Kirs Eszter

Kit véd Lánczi Tamás?

Publicisztika

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke ezt írja a közösségi médián: „Néhány nap alatt felépített dezinformációs kampányokkal életeket lehet tönkretenni, hiszterizálni lehet a közhangulatot, és fel lehet borítani a társadalmi békét.”

Vajon milyen társadalmi békére gondolhat Lánczi Tamás? És mi a baj azzal, ha az állampolgárok heves vitát folytatnak a gyermekvédelmi intézményekben zajló, fiatalok emberi méltóságát, testi és szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztető, szisztematikus visszaélésekről? És miért meglepők a találgatások kormányzati szereplők lehetséges felelősségéről a megosztott, évek óta hergelt magyar társadalomban?

Hosszú ideje élünk szélsőségesen polarizált társadalomban, és a közhangulat hiszterizálásában, az állandó veszélyhelyzet és az ellenségképek táplálásában a kormány jár élen. Ugyanez a kormány maga bontotta le a társadalmi párbeszédet, és a kegyeitől függő, monopolizált médián keresztül a legsötétebb propagandamódszerekkel maga szít félelem­érzetet és gyűlöletet. Az államszocialista rendszerhez hasonlóan a társadalom semlegesítésére törekszik a politikai döntéshozatalban és a közbeszédben, a politika és a civil társadalom elválasztására, azt sulykolva, hogy a politika a hivatásos politikusok területe. A formálisan demokratikus struktúrák bezáródtak a civil társadalom előtt, és nincs konstruktív párbeszéd az állam és a civil társadalom között a közpolitikai és alkotmányos intézményekről. Ehelyett a kormánykritikus civilek célkeresztbe kerülnek.

*

A jelenlegi választási autokráciában a civil társadalomnak az államszocializmushoz hasonló, szigorú ellenőrzése nem lehetséges. Arról még nem tudunk, hogy autonóm szegmenseit a titkosszolgálatok szisztematikus megfigyelés alatt tartanák. A pártállamtól eltérően, amely megpróbálta tagadni a demokratikus ellenzék létezését, az Orbán-rezsim célja az összes független ellenzéki erő hiteltelenítése és ellenségként való bemutatása.

A tömegmédián keresztül folytatott lejárató kampányok a kormányzati eszköztár fő elemévé váltak. A kormánytól függő média a társadalomtudományi kutatásokban rég feltérképezett keretezési technikákat használ a „másként gondolkodók” marginalizálására.

A kormányzati felelősséget feszegető, tiltakozó polgárokat és mozgalmakat a propaganda nevetségesként, dekadensként, immorálisként, törvénytelenként, a külső ellenségek bábjaként tünteti fel. Az elmúlt tizenöt évben a centralizált, autokratikus államhatalom kiépítésének egyik legfontosabb eszköze a karaktergyilkosság lett, amellyel „életeket lehet tönkretenni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.