Putyin átnevezte Sztálingrádra a volgográdi repülőteret

  • narancs.hu
  • 2025. április 30.

Külpol

A terület kormányzója kezdeményezte, hogy a reptér „igazi, büszke, bátor, hősies” nevet kapjon.

A Kreml sajtószolgálata közölte, Vlagyimir Putyin orosz elnök támogatta az ötletet, hogy a volgográdi reptér a jövőben a Sztálingrád nevet viselje – írja a Meduza beszámolójára hivatkozva a 444.hu.

Az átnevezést Andrej Bocsarov, a Volgográdi terület kormányzója kezdeményezte Putyinnál, és közölte, hogy Volgográd lakói – illetve a háborús veteránok – gyakran fordulnak hozzá azzal a kéréssel, hogy a repülőtérnek „igazi, büszke, bátor, hősies” nevet adjon. Putyin minderre úgy reagált, hogy az általa „különleges katonai műveletnek” nevezett Ukrajna elleni háborúban részt vevő katonák szava „számára törvény”, ezért előkészítik és aláírják a rendeletet az átnevezésről.

A reptér átnevezéséről az MTI is beszámolt, ráadásul Putyin rendeletének szövegét is idézi, amely szerint: „A szovjet népnek az 1941–1945-ös nagy honvédő háborúban aratott győzelme halhatatlanná tétele érdekében elrendelem: a volgográdi nemzetközi repülőtérnek a Sztálingrád történelmi nevet kell adni.” A dokumentum szerint „a volgográdi nemzetközi repülőtérnek adott történelmi név nem képezi szerves részét e földrajzi objektum (a város) megállapított nevének”, és „nem vonja maga után e földrajzi objektum megállapított nevének megváltoztatását”. A rendelet az aláírása napján, kedden lépett hatályba.

Caricin várost 1925-ben nevezték át Sztálingrádnak, majd 1961-ben, a személyi kultusz elleni harc jegyében kapta meg a Volgográd nevet. Az oroszországi VCIOM közvélemény-kutató intézet felmérése szerint 2018-ban a volgográdiak 67 százaléka nem támogatta, hogy a város nevét ismét Sztálingrádra változtassák. Mint azt azonban az MTI felidézte, Alekszandr Bloskin, a regionális duma elnöke ígéretet tett arra, hogy a volgográdi társadalmi tanács a közvélemény-kutatás eredménye ellenére folytatja a város Sztálingrádra való átnevezését szorgalmazó tevékenységét.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.