Örvendezzetek! A legfőbb "közjogi méltóságok" összeültek a minap a Sándor-palotában, és elhatározták, új alkotmánybírósági jelölést érdemel ez a mi sokat szenvedett népünk. Előzmény: az Alkotmánybíróság jelenleg nyolc taggal üzemel. Ennél kevesebb bíróval már határozatképtelen. Az alkotmány szerint még három bírót kellene választani, amire az Országgyűlés eddig képtelennek bi-zonyult. A méltóságok emiatt azt javasolják: a további tökölést el-törlendő új jelölési rendszert kell kidolgozni. A hírek szerint az Igazságügyi Minisztérium már keresi a "megoldást", ami aligha úszható meg alkotmánymódosítás nélkül. Normális eljárás ez egy olyan országban, ahol az európai alkotmányt az éves költségvetés és a karácsonyfa-állítás közti fél órában fogadják el.
Ebben a szellemi légkörben üdítően természetes dolognak számít, ha az alkotmány őrei, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a személyében is érintett alkotmánybírósági elnök alkotmánymódosítást javasol. Bámulatos, hogy üléshalasztások és épületrekvirálások ("ide nekem a Curiát is!") közepette mire marad energiájuk. És érthető, ha emiatt olyan másodlagos kérdésekre még nem jutott országunkért aggódó figyelmükből, mint például, hogy miként lehetne a rendes bírósági joggyakorlatba beépíteni az alkotmányos jogvédelmet. Alkotmánybíróságunknak - a némettel ellentétben - nincs joga a bíróságok alkotmányellenes döntéseit felülvizsgálnia. Mivel a magyarok istene ilyen ítéleteknek a lehetőségét sem engedi, helyes is, ha a Legfelsőbb Bíróság energiáit a saját website-ja tartalmának rendezésére fordítja. Értsd: a bírák annak magyarázatával foglalkoznak, miért elérhetetlenek a honlapjukról a törvény szerint ott közzéteendő döntések.
Ennyi emelkedettség közepette csak szepegve kérdezzük: tessék mondani, nem lehetne, hogy az alkotmánybírák hősi helytállással a jelen létszámmal védjék meg alkotmányunkat? Az Egri csillagok is milyen kevesen voltak, és mégis megnyerhetik a Nagy Könyv versenyt. Tényleg, mennyit kell dolgoznia egy alkotmánybírónak? Nyáron például semennyit, meg diákköri napokon se. Legalábbis abból ítélve, hogy a ma még működőképes Alkotmánybíróság "a március 15-ei ünnepet követően, egyes alkotmánybíráknak a XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencián való nélkülözhetetlen részvétele miatt bekövetkező határozatképtelenség okából - március 21-22-én - nem tud ülést tartani" (forrás: www.mkab.hu/hu/hupage4.htm). Két héttel később megint elmaradt ülésre vették fel a fizetésüket a talárosok, valamely (kicsoda?) bíró nélkülözhetetlen külföldi elfoglaltsága miatt bekövetkező határozatképtelenség okából. Alkotmányos műválsággal fenyegetni, versenyre kelve az alkotmányos műválsággyártásban profi Országgyűléssel - ez ám a felsőbb fokú jogállam! Megengedve, hogy a diákkörben vagy külföldön sok hasznos, javunkra fordítható tudományt hallanak a mi bíráink, mégiscsak az lenne a munkaköri kötelességük, hogy ítélkezzenek. Ha feldolgozták az ügyhátralékot, taníthatnak vagy tudóskodhatnak. De nem a feladataik rovására. Ehhez képest érdekes, hogy alkotmánybíró diákköri meghívást fogadhat el fegyelmi következmények nélkül olyan napra, amikor teljes ülés van kitűzve. Diákkörbe alanyi jogon járnak, de ha emiatt az ülésen nincsenek elegen, semmi törvényi akadálya nincs annak, hogy más napon ülésezzenek, sem annak, hogy egyáltalán feldolgozzák az ügyhátralékukat. Akad a Magyar Közlönyben "aláírásában akadályozott" személy által hozott határozat, nem is egy. (Ennyit az alkotmánybírák esetleges megbetegedésével kapcsolatos apokaliptikus forgatókönyvről.)
