Erősödik a tiltakozás, amely a Hamász elleni hadjárat azonnali leállítását követeli Izraeltől. Ez akár természetes is lehetne: nincs olyan jóérzésű ember, aki ne kívánná a vérontás megszűnését, a béke "helyreállítását". S lehet-e egyáltalán igazságos, vagy legalább - szükséges rosszként - elfogadható ez a háború, amelyben ártatlan civilek, nők és gyerekek vesztik életüket, s amely töménytelen szenvedést és nélkülözést okoz?
Bizonyosan képmutatás Izraeltől azt követelni, hogy tétlenül nézze végig mindazt, ami azóta történt, hogy a Hamász felmondta a tűzszünetet, s megint lőni kezdte Dél-Izraelt. E vidéken, Gáza szomszédságában az elmúlt nyolc évben nem béke volt, hanem rettegés, állandó rakétatámadások, légóriadók. Valóban, nem több százan, hanem 26-an haltak meg (és 450-en sebesültek meg) a rakétáktól; de tízezrek mindennapi életét a fenyegetettség szabja meg. Korábban, 2001 és 2007 között a Hamász terrorsejtjei több mint 8000 izraelit sebesítettek meg a robbantásos öngyilkos akciókban; a 140 merénylő 542 civilt gyilkolt meg ezekben az években. Izraeli katona csak véletlen akadhatott köztük, hiszen a terroristák a civileket támadták.
E cselekmények a Hamászhoz és más iszlamista szervezetekhez köthetők. Azt, hogy Izrael erőszakkal próbál véget vetni a tevékenységüknek, nem kérheti számon rajta senki. Egyetlen állam sem nézheti tétlenül, hogy a polgáraival ezt művelje egy fegyveres felkelőcsoport. Ha valamelyik határ menti magyar várost bombáznák meg lőnék gerillák odaátról, úgy nekünk is járna az önvédelem joga.
A kérdés tehát nem az, hogy mit keres Izrael egyáltalán Gázában. És nem is az, hogy az akciónak van-e politikai vagy katonai értelme. Vagy lesz neki, vagy nem: vagy működni fog, vagy nem az az izraeli logika, hogy a gázai palesztinok a háború szörnyűségeiért nemcsak Izraelt teszik majd felelőssé, de a Hamászt is. És előfordulhat az is, hogy Izrael egyszerűen megnyeri ezt a háborút - mint 2006 nyarán a Hezbollahot, annyira meggyengíti a Hamász hadviselési képességeit, hogy a támadások megszűnnek. Izraelnek ez legitim célja: ezért kell felszámolnia a Gázai övezetbe vezető alagutakat, és csapást mérnie a Hamászra.
De az erőszak alkalmazásához való jog, jelen esetben az önvédelem - a nemzetközi jog által elismert - joga nem ad szabad kezet egyetlen hadseregnek sem. A hadviselést szigorú normák szabályozzák: és ezeket, a nemzetközi humanitárius jog követelményeit Izraelnek is be kell tartania. Hogy az Öntött ólom akciónak vannak civil áldozatai, bármennyire tragikus tény is ez, önmagában e tekintetben még nem jelent semmit. Minden háborús konfliktusnak vannak civil áldozatai, s ezt a nemzetközi jog is figyelembe veszi; hisz nem minden civil halálesetet rendel büntetni, hanem csak azokat, amelyeket bizonyos, jól körülírt körülmények közt okozott valamelyik hadviselő fél. E körülmények tesznek egy-egy cselekményt háborús bűnné.
Arra, hogy az elmúlt három hétben követtek-e el valamilyen háborús bűnnek minősíthető cselekményt izraeli katonák, egyelőre nem ismerjük, mert nem ismerhetjük a választ. (A Hamászról ennyit legalább tudunk: az a közismert gyakorlatuk ugyanis, hogy lakóházakban, iskolákban, kórházakból, egyszóval civilektől körülvéve folytatják a hadviselést, a háborús bűnök egyik alakzatát, az emberi pajzs tilalmának megszegését valósítja meg.) Az, hogy az izraeli hadsereg, az IDF törekszik a hadviselést szabályozó humanitárius jog betartására, jól látszik a háború eddigi krónikájából. A döntő katonai fölényben lévő IDF nem a civileket támadja: ha ezt tenné, az borzalmas következményekkel járna, és joggal váltana ki megvetést és haragot Izrael ellen. Viszont a világ egyik legsűrűbben lakott területén vív háborút egy olyan felkelőcsoport ellen, amely nemhogy nem különbözteti meg magát a civil lakosságtól, de a legfőbb szándéka az, hogy azt is bevonja a háborúba. A palesztin civil és hadviselő áldozatok arányának mérlegelésekor ezt is figyelembe kell vennünk. (Az eddigi körülbelül 800 palesztin áldozat többsége az eddigi hírek szerint kombattáns.)
De vannak olyan esetek, amelyek kételyeket ébresztenek - például a kórházat ért támadás a múlt héten. Ezek kivizsgálása, adott esetben a bűnösök számon kérése nem maradhat el. És nem csak azért, mert Izrael is részese a háborús bűnöket szankcionáló genfi konvencióknak, és egy demokráciában a jog érvényesülése magától értetődő kell, hogy legyen. Hanem azért is, mert Izrael nem válhat hasonlatossá az ellenségeihez.
