, azt a megannyi veszélyt magában hordozó viszonyt, mely a kettő egyértelmű törvényi szétválasztásától, a mindkettő által felvállalható társadalmi célok közös szolgálatán át az egymás eszközeinek fel-, mi több, kihasználásáig húzódik. A nagy érdeklődés oka az lehet, hogy mindeddig nem sikerült valóban józan, az állam, a társadalom valós állapotát és az egyházak valós lehetőségeit figyelembe vevő eszmecserét folytatni minderről. Mint oly sok más közösségnek, intézménynek, az egyházaknak sem sikerült a rendszerváltozás óta megnyugtatóan tisztázni viszonyukat az állammal, a politikai szereplőkkel, mint ahogy a politikai, intellektuális elit jó része sem tud kilépni - gyakran ismerethiányon alapuló - előítéleteiből, akár pró, akár kontra.

Prőhle Gergely írásának (lásd: Sem messiás, sem démon, Magyar Narancs, 2008. november 6.) alapfeltevése, hogy ha egy református teológus a kritikájában csak az egyik politikai oldal - Orbán Viktor - határsértéseit teszi szóvá, politikai elfogultság vezérli, tehát hamisan beszél, amikor az egyház szuverenitását Orbán Viktortól félti. Prőhle ezt egyebek mellett azzal bizonyítaná, hogy a politikai ellentáborban az Orbánéhoz hasonló megnyilvánulásokat keres, és egyenlőségjelet tesz e két kijelentéscsoport közé. Ám az egyenlőségjel hamis: önkényesen van kitéve.

Magyar Narancs, 2008. november 20. A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit".

Azt szeretném, ha a magyar településeken bevezetnék az első éjszaka jogát. A jövőben a képviselők sorshúzással dönthetnék el egymás között, hogy lakhelyük nagykorúvá váló tagjai melyikükkel tapasztalják meg először a lepedő örömeit. Ha a képviselő hölgyek és urak ügyesek, továbbá a lakosság kellően közömbös vagy buta vagy megfélemlített vagy társutas, akkor némi szerencsével évekig érvényben maradhat a helyiségnév-táblákon belül hatályos rendelet. Nem hisznek nekem? Kár.

A Political Capital november 11-én közleményben tudatta Magyarország népével, hogy mivel alkotmányosan kifogásolható a januárban esedékes ferencvárosi időközi választás, a politikai elemző cég "megelőző csapásként" kifogással él majd a választást követően. E hírrel azóta körbejárják a magyar médiát - a soron következő állomás a múlt heti Magyar Narancs volt (lásd: Megelőző csapás. Miért fogja megóvni a Political Capital a januári időközi választást?, 2008. november 27.). A média érdeklődése nem kifogásolható: ha egy politikai elemző cég ilyen súlyos kijelentéssel áll elő, annak nyilván megvan a maga szakmai alapja.

Hétfőn eltemették Kiskunlacházán azt a 14 éves kislányt, akit november 23-án hajnalban megerőszakoltak és megfojtottak. Az elkövetők lapzártánkig ismeretlenek. Múlt pénteken este a nagyközségben fáklyás megemlékezést tartottak, ahol fölszólalt a polgármester és fölolvastak egy, a közjogi méltóságokhoz írt nyílt levelet is. A polgármester utóbb azt mondta, mondatait félreértették, nem vádolta a helyi romákat gyilkossággal, amikor több ezer ember előtt a bűntény okán betörésekről, gyerekektől elvett telefonokról, meggyalázott családokról és gyerekekről beszélt. Arról, hogy mindeközben a parlamentben "egy törpepárt képviselője" rasszistázza, fasisztázza a magyarokat, aminek következtében ő, mármint a polgármester magyarként egyre inkább másodrendű állampolgárként érzi magát a saját hazájában. "Féljenek az erőszakot tevők, a tolvajok, a gyilkosok! Kiskunlacházán nincs helye az erőszaknak, Kiskunlacházán nincs helye a bűnözőknek, Kiskunlacházán elég volt a romaerőszakból!" - fejezte be gondolatait a választott vezető. Meglehet, tényleg rosszul fejezte ki magát.

A múlt héten megszavazta a parlament az adótörvény-módosító indítványokat. Sokkal beljebb nem lettünk a dologgal - továbbra sem jár kedvezmény a vadúzi (FL és fekete) rendszámú, 20 millió fölött vesztegetett terepjárókra, ellenben csekély költségekkel, úgyszólván ingyen lehet örökölni (szülőtől, házastárstól, gyerektől) egy kicsi fővárosi lakást valami visszafogottan preferált kerületben. Ellenben a Tisztelt Ház egyhangúlag ontá envérit, amikor beleegyezését adá a képviselői költségtérítés 15 százalékos adójához, amit a kifizető von le. Erre mondja a művelt balkáni, hogy oda ne rohanjak!

Négy évvel a narancsos forradalom után Ukrajna Kelet-Európa talán legfrusztráltabb országa. Az akkori forró napok főhőse, Viktor Juscsenko elnök népszerűsége a béka feneke alatt, hiába kísérletezett az ukrajnai identitás programjával; Julija Tyimosenko miniszterelnök pedig pragmatikusabb politikával próbálkozik. Ám a napi torzsalkodások az elnöki hivatal és a kormányfő közt mára teljesen elmaszatolták a narancsos fordulat ígéreteit. A főleg hitelből nagy lábon élő Ukrajna a gazdasági csőd közelében várja, hogy a politikai elit eldöntse: lesz-e a közeljövőben előre hozott parlamenti választás, vagy a birkózás egészen a 2010 januárjában esedékes elnökválasztásig folytatódik. Jarábik Balázs