A nemzetközi business community egy megbecsült tagját a minap azért kapcsolták le Amerikában, mert eltűnt a kezén 50 milliárd dollár. De ennek semmi köze a világválsághoz: Bernard Madoff nem ingatlanokkal vagy subprime hitelekkel kereskedett; hedge fundokat meg bankokat, gazdag embereket vett le avval, hogy ha nála hagyják a pénzüket, fizet rá 13 százalékot. És fizetett is, amíg bírt - de nem a befektetések nyereségéből, hisz ilyeneket nem eszközölt, hanem a sorban következő palimadár pénzéből. De Madoff bőven a mostani krízis előtt kezdte, és akkor is lebukott volna, ha nincs válság, mert a piramisjátékoknak egyszer végük szakad.
És emlékeznek arra, mi történt Albániában 1996-1997-ben?
Tirana úgy festett, mint egy vásártér. A parasztok árulták lábasjószágukat, hogy az érte kapott pénzt nyomban "befektessék". Bizonyos "pénzügyi intézmények" ugyanis 1996-ban már 10, sőt 20 százalék körüli havi kamatot ajánlottak. A "befektetők" azt hitték, nem is minden alap nélkül, hogy az albán gazdaság korabeli húzóágazatába, a szervezett bűnözésbe invesztálnak. És hogy a kormány is benne van. A piramisjáték végül 1997 tavaszán omlott be - ekkorra a három és fél milliós országban úgy kétmillióan bízták megtakarításaikat a Xhafferi, Poppulli, Gjallica vállalatokra. Miután e "cégek" felszívódtak, az albán állam egyszerűen összeomlott. A kormány bukott, a fegyverraktárakat a lakosság kifosztotta, először Észak Dél, majd mindenki mindenki ellen fordult; a tiranai polgármester így rimánkodott városa lakóihoz: "Emberek, segítsétek a rendőröket kötelességük teljesítésében! Vagy legalább ne lőjetek rájuk!" A polgárháborús zavargásokban végül kétezer ember vesztette életét; hosszú évekbe tellett, míg a gazdaság úgy-ahogy talpraállt.
Az albán piramisjáték névértéke nem volt több másfél milliárd dollárnál. Pusztán ennyi pénz évekre taccsra vágta Albániát. Persze, kicsi és szegény ország volt 1997-ben: de a világ most is tele kicsi és szegény országokkal.
Vetítsük rá erre a másfél milliárdra Madoff ötvenét. Ami még mindig semmi ahhoz képest, ami pénz eltűnt a világból. Madoff csak csokit lopott a közértben. Az amerikai kormány által a magángazdaságnak kilátásba helyezett pénzügyi segítség, az ilyen-olyan bail-out-ok összértéke egyes számítások szerint már az USA GDP-jének harmadára rúg.
Hogy Madoffnak nincs köze a pénzügyi válsághoz? Nincs. Hacsak annyi nem, hogy az ingatlanbuborék, meg az értékpapír-buborék, mely most végigpusztítja a világot, pont olyan, mint Madoff vagy az albánok piramisa - csak épp nem egyvalaki mozgatja a szálakat, hanem sokan, és egymástól függetlenül. Ez lett maga a rendszer. A mátrix. Amiben éppen úgy hitt a világ művelt fele, mint az albánok a magukéban; és a világ kormányai épp annyit törődtek vele, mint 1996-ban a Sali Berisháé. Ezért el se bírjuk képzelni, hogy milyen következményekkel kell szembenéznünk a következő - mikor is? Ezt se tudjuk. Eltűnt a pénz, mert el lett előre költve, még az is, ami sose volt megkeresve. És lehet, hogy hülyeség volt az amerikai szenátusnak nem megmenteni az amerikai autóipart, mert a GM, a Chrysler és a Ford csődje milliók megélhetését emészti majd el. De minek kellett volna megmenteni őket, ha az autóikat úgyse veszi meg senki belátható időn belül, mert nem lesz rá senkinek se pénze, se hitele, mert a bankoknak sincs pénzük, hisz senki nem tesz a bankba pénzt, többek közt azért, mert az emberek elvesztették a megélhetésüket? Mutassanak egy kormányt, amely ezen segíteni tud!
És nincs, aki ezt ne szívná meg; és minél szegényebb valaki, annál jobban fog szívni. Oroszország és Kína a padlón, Putyin még pár hónapja is a hózentrógerét huzigatta a nagyhatalmi porondon, most meg az IMF-et kémleli - de az orosz piac esetleges fizetésképtelensége csúnyán megütheti például a mi országunkat is. A művelt világban a szociális hálónak az egyre kevesebb adóbevételből egyre több embert kéne majd megtartani - ott pedig, ahol ilyen háló nincs, például Kínában, azok a dolgozók, akik eddig havi 70 dollárért gályáztak 16 órát egy nap, hét napot egy héten, most konkrétan a semmibe hullanak. Töménytelen nyomorúság szabadul nemsokára a világra; sose legyen igazunk, de a tömeges elszegényedésbe emberek fognak belehalni.
A válság biztonsági kockázatairól meg hatásáról a demokrácia ügyére a világban eddig kevés szó esett. De vajon hány ország nem fogja kibírni ezt a nyomást?