Kevesen vannak így, nyolcan? Néhány gazdagabb országbeli kollégájuk szívesen cserélne velük, legalábbis a kényelemvágyó fajta. Az Egyesült Államok legfelső bírósá-gának kilenc tagja van, az Európai (uniós) Bíróságnak - évi több ezer határozathoz - 2004-ig tizenöt bírája volt. Németországban ugyan két nyolcfős panel jár el, de a hazánknál pillanatnyilag nagyobb Németországban az alkotmánysértő bírói döntésekkel is foglalkoznak. Innen nézve úgy tűnik, a jelen "válságra" van megoldás: a mai munkateherrel öt-nyolc bíró is elbánhat. Mandátumuk lejártáig akár ezek a jelenleg köztiszteletben állók is.
H
Főemlősök körében jól ismert jelenség az ún. kapuzárás előtti pánik. Az alkotmánybíró főemlős. Idősebbek még emlékeznek arra a hercig népszínműjelenetre, melyben egy mandátuma vége felé közelítő, köztiszteletnek örvendő alkotmánybírósági elnök köztiszteletű csapata élén felkereste a nyugdíjasok védőszentjét, az "ingyenreptetés 65 év felett" akció ötletgazdáját, Horn Gyulát. A hatalmi ágak közti kívá-natos együttműködés keretében a köztiszteletben álló férfiak javasolták, hogy a köztiszteletben álló miniszterelnök hosszabbíttassa meg a lejáró mandátumokat. Most ismét felvetődik, hogy a lejáró mandátum hosszabbodhassék meg. Na jó, hát legalább addig, míg új embert nem választanak. (Értsd: nemleges parlamenti szavazat-tal bármely parlamenti nagyfrakció benn tarthatja bevált emberét.) De legalábbis az Alkotmánybíróság tegyen javaslatokat az állás betöltésére.
Szépen visszhangzanak ezek a gondolatok népképviselőink körében. A szocialista párt egyes tagjaira jellemző zsigeri neokorporatív reakciókra például bizton számíthatunk. Jelöljön az Alkotmány-bíróság vagy a jogi karok, vagy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács. Az alkotmánybírósági önjelölés a bírói kormányzás elveivel remekül összefér. Ennek ugyan semmi köze a magyar alkotmányhoz vagy az alkotmányosság ismert formáihoz, de merjünk eredetiek lenni! Ha egyszer az Alkotmánybíróság a világban a képviseleti demokráciára vonatkozó, egyedül uralkodó felfogással szemben ezt tartja helyesnek, ki vitathatná? A megoldás összeférhetetlenségi és legitimációs hiányosságaira hivatkozni e forradalmi újítással szemben kicsinyes okvetetlenkedés. Az önjelölés esetén ráadásul a taláros testület működési elvei közelítenének a Mágnás kaszinóban helyénvaló felvételi rendszerhez. Attól jó mágnás valaki, hogy a mágnások befogadták maguk közé.
A jogi karok jelölési joga is pompás ötlet. Feudális fénykorunkban jogi szakvéleményt adhattak, s arra most is képesek, hogy bárkit alkalmassá tegyenek alkotmánybírói munkakör betöltésére, oly módon, hogy minden tudományos fokozat nélkül professzort csinálnak az illetőből. A professzorság - megfelelő rokoni fokozat esetén - már kvalifikál az Alkotmánybíróságra. A jogi karok jelölési joga azért is méltó a szocialista párt rokonszenvére, mert a karoknak lassan a többsége felekezeti irányítás alatt áll. És miért ne jelölhetne az egész társadalom, amit megszólítunk, falutanácsba hívunk? Nem csak a történelmi egyházak és a Hazafias Népfront jelölési jogára gondolunk. A haladó táncművészek szövetségeire is számítunk. Jelölési jogot a diákoknak, akik a jelölttől jelest kaptak, tehát hozzáértésük igazolt! És jelöljenek a tudományos diákkörök, feltéve, hogy nem határozatképtelenek.
