Publicisztika

A borban még kerek a világ, gondoltam tíz évvel ezelőtt, amikor hirtelen elhatározásból felcsaptam borkritikusnak. A "kritikus" szó enyhén túlzó, mert filológusi hajlamokkal megáldva (megverve?) a borban sokkal inkább a dionüszoszi élet nyomait kutattam, semmint az analitikai paramétereket. Répacukrot, glicerint, műtannint, színezőanyagot végképp nem. Helyette vad vadont, buja kertet nimfákkal, tündérországot, amelyben minden Jancsi megtalálhatja az ő Iluskáját.

A történet 1989-re nyúlik vissza. Ez az az év, amikor a pártok március 15-én még együtt menetelnek a fennálló renddel szemben, és a sajtónak sehol a világon nincs akkora hitele a közvélemény körében, mint Magyarországon. 1990-re mindennek egy csapásra vége; a mából visszatekintve akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a Magyar Televízió 1990. március 15-i közvetítésének az előzetes megegyezések ellenére sem élő, hanem felvételről történő voltát Szilvásy György indokolja a sajtóban a Magyar Rádió és Televízió felügyelőbizottságának titkáraként (Mai Nap, 1990. március 25.).

Ceterum censeo: Medveczky Balázsnak, az MTV ügyvezető alelnökének távoznia kell. A sztori szerinte az, hogy a nép legkisebb fia felkel a zsarnok politikusok és kinevezetteik, a gaz kuratóriumi elnökség ellen, s attól a meggyőződéstől vezettetve, hogy a közmédia pártatlanságának letéteményese csakis ő, kurucos elszántsággal dacol a zsarnokkal. Vitathatatlanul jogszerű lépéseit a közjó és az egyetemes emberi értékek vezérlik, miközben a tetves hatalom és csatlósai mind csak AZT akarják. De ő nem hagyja, egy frászt!

Magyar Narancs, 2009. október 1. Hányból hány? A bíróság meghozta bölcs ítéletét.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Ezen a héten hazánkban járt Elliot Aronson, a híres szociálpszichológus, aki a tanításban alkalmazott mozaikmódszer elterjesztőjeként nyilatkozik a lapban.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Fontos könyv a Bán Zoltán Andrástól nemrégiben megjelent Meghalt a Főítész, és fontos az erről szóló, Margócsy Istvántól származó értékelés is.

Magyar Narancs, 2009. október 15. Kedves Mancs, tisztelt Kiss Noémi! A magyar publikummal szemben sem engem, sem a könyvtárat (Országos Idegennyelvű Könyvtár), melyben dolgozom, nem ért váratlanul Herta Müller irodalmi Nobel-díja.

Hétfőn az Országgyűlés a szocialisták (+ négy független MDF-tag és egy szabad demokrata) szavazataival nem függesztette föl Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi jogát. Jól tette!

"Világosan be fogjuk mutatni, mi történt a Balkánon", vezette fel a minap a Radovan Karadzic ellen október 26-án kezdődő büntetőpert Serge Brammertz, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze. És valóban, az 1995-ös első változata óta többször is módosított vádirat ambiciózusabb aligha lehetne. Karadzicot, az 1992 és 1995 közti boszniai háború egyik főalakját, a Republika Srpska, a boszniai szerbek államának egykori elnökét és ezen paraállam hadseregének főparancsnokát (életművéről lásd korábbi cikkünket: A szó hatalma, 2008. augusztus 7.) az emberi bűnök legsúlyosabbikával, a népirtással vádolja (és mellé még egy rakás háborús és emberiesség elleni bűnnel). De nem csak, s még csak nem is elsősorban e fő vádpont fertelmessége, a szó súlyossága miatt játszik nagy tétekben az ügyészség - bár ezt sem szabad lebecsülnünk, hisz az a verdikt, ami Karadzicot a népirtás vádjában (is) bűnösnek mondaná ki, a boszniai háború százezernyi áldozatának és hozzátartozóiknak szolgáltatna igazságot, s valami megnyugvást. A legtöbbet, ami igazságból és megnyugvásból ezeknek az élő és holt embereknek még szolgáltatható.

A melegek emancipációs kampányainak hatására a szélsőjobb elővette az Antimodernista esküt (részletesen lásd lejjebb), melyet a katolikus egyház tett közzé 1910-ben. Ez a darwinizmust támadó kreacionistáknál is zsinórmérték. A szöveg mindkét helyen azért fontos, mert közvetve szentesíti az általuk normálisnak tartott, valójában komplexusokkal, elfojtásokkal és hazugságokkal terhelt szexualitás gyakorlatát. Ezt különösen fontos kiemelni akkor, amikor a politikusok és civil szervezetek nyilatkozataiban is "nem normálisként" állítják szembe a homoszexualitást a "normálissal", mintha minden homoszexuális kapcsolat abnormális lefolyású lenne, szemben a heteroszexualitás gyakorlatával, mely szerintük önmagában garantálja a normalitást. (Nem garantálja. A világ tele van neurotikus - kielégületlen, intimitást átélni képtelen, éretlen, a kölcsönösséget hírből sem ismerő, pedofil, erőszakot élvező -, tehát abnormálisan vagy legalábbis nem egészen normálisan működő heterókkal. 'k mind a heteroszexuális családjukban szerezték be az ezekhez vezető érzelmi sérüléseiket, s nem az egyszeri, többnyire csak hírből hallott melegfelvonulástól, ahogyan azt egy pedagógusszervezet vizionálta, feltételezve, hogy egyetlen ilyen hatás erősebb a gyerekeket érő, mindennapos családi hatásoknál.)

Égbekiáltó felelőtlenség, vagy az egyetlen mód, hogy elkerüljük az agresszív szülészek és kórházak brutalitását? Szép, alternatív módszer arra, hogy a család új tagja mihamarabb beilleszkedjen, vagy kockázatos, sem lelki, sem szociális előnyt nem nyújtó kaland? Az otthon szülés fanatikus pártolóit nyilván sehogy sem tudnám meggyőzni, de remélem, a vacillálóknak segíthetek némi többletinformációval a mérlegelésben.

Tavaly tavasszal jócskán felborzolta a kedélyeket az órán tehetetlenkedő tanárról és az őt provokáló diákról szóló videó. A felvétel nyomán a közoktatás (legalábbis az iskolai agresszió) problémája hónapokon át forgott a közbeszédben, sőt azonnali megszólalásra késztette a közoktatás-irányítást is. Ám a társadalmi és médiafelzúdulás hatására életre hívott Az Iskola Biztonságáért Bizottság állásfoglalása annyira általánosra sikerült, hogy a megvalósítása nem számon kérhető. A testület csak elismételte az oktatási kormányzat kedvenc alapvetéseit - komprehenzív iskola, személyközpontú megközelítés, kulcskompetenciák fejlesztése -, és olyan általános irányelveket fogalmazott meg, mint a pedagógia tartalmi és módszertani megújítása, a sport- és művészeti nevelés fontossága.

Kedves Magyar Narancs! "Tendenciózusan elfogult" cikknek minősítette a Magyar Narancs hasábjain - három kolumnán belül többször is - Ballai József a HVG 2009. szeptember 5-ei számában megjelent írást a kecskeméti Mercedes-beruházáshoz kapcsolódó földvásárlásokról, amelyeket ő maga "tankönyvbe illő mesés tranzakciónak" lát.

Magyar Narancs, 2009. október 8. Kedves Narancs! Kovács Bálint velem készített interjújába sajnálatos hiba csúszott.