"A kritika szabad lett"

  • .
  • 2009. október 22.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 8. Fontos könyv a Bán Zoltán Andrástól nemrégiben megjelent Meghalt a Főítész, és fontos az erről szóló, Margócsy Istvántól származó értékelés is.
Mégis apró megjegyzés kívánkozik a recenzió margójára. A kitűnő irodalomtörténész feltesz egy izgalmasnak tűnő kérdést Bán könyve kapcsán: "...vajon Márai, akiről e könyvben egészen kitűnő elemzéseket tett közzé, jobb író lett attól, hogy nem viselte el a politikai nyomást, s emigrációba vonult?"

Az életmű ismeretében tudható, hogy ez a kérdés még elméletileg sem állja meg a helyét. Márai rendkívül tudatosan választotta az emigrációt, mert mindenestül elképzelhetetlennek tartotta 1948 után a hazai alkotómunkát. Erről sokszor és sokat írt. "Ez volt az idő (1948 - B. P. megjegyzése), amikor megértettem, hogy el kell mennem az országból - nemcsak azért kell elmenni, mert nem engednek szabadon írni, hanem elsőbben és még sokkal inkább azért, mert nem engednek szabadon hallgatni" - írja a Föld, föld! c., 1972-ben megjelent önéletrajzában. A már külföldön megjelent Naplók egyikében így fogalmaz: "a mocsárban nem élnek hattyúk." Azaz: "Aki azt hiszi, hogy otthon marad a mocsárban és így is meg tudja őrizni szelleme függetlenségét: téved."

Vagyis Márai azzal maradt író, hogy emigrált. Az ő felfogásában a "politikai nyomás" elutasítása az egyetlen lehetőség, hogy továbbra is alkotni tudjon. Innen nézve teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen a kérdésfelvetés: jobb vagy roszszabb író lett volna-e Márai Sándor, ha itthon marad. Megtehette volna, de ebben az esetben az alkotói pályája 1948-ban lezárul. Ez szerencsénkre 41 évvel később történt meg, 1989-ben, az Egyesült Államokban.

Bod Péter

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.