"A kritika szabad lett"

Magyar Narancs, 2009. október 8. Fontos könyv a Bán Zoltán Andrástól nemrégiben megjelent Meghalt a Főítész, és fontos az erről szóló, Margócsy Istvántól származó értékelés is.

Mégis apró megjegyzés kívánkozik a recenzió margójára. A kitűnő irodalomtörténész feltesz egy izgalmasnak tűnő kérdést Bán könyve kapcsán: "...vajon Márai, akiről e könyvben egészen kitűnő elemzéseket tett közzé, jobb író lett attól, hogy nem viselte el a politikai nyomást, s emigrációba vonult?"

Az életmű ismeretében tudható, hogy ez a kérdés még elméletileg sem állja meg a helyét. Márai rendkívül tudatosan választotta az emigrációt, mert mindenestül elképzelhetetlennek tartotta 1948 után a hazai alkotómunkát. Erről sokszor és sokat írt. "Ez volt az idő (1948 - B. P. megjegyzése), amikor megértettem, hogy el kell mennem az országból - nemcsak azért kell elmenni, mert nem engednek szabadon írni, hanem elsőbben és még sokkal inkább azért, mert nem engednek szabadon hallgatni" - írja a Föld, föld! c., 1972-ben megjelent önéletrajzában. A már külföldön megjelent Naplók egyikében így fogalmaz: "a mocsárban nem élnek hattyúk." Azaz: "Aki azt hiszi, hogy otthon marad a mocsárban és így is meg tudja őrizni szelleme függetlenségét: téved."

Vagyis Márai azzal maradt író, hogy emigrált. Az ő felfogásában a "politikai nyomás" elutasítása az egyetlen lehetőség, hogy továbbra is alkotni tudjon. Innen nézve teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdésfelvetés: jobb vagy roszszabb író lett volna-e Márai Sándor, ha itthon marad. Megtehette volna, de ebben az esetben az alkotói pályája 1948-ban lezárul. Ez szerencsénkre 41 évvel később történt meg, 1989-ben, az Egyesült Államokban.

Bod Péter