A múlt héten megszavazta a parlament az adótörvény-módosító indítványokat. Sokkal beljebb nem lettünk a dologgal - továbbra sem jár kedvezmény a vadúzi (FL és fekete) rendszámú, 20 millió fölött vesztegetett terepjárókra, ellenben csekély költségekkel, úgyszólván ingyen lehet örökölni (szülőtől, házastárstól, gyerektől) egy kicsi fővárosi lakást valami visszafogottan preferált kerületben. Ellenben a Tisztelt Ház egyhangúlag ontá envérit, amikor beleegyezését adá a képviselői költségtérítés 15 százalékos adójához, amit a kifizető von le. Erre mondja a művelt balkáni, hogy oda ne rohanjak! Mondjuk reformtörvénykezésnek nem neveznénk egy megismételt pálinkafesztivál után sem az aktust, de bizonyos következtetések levonhatók belőle, különösen, ha másik premisszának mellécsapjuk a jövő évi költségvetés valamivel hamarabbi - és dettó akadálymentes - futamát. Nos, az e két alkalomhoz kapcsolódó tényadatok (melyek szerint ki szavazott ide vagy oda, ki nem szavazott, ki hova utazott el stb.) minimálisan arra engednek következtetni, hogy Magyarországon megszűnt a kisebbségi kormányzás. Látható többség van, új parti indul, épp osztják az új lapokat.
Unmondain életvitelű közlönyként sajnos nem tudjuk megmondani, mely kártyajátékok végződhetnek remire - de döntetlenszagú eredményét saccoljuk a most véget ért (rekordhosszúságú; mondjuk a tavaszi népszavazás kihirdetése óta tartó) játéknak. S azt is tudni véljük, kinek jó e pontosztozkodás.
Emlékeztető: 2008 márciusában népszavazást tartott hazánk, vizitdíjak és tandíjak tárgyában. A Fidesz referendumát a kezdeményező nyerte kétségkívül, minek következtében sokak fejében eltanyázott a gondolat, mely szerint a kormány nem húzza ki a ciklust, megy idő előtt és főként akarata ellenére. Amikor az SZDSZ (vélhetően imázsjavító intézkedésként) elhagyta a kormányzó koalíciót, felületesebb szemlélők számára ez a parti lefutottnak látszott. Ráadásul a legnagyobb ellenzéki párt elfelejtett szólni ezen - magukat valamelyest elragadtató rendes és alkalmi - híveinek, hogy a mulatság valószínűleg nem fog összejönni. Ellenkezőleg, rágyúrt a szcénára, s folyamatosan a kormány elzavarásáról dalolt. Megmagyarázhatatlan, miért tette, hisz sem a parlament összetétele, sem a vonatkozó honi törvénykezés (konstruktív bizalmatlanság) nem változott. A Fideszt és nyilvánvalóan Orbán Viktort azonban mintha csak mindig a soros heti közvélemény-kutatási eredmények érdekelték volna - tán megszokásból. Azok tehát, akik idő előtti váltásban bíztak, akiket idő előtti változással biztattak, jó: etettek, nos azok, legkésőbb mára, be kell lássák, hogy felültették őket (ismét). Az időközi meccs nélküli meccset is Gyurcsány Ferenc nyerte. Passz. A show elmaradt.
Jelenleg, amikor a kormányzati többség kényelmesen biztosított sportminiszterekkel, "nem főzünk lukas traktorbelsőből pálinkát, csak ha nincs más megoldás"-ügyi kormánybiztosokkal, a pártok szerepe legalábbis csökkent a parlamenten belül (kívül meg úgysincs semmi). Elmosódtak a kispártok (MDF, SZDSZ) körvonalai, ez ide, az oda szavaz, ez távol marad, az bár maradna távol. És ha minden így lesz továbbra is, nekik a mondott távolmaradás simán megoldottnak tekinthető.
Az viszont pillanatnyilag nehezen megítélhető, hogy a választásokig hátra lévő időben a kormány mennyire bír élni a visszaszerzett lehetőséggel, s ez hogyan alakítja majd a 2010-es eredményeket. A kormányfő újfent reformot helyezett kilátásba, mindjárt kettőt is, most, ha jól értjük, különféle, -OSZ-ra végződő nevű szervezetekkel pontosít ezek mibenlétéről. Ha az egyik, bármelyik, csak félig sikerül, már nyeregben lehet. Orbán persze ezeket is megpróbálja majd obstruálni: de még egy ekkora cirkuszt, mint a kormány elzavarásának közeles lehetősége, még egyszer aligha sikerül generálnia. Márpedig addig él - amíg újra meg újra meg újra el tudja hitetni, hogy a második, a harmadik, az n+1. bukás ellenére is hamarosan leváltja a kormányt.
