Ceterum censeo: Medveczky Balázsnak, az MTV ügyvezető alelnökének távoznia kell.
A sztori szerinte az, hogy a nép legkisebb fia felkel a zsarnok politikusok és kinevezetteik, a gaz kuratóriumi elnökség ellen, s attól a meggyőződéstől vezettetve, hogy a közmédia pártatlanságának letéteményese csakis ő, kurucos elszántsággal dacol a zsarnokkal. Vitathatatlanul jogszerű lépéseit a közjó és az egyetemes emberi értékek vezérlik, miközben a tetves hatalom és csatlósai mind csak AZT akarják. De ő nem hagyja, egy frászt!
Én másként látom. Szerintem a történet messze nem csupán az önkontrollját vesztett alelnök és a megvetett politikai osztály által megválasztott grémium konfliktusáról szól, hanem arról, hogy a köztévében, hazánk eme kicsiny és jelentéktelen szegletében folytatódik-e a köztársaság intézmény- és normarendszerének erodálódása. (A Medveczky Balázzsal készített interjúnkat lásd: "Dúl a médiaháború", Magyar Narancs, 2009. október 15.) Hogy egy nem hézagmentesen záródó jogszabályegyüttes felhasználható-e a polgári demokrácia logikájával homlokegyenest ellenkező cselekvésre. Hogy egy nyugatias demokráciában tolerálható-e egy - elismerem, a körülmények hatására is - szerepzavaros állapotba került ember közjogi ámokfutása.
Kollégáim a tanúk, hogy a Napkelte-afférig a kuratórium népes elnökségének a menedzsment iránt legjámborabb tagja voltam. Medveczky Balázzsal kapcsolatunk felületes, ámde konfliktusmentes volt, őt magát jóravaló, apolitikus és ideológiamentes embernek ismertem. Az ominózus hiteltendert, amelynek kuratóriumi elutasításával az alelnök szerint megindult a "médiaháború", egy MSZP-s és az MDF-es kollégával egyetemben megszavaztam. Ha megítélésem szerint alaptalan támadás érte az intézményt vagy annak vezetőit, nem haboztam az előbbit a nyilvánosság előtt cáfolni, az utóbbit védelmembe venni. Időnként az volt az érzésem, hogy korábbi fideszes elnökségi tag kollégámmal és barátommal, a kérlelhetetlen Szabó Lászlóval olyanok vagyunk, mint Zoro és Huru vagy Stan és Pan: ő menetrendszerűen gyalulta az MTV-t, mire menetrendszerűen érkezett a gyalulás megalapozatlansága mellett érvelő válaszom. Ezt abból a megfontolásból is tettem, hogy ha az MTV-vel méltatlanul bánik az elemzés verejtékes munkáját üzemszerűen mellőző sajtó és a kormánypárt (ennek mibenlétéről lejjebb), a Fidesz pedig szokás szerint azt bizonygatja, hogy ami nélküle történt, az ab ovo rossz, hát legyen valaki, aki a két-három tűz közé szorult intézménnyel méltányosan bánik, s a közelmúltnak a megelőző évekhez képest javuló teljesítményét nyugtázza.
*
Mint a konfliktusok legtöbbjét, ezt is a pénz indukálta. Medveczky értelmezése szerint a tervezett költségvetési elvonással a kormány ki akarja véreztetni az MTV-t. Fogalmazhatott volna úgy is, hogy a mai kormány az MTV Gyurcsány-kormány idején kialakított finanszírozásáról vissza akar térni az Orbán-kormány tévéfinanszírozási gyakorlatához, pfuj.
Kétségtelen, hogy az 1996-tól hatályos médiatörvény legelfuseráltabb eleme az MTV finanszírozásáról szóló rendelkezés. A törvény szerint az intézmény működtetése döntően az üzembentartási díjakból és a reklámpiaci bevételekből történik. Csakhogy hamar kiderült, hogy a törvényhozói (és a szakmában is elfogadott!) feltételezéssel szemben a kereskedelmi tévék a tévés reklámpiac több mint 90 százalékát felszívják, ergo a köztévé nem képes hozni a tévés reklámpiaci bevételek egyharmadát. A következmény: hatalmas lyuk az MTV büdzséjében, amit ingatlaneladással, köztartozás-elengedéssel, változatos címeken nyújtott extra támogatásokkal ad hoc foltozgatott az Orbán-, majd a Medgyessy-kormány.
