Kirs Eszter

Kit véd Lánczi Tamás?

Publicisztika

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke ezt írja a közösségi médián: „Néhány nap alatt felépített dezinformációs kampányokkal életeket lehet tönkretenni, hiszterizálni lehet a közhangulatot, és fel lehet borítani a társadalmi békét.”

Vajon milyen társadalmi békére gondolhat Lánczi Tamás? És mi a baj azzal, ha az állampolgárok heves vitát folytatnak a gyermekvédelmi intézményekben zajló, fiatalok emberi méltóságát, testi és szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztető, szisztematikus visszaélésekről? És miért meglepők a találgatások kormányzati szereplők lehetséges felelősségéről a megosztott, évek óta hergelt magyar társadalomban?

Hosszú ideje élünk szélsőségesen polarizált társadalomban, és a közhangulat hiszterizálásában, az állandó veszélyhelyzet és az ellenségképek táplálásában a kormány jár élen. Ugyanez a kormány maga bontotta le a társadalmi párbeszédet, és a kegyeitől függő, monopolizált médián keresztül a legsötétebb propagandamódszerekkel maga szít félelem­érzetet és gyűlöletet. Az államszocialista rendszerhez hasonlóan a társadalom semlegesítésére törekszik a politikai döntéshozatalban és a közbeszédben, a politika és a civil társadalom elválasztására, azt sulykolva, hogy a politika a hivatásos politikusok területe. A formálisan demokratikus struktúrák bezáródtak a civil társadalom előtt, és nincs konstruktív párbeszéd az állam és a civil társadalom között a közpolitikai és alkotmányos intézményekről. Ehelyett a kormánykritikus civilek célkeresztbe kerülnek.

*

A jelenlegi választási autokráciában a civil társadalomnak az államszocializmushoz hasonló, szigorú ellenőrzése nem lehetséges. Arról még nem tudunk, hogy autonóm szegmenseit a titkosszolgálatok szisztematikus megfigyelés alatt tartanák. A pártállamtól eltérően, amely megpróbálta tagadni a demokratikus ellenzék létezését, az Orbán-rezsim célja az összes független ellenzéki erő hiteltelenítése és ellenségként való bemutatása.

A tömegmédián keresztül folytatott lejárató kampányok a kormányzati eszköztár fő elemévé váltak. A kormánytól függő média a társadalomtudományi kutatásokban rég feltérképezett keretezési technikákat használ a „másként gondolkodók” marginalizálására.

A kormányzati felelősséget feszegető, tiltakozó polgárokat és mozgalmakat a propaganda nevetségesként, dekadensként, immorálisként, törvénytelenként, a külső ellenségek bábjaként tünteti fel. Az elmúlt tizenöt évben a centralizált, autokratikus államhatalom kiépítésének egyik legfontosabb eszköze a karaktergyilkosság lett, amellyel „életeket lehet tönkretenni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.