Az STF a szövetségi ügyész vádjai alapján megalapozottnak találta, hogy a volt elnök és szövetségesei (köztük magas rangú katonatisztek, a volt védelmi miniszter, a volt belbiztonsági miniszter és a titkosszolgálatok korábbi főnöke) erőszakkal akarták megakadályozni a 2022-ben demokratikusan megválasztott Lula Ináció Lula da Silva elnök beiktatását – vagyis a választók akaratának megfelelő demokratikus hatalom átadás-átvételt. Az ítéletet a legfelsőbb bíróság öttagú tanácsa hozta, 4:1 arányban, így a brazil jog szerint fellebbezésének nincs helye; Bolsonaro legfeljebb az ítélet helyesbítését kérheti az STF teljes ülésétől.
Brazíliában nem ismeretlen a katonai hatalomátvétel. Az ország 1889-ben egy katonai puccsnak köszönhetően nyerte el függetlenségét; azóta 15 puccsot és pucckísérletet tartanak számon a tankönyvek. A politikai hagyomány szerint azonban eddig a sikertelen puccsért büntetlenség (amnesztia) járt. A szeptemberi ítélet egyedülálló a brazil történelemben.
Bolsonaro, az elnök
Hasonlóan más illiberális demokratákhoz, Bolsonaro hivatali ideje alatt nem állt nagy barátságban az alkotmányos és jogi korlátokkal, és rendszeresen nosztalgiázott a katonai diktatúráról. Amikor 2018-as megválasztása után, elnöki ciklusára készülve konzultált Orbán Viktorral, arra jutott, hogy a brazilokkal ellentétben (!) a magyarok sokat tudnak a diktatúráról, mivel sokat szenvedtek a kommunizmus alatt. Brazil politikai elemzők már ekkor figyelmeztettek, hogy részben a katonai diktatúrát követő amnesztiának köszönhető, hogy Bolsonaro így beszélhet a kegyetlen elnyomó katonai rezsimről. 2019-ben, immár elnökként meg is változtatta az igazságtételi testület, a Comissão Nacional da Verdade (CNV) összetételét, hogy saját ízlésére formálja annak működését – és ezzel a diktatúra emlékezetét. (A CNV a katonai diktatúra áldozatainak felkutatásával és meggyilkolásuk körülményeinek rekonstruálásával foglalkozik. Létrehozását és működését az elmúlt másfél évtizedben erős ellenállás kísérte a hadsereg részéről – a szerk.)
Ebben a kontextusban különösen érdekesnek bizonyult, hogy az elnök egyik fia, Eduardo Bolsonaro (róla még lesz szó) egy interjúban arról beszélt, hogy a baloldali politikai tiltakozások kezelésére ideje lenne feleleveníteni a katonai diktatúra idején, 1968 decemberében bevezetett törvényerejű rendeletet. Ez a kivételes helyzetek kezelésére elfogadott jogi eszköz tette lehetővé, hogy a katonai rezsim 10 évre felfüggessze a politikai és polgári jogokat, kiterjessze a katonai bíróságok hatáskörét a civilekre, visszaállítsa a halálbüntetést, és felhatalmazza a katonaságot a törvényhozás felfüggesztésére. Ez nyitotta meg az utat köztisztviselők, bírák és egyetemi tanárok elbocsátása előtt is.
Bolsonaro 15 évig szolgált a hadseregben, jelentős részben az 1964 és 1985 közötti diktatúra idején; 1988-ban századosként szerelt le. Elnökként a kormányába és a közigazgatás vezető pozícióiba előszeretettel nevezett ki aktív, illetve nyugalmazott vezetőket a fegyveres erők soraiból. A Covid-járvány alatt a hadseregből választott egészségügyi minisztert, aki aztán Bolsonaro személyes nézeteinek megfelelően ellenezte a járványügyi korlátozó intézkedéseket, a maszkok használatát, és támogatta a Trump elnök által is népszerűsített (és orvosilag értelmetlen) hidroxiklorokin-terápiát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