És most dicsérjük meg Gyurcsány Ferencet! Kormánya ugyanis az adott médiatörvényi környezethez képest az MTV finanszírozását kvázi normatívvá tette az utóbbi három évben azzal, hogy az MTV Közalapítvány céltámogatásával előre tudható és elégséges mértékű, kiszámíthatóan érkező forráshoz juttatta a köztévét. Másképp fogalmazva: a kormány keménnyé tette az MTV költségvetési korlátját, ezzel az intézmény a megváltoztathatatlannak tűnő médiatörvény keretei között a lehetséges mértékig gazdaságilag függetlenné vált a törvényhozási többségtől. (Csodálom, hogy ez a közmédia függetlensége szempontjából hatalmas változás szinte teljesen visszhangtalan maradt.) A 2010-es költségvetési törvényjavaslat szerint viszont az "MTV Közalapítvány céltámogatása" című sor megmarad (ami ugye a Fidesz-érában egyáltalán nem létezett), de nagyon-nagyon lesoványodva. Ez hiba, ez visszalépés.
A konfliktusok viszont már korábban kezdődtek. Idén tavasszal megítélésem szerint két nagy hibát követett el a kormány, illetve az MSZP. Az egyik a Bajnai-kormány antréja, melyben beígérte, hogy a közmédiumoktól elvon hárommilliárd forintot (közmédiumok =MTV). Ez ugyan nem történt meg, de az üzenet félreérthetetlen és barátságtalan volt. A másik, hogy az MSZP-s ORTT-delegáltak pártjuk erős támogatásával elszánt lobbizásba kezdtek a kereskedelmi tévék merész koncessziósdíj-felező akciója mellett. Ha fáradozásuk sikeres lett volna, a köztévék jelentős - nem a költségvetésből, hanem a piacról származó - forrástól estek volna el. Azt gondolom, hogy e két tavaszi esetet az MTV-s vezetés úgy dekódolta, hogy a szocialisták együttműködésére nem számíthatnak. Sőt.
Valóban érték tehát méltánytalanságok az intézményt, ám ezek a legkisebb mértékben sem adnak menlevelet az elmúlt hetek történéseire.
Nem voltam a Nap-kelte-szerződés megszavazói között sem legutóbb, sem az azt megelőző hoszszabbítás alkalmával. Nem vitatom a menedzsment jogát, hogy ha ismét maga kívánja előállítani a köztévé reggeli műsorát, tegye. Az azonban megengedhetetlen, hogy egy érvényes szerződést oly módon rúgjanak föl, ahogy azt Medveczky tette. Ez az Európai Unió tagállamában tolerálhatatlan.
Ahogy mifelénk mondják, a szerződés szentsége civilizációnk alappillére. Egy szerződés azért születik, hogy a felek mindegyikét kösse, hogy egyiküknek se legyen módja egyoldalúan kitérni a teljesítés alól csupán azért, mert momentán neki úgy előnyösebb. Medveczky nem állítja, hogy a szerződő fél okot adott volna a szerződés felmondására. Azt sem említi viszont, hogy nem kérte a szerződés újratárgyalását, hanem szó nélkül bontott. Medveczky szerint a szerződés teljesítése a finanszírozási válság miatt ellehetetlenült. Ez szimpla hazugság - végtére is mit tehet Gyárfás például arról, hogy a köztévé ugyanannyi fizetést adott a Nap-keltében dolgozó és ott is honorált műsorvezetőknek, mintha azok csakis az MTV-ben dolgoztak volna? Ez nem a szerződésből az MTV számára keletkező hátrány, hanem a menedzsment ostobasága, figyelmetlensége vagy felelőtlensége miatt előállt kár. Az meg már szinte abszurd, hogy a szerződést megszegő alelnök Gyárfás kárenyhítési kötelezettségéről beszél.
