A Fővárosi Bíróság december 15-i elsőfokú ítéletében feloszlatta a Magyar Gárda Egyesületet. Bár az ítélet írásos indoklása lapzártánkig nem készült el, a tudósítások alapján rekonstruálhatók a határozatot hozó bíró, dr. Pataki Árpád érvei és elgondolásai. (Dr. Pataki Árpád több alkalommal ítélkezett a Narancs ellen indított helyreigazítási perekben. Hol lapunk javára ítélt, hol nem, hol egyetértettünk vele, hol nem.)
Az ítélet - avval együtt, hogy a másodfokon eljáró bíróság vagy helyben hagyja, vagy nem - mérföldkő az igazságszolgáltatás rendszerváltás utáni történetében. Az első alkalom, amikor a magyar állam a törvény erejével és minden tekintélyével fellép a rasszista uszítás ellen - anélkül, hogy a belőle okszerűen következő fizikai erőszak közvetlen veszélye bizonyítást nyert volna. Ha jogerőre emelkedik, akkor bebizonyosodik, hogy a jelenlegi jogi szabályozás is elegendő lehet a kisebbségek elleni durva, ám fizikai erőszakot nem alkalmazó, avval csak fenyegető fellépés megakadályozására.
Az FB szerint a 2007 nyarán létrehozott szervezet azért működik jogszabályellenesen, mert tevékenysége félelmet kelt, és sérti a romák méltóságát. Az ítélet az egyesületre vonatkozik, azaz nem terjed ki közvetlenül a fekete egyenruhában masírozgató honpolgárok csoportjára, a "mozgalomra". De a bíróság nyilvánvalóvá tette azt is, hogy nemigen lát különbséget az egyesület és a "mozgalom" között, és azért az egyesület ellen lép fel, mert az rendelkezik jogi személyiséggel: betiltani is csak őt lehet. De a két szervezet egymással "szimbiózisban van", és az egyesületet épp azért helyezte az ítélet törvényen kívül, mert a "mozgalom" jogsértő magatartást valósított meg. Az alperesek hiába próbáltak úgy tenni, mintha az egyiknek semmi köze nem lenne a másikhoz.
A bíróság a 2007. év végi tatárszentgyörgyi gárdajárást vizsgálva - amikor ezek a kifogásolt jogsértő magatartások konkrétan is megvalósultak - többek közt két ilyen fontos momentumot emelt ki: a "cigánybűnözés" szó használatát, illetve magát az egyenruhás felvonulást. A bíróság "nem azt állítja, hogy nincsenek roma származású elkövetők, azonban ennek középpontba állítása és ezzel indulatok keltése jogállami keretek között elfogadhatatlan". Valamint: "Ma Magyarországon a Magyar Gárda ruházata alkalmas lehet arra, hogy egy kisebbség reális érzékenységét megsértse, attól függetlenül, hogy volt ilyen cél." (Az idézetek az index.hu és az MTI tudósításaiból valók.)
Az FB jóérzésű, roma és nem roma emberek régóta hangoztatott kifogásait ismerte el, amikor úgy vélte: a félelemkeltés is alkalmas lehet mások jogainak megsértésére, és nem kell konkrét fizikai erőszak ahhoz, hogy egy többségi csoport egy kisebbségit rettegésben tartson. (Lásd Oszolj! c. vezércikkünket a 2007. karácsonyi dupla számban.) A bíróság egyfajta nyelvhasználatot, viseletet, ideológiát - jelképeket és demonstrációkat helyezett törvényen kívül, s ezzel a szólásszabadságot a félelem nélkül és méltósággal élt élethez való jog alá rendelte. Nem véletlen, hogy Gaudi-Nagy Tamás - az alperes jogi képviselője - perbeszédében a klasszikus liberális, a szólásszabadságot védő érveket emlegette fel, amikor arra hivatkozott: a betiltáshoz hasonló jogkorlátozó lépést a közvetlen veszélyeztetés és a jogsérelem bekövetkezésének realitása indokolhat. De a Magyar Gárda nem takarózhat a szólásszabadsággal, hisz felvonulásainak központi eleme nem a "véleményük kifejtése", hanem a cigányság fenyegetése, azaz nyílt támadása volt.
Azt, hogy mi következik ebből az ítéletből, ha jogerőre emelkedik, ma még nem tudjuk pontosan. Draskovics Tibor igazságügyi miniszter is tanácstalan volt, midőn az ítélethirdetés után úgy nyilatkozott, nem egészen tudja, "hogyan lehet fellépni egy mozgalom ellen, ha az törvényellenes magatartást tanúsít". Pedig a dolog nem is olyan bonyolult. Az egyesület felszámolása nyilván nem marad hatás nélkül a gárda tevékenységére: egyrészt elveszíti anyagi és szervezési bázisát; de egy elmarasztaló jogerős ítélet pr-nak sem a legjobb. És Vona Gábor ugyan vigasztalhatja magát azzal, hogy a gárda "feloszlathatatlan", és a "tevékenységét a jövőben is folytatja", ez talán mégsem lesz olyan egyszerű. Ha más néven akarnák újraalapítani ugyanezt az egyesületet, amely ugyanezekkel a célokkal szervezne ugyanilyen demonstrációkat, az illetékes bíróság aligha tehet mást, mint elutasítja a bejegyzésüket. Ha bárki a tatárszentgyörgyihez hasonló felvonulásokat jelent be a rendőrségen, a rendőrség a rendezvényt megakadályozhatja, vagy ha ezt nem teszi, úgy a demonstráció után a résztvevőket felelősségre lehet vonni. Ha a fekete ruhások bejelentés nélkül kívánnák megtartani valamely településen gyűlöletpartijukat, a rendőrségnek kötelessége lesz fellépni velük szemben.
Nem állítjuk, hogy az esetleges jogerős ítélettől a gárda automatikusan elenyészik, vagy hogy hívei ne próbálnák majd kitapogatni, mit enged meg nekik a magyar jogrend és igazságszolgáltatás - az ítélet után és ellenére. Azt sem gondoljuk, hogy az etnikai erőszakra uszítás, a kirekesztő gonoszság a jövőben már sose fogja megtalálni kifejeződési formáit.
De a magyar állam az első lépést megtette.