Ami pedig az igazságszolgálta-tási tanácsot illeti, az a bírói önkormányzat eszköze. De miféle népi demokráciánk lesz, ha a haladó dolgozók szakszervezetei nem jelölhetnek a Szovjetunió legfelső népképviseleti szervébe?! Háromszoros halleluja a OIT bírójelöltjeinek! Elvégre Németországban az alkotmánybírák harmadának bírák közül kell kikerülnie. Ám a magyar bírói karnak épp az a gondja, hogy távol áll tőle az alkotmány(értelmezés).
H
A Sándor-palotai tanácskozásról kiadott sajtóközlemény szerint az új megoldások jelöléshatékonysági okokból szükségesek. El nem hihetem, hogy az ülésen megjelent, a sajtóban a "kimagasló jogi szakember" eposzi jelzőt kiérdemlő méltóságok hatékonysági kérdésként értelmeznék az alkotmánybíró-jelölést. Ha a parlamenti pártok a bírójelölési képtelenséggel kívánják lejáratni magukat, az kárhozat, de nem e méltóságok dolga helyrehozni azt. Közbevetőleg: itt a helye, hogy sutba vágjuk a sajtóközleményekre jellemző álobjektivitást és fanyalgást! Egyetlen párton múlik az, hogy hónapok óta nem jutnak szavazásig a parlamentben a jelöltek, aminthogy ugyanezen párt miatt nem kerül sor számvevőszéki alelnökválasztásra sem.
Az Alkotmánybíróság választása pártpolitikai kérdés, és nem hatékonysági. Mint minden tömegdemokrácia, a magyar politikai rendszer is pártok működésére épül. A pártok-állam csúf dolog. Nem csak a hülyeség, a csúfság is lehet alkotmányos. Az Alkotmánybíróság alapvető feladata a jogszabályok alkotmányosságának felülvizsgálata, vagyis a törvényhozó szerv önkorlátozásának eszköze. Nem véletlen, hogy az 1787-es amerikai alkotmány óta minden irányadó országban a politikai hatalmi ágak döntenek a legfelső alkotmányvédő szerv összetételéről. Az Alkotmánybíróság a mi parlamentáris rendszerünkben a törvényhozás önkorlátozásának eszköze. A bíráknak az alkotmány lehetséges értelmezései közt kell maradniuk, és elvileg szakmailag hitelesen, következetesen kellene dönteniük. Jobb esetben nem a jelölő párthoz, hanem csak azokhoz az elvekhez hűségesek, amelyek a jelölést megalapozták. De e keretek közt a bírák jogi eszközökkel politikai tevékenységet végeznek. Ennek felel meg az a rendszer, mely a politikai hatalmi ágakra bízza az alkotmánybíró-választást és jelölést. A magyar jelölési-választási rendszer nem torzszülött. Olyan, mint a legtöbb sikeres demokráciában alkalmazott rendszer. Szinte minden demokráciában politikai botrányok vannak az alkotmánybíró-választás (illetve nemválasztás) miatt. Legfeljebb másutt jobban vigyáznak a minőségre vagy a minőség látszatára.
Az bizonyosan alkotmányellenes, ha a parlament valamely pártja megakadályozza az Alkotmánybíróság működésképességét. Ezért azonban az érintett pártnak kell felelnie, s nem kellene a weimarosító szellemi rohamcsapatoknak - na jó, kalákabrigádoknak - a parlamentet, "a" pártokat simfelni.
A döntésképtelenségen vala-melyest persze segíthet a jog. Kimondható, hogy a megválasztatlanság okán határozatképtelen Alkotmánybíróság határozatképes, ha a megválasztott tagok jelen vannak. (Talán még az Alkotmánybíróság is kimondhat ilyesmit.) Vagy - a végletes magyar politikai megosztottság örökkévalóságát felté-telezve - az is megoldás, ha páro-sával választják a bírákat (esetleg a még meg nem ürült helyekre helyettes bírót állítva). És ha az se megy? Ha einstandra, örök kölcsönös tökcsavarásra játszanak a mi kis felelőtleneink? Akkor a halhatatlan vilnai rabbival elmondhatjuk - kár, hogy megdöglöttek a libák. Hiszen még annyi tanácsom lett volna. De a megdöglött alkotmányosságot a vilnai csodarabbi se támasztja fel. Elment tőle a kedve.