Bár az önhipnózis eredményeként Medveczky Balázs talán már maga is elhiszi, hogy a szerződés felrúgása jogszerű volt, és hogy csakis a finanszírozási válság késztette erre, nekem mégis úgy tűnik, mintha egy pártszövetség háta mögül kiáltaná világgá pártatlanságát. Lehetséges, hogy - ahogy állítja - az új reggeli műsor főszerkesztőjének megtett ember "utóbbi időben folytatott műsorkészítői tevékenysége egyáltalán nem vádolható semmiféle elfogultsággal", de kinevezésének gesztusa hitelteleníti a szerződés felmondásának okairól mondottakat. Hiszen az MTV-ben számos kiváló, ugyanakkor elfogultságot korábban sem mutató szerkesztő dolgozik: csak van valami oka annak, hogy mégis az a korabeli Híradó-főszerkesztő kapott megbízást, akinek tevékenységét megítélendő elegendő elolvasni az EBESZ 2002-es választási megfigyelőinek pártatlanságügyben tett, az interneten is megtalálható, az MTV-t súlyosan elmarasztaló jelentését, vagy felidézni az ORTT 1301/2002. (IX. 2.) sz. határozatát, melyben - szintén a választási kampányban nyújtott teljesítményt honorálandó - minden idők legsúlyosabb szankcióját hozva a közszolgálati televízió ellen egy alkalommal főműsoridőben 30 percre felfüggesztette a műsor-szolgáltatási jogosultság gyakorlását, miközben a nézők az alábbi közleményt olvashatták a sötét képernyőn: "A megjelölt napokon sérült a politikai erőktől független, elfogulatlan és hiteles tájékoztatás követelménye, valamint sérültek a politikai hirdetés közzétételére vonatkozó szabályok."
*
A Nap-kelte-ügyben a tulajdonosi jogokat gyakorló kuratórium elnöksége határozatban kötelezte az alelnököt az eredeti állapot helyreállítására, aki ennek végrehajtását megtagadta. Ezért kell távoznia.
Medveczky az interjúban kifejtette, hogy az elnökség e határozattal "a műsorstruktúrába kívánt beavatkozni, ez pedig abszolút médiatörvény-ellenes", ezért áll ő ellen. Nos, hogy az elnökség vajon a műsorstruktúrába kívánt-e beavatkozni, vagy pedig egy nagy értékű szerződés jogellenes felrúgásának várható kártérítési következményeitől óhajtotta az intézményt megóvni, lehet vitakérdés. De nem a tulajdonost képviselő testület és a tulajdonolt intézmény között! Ott nincs vita, az alkalmazott nem értelmez, nem mérlegel, hanem végrehajt. Ugyanez a teendő azzal a határozattal, amellyel az elnökség 20 millió forintra szállította le a grémium jóváhagyását igénylő szerződéses értékhatárt, s amelyet Medveczky Balázs - mókás jogi érvelés után - pusztán javaslatnak minősített. Ilyen nincs. Amennyiben az intézmény ügyvezető alelnöke nem ért egyet a tulajdonosi döntéssel, két dolgot tehet: lemond, vagy jogorvoslatot keres (de jogerős döntésig akkor is végrehajtja a tulajdonosi döntést). De hogy egy határozatot ne hajtson végre, az nonszensz - nincs üzemi demokrácia meg polgári engedetlenség, egy ponton túl nem a dolgozók random kiválasztott képviselője dönti el, mi történik az intézményben. Képviseleti demokrácia van, meg tulajdonosok vannak, meg betartandó szerződések - ellenkező esetben káosz és anarchia.
Ha az ügyvezető alelnök szemezget a tulajdonosi testület határozatai között, ha maga kívánja eldönteni, mit tart be és mit nem, ha maga óhajtja értelmezni, mely határozat harmonizál a médiatörvénnyel s melyik nem, az azt jelenti, hogy elvész a tulajdonos kontrollja a tulajdonolt intézmény fölött. Ez nemcsak igazi hungarikum, de így a költségvetési vita idején elég kontraproduktív szórakozás. Egy példával rögtön meg is világítom ennek mibenlétét.
Pontosan egy nappal a Nap-kelte-szerződés felrúgása előtt az engem jelölő párt frakcióvezetőjének érveltem az MTV-t érintő költségvetési elvonás mértékének indokolhatatlanságáról. Megbeszéltük, milyen, a költségvetést fel nem borító, de az MTV számára jóval kedvezőbb megoldás lenne átvihető a parlamenten, s hogy azt reggelre kidolgozom, átküldöm. Ez meg is történt, az anyagot átküldtem az MTV ebben illetékes vezetőjének is. Egy óra múlva jött a hír a rapid szerződésfelrúgásról, pár nappal később pedig már tapasztalhattam, hogy az MTV ügyvezetője - médiajog-értelmezés tekintetében előzékenyen átvéve az Alkotmánybíróság feladatait - fityiszt mutat a tulajdonos Országgyűlés által megválasztott kuratóriumi elnