Vajon milyen társadalmi békére gondolhat Lánczi Tamás? És mi a baj azzal, ha az állampolgárok heves vitát folytatnak a gyermekvédelmi intézményekben zajló, fiatalok emberi méltóságát, testi és szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztető, szisztematikus visszaélésekről? És miért meglepők a találgatások kormányzati szereplők lehetséges felelősségéről a megosztott, évek óta hergelt magyar társadalomban?
Hosszú ideje élünk szélsőségesen polarizált társadalomban, és a közhangulat hiszterizálásában, az állandó veszélyhelyzet és az ellenségképek táplálásában a kormány jár élen. Ugyanez a kormány maga bontotta le a társadalmi párbeszédet, és a kegyeitől függő, monopolizált médián keresztül a legsötétebb propagandamódszerekkel maga szít félelemérzetet és gyűlöletet. Az államszocialista rendszerhez hasonlóan a társadalom semlegesítésére törekszik a politikai döntéshozatalban és a közbeszédben, a politika és a civil társadalom elválasztására, azt sulykolva, hogy a politika a hivatásos politikusok területe. A formálisan demokratikus struktúrák bezáródtak a civil társadalom előtt, és nincs konstruktív párbeszéd az állam és a civil társadalom között a közpolitikai és alkotmányos intézményekről. Ehelyett a kormánykritikus civilek célkeresztbe kerülnek.
*
A jelenlegi választási autokráciában a civil társadalomnak az államszocializmushoz hasonló, szigorú ellenőrzése nem lehetséges. Arról még nem tudunk, hogy autonóm szegmenseit a titkosszolgálatok szisztematikus megfigyelés alatt tartanák. A pártállamtól eltérően, amely megpróbálta tagadni a demokratikus ellenzék létezését, az Orbán-rezsim célja az összes független ellenzéki erő hiteltelenítése és ellenségként való bemutatása.
A tömegmédián keresztül folytatott lejárató kampányok a kormányzati eszköztár fő elemévé váltak. A kormánytól függő média a társadalomtudományi kutatásokban rég feltérképezett keretezési technikákat használ a „másként gondolkodók” marginalizálására.
A kormányzati felelősséget feszegető, tiltakozó polgárokat és mozgalmakat a propaganda nevetségesként, dekadensként, immorálisként, törvénytelenként, a külső ellenségek bábjaként tünteti fel. Az elmúlt tizenöt évben a centralizált, autokratikus államhatalom kiépítésének egyik legfontosabb eszköze a karaktergyilkosság lett, amellyel „életeket lehet tönkretenni”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
