Kirs Eszter

Kit véd Lánczi Tamás?

Publicisztika

Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke ezt írja a közösségi médián: „Néhány nap alatt felépített dezinformációs kampányokkal életeket lehet tönkretenni, hiszterizálni lehet a közhangulatot, és fel lehet borítani a társadalmi békét.”

Vajon milyen társadalmi békére gondolhat Lánczi Tamás? És mi a baj azzal, ha az állampolgárok heves vitát folytatnak a gyermekvédelmi intézményekben zajló, fiatalok emberi méltóságát, testi és szellemi fejlődését súlyosan veszélyeztető, szisztematikus visszaélésekről? És miért meglepők a találgatások kormányzati szereplők lehetséges felelősségéről a megosztott, évek óta hergelt magyar társadalomban?

Hosszú ideje élünk szélsőségesen polarizált társadalomban, és a közhangulat hiszterizálásában, az állandó veszélyhelyzet és az ellenségképek táplálásában a kormány jár élen. Ugyanez a kormány maga bontotta le a társadalmi párbeszédet, és a kegyeitől függő, monopolizált médián keresztül a legsötétebb propagandamódszerekkel maga szít félelem­érzetet és gyűlöletet. Az államszocialista rendszerhez hasonlóan a társadalom semlegesítésére törekszik a politikai döntéshozatalban és a közbeszédben, a politika és a civil társadalom elválasztására, azt sulykolva, hogy a politika a hivatásos politikusok területe. A formálisan demokratikus struktúrák bezáródtak a civil társadalom előtt, és nincs konstruktív párbeszéd az állam és a civil társadalom között a közpolitikai és alkotmányos intézményekről. Ehelyett a kormánykritikus civilek célkeresztbe kerülnek.

*

A jelenlegi választási autokráciában a civil társadalomnak az államszocializmushoz hasonló, szigorú ellenőrzése nem lehetséges. Arról még nem tudunk, hogy autonóm szegmenseit a titkosszolgálatok szisztematikus megfigyelés alatt tartanák. A pártállamtól eltérően, amely megpróbálta tagadni a demokratikus ellenzék létezését, az Orbán-rezsim célja az összes független ellenzéki erő hiteltelenítése és ellenségként való bemutatása.

A tömegmédián keresztül folytatott lejárató kampányok a kormányzati eszköztár fő elemévé váltak. A kormánytól függő média a társadalomtudományi kutatásokban rég feltérképezett keretezési technikákat használ a „másként gondolkodók” marginalizálására.

A kormányzati felelősséget feszegető, tiltakozó polgárokat és mozgalmakat a propaganda nevetségesként, dekadensként, immorálisként, törvénytelenként, a külső ellenségek bábjaként tünteti fel. Az elmúlt tizenöt évben a centralizált, autokratikus államhatalom kiépítésének egyik legfontosabb eszköze a karaktergyilkosság lett, amellyel „életeket lehet tönkretenni”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.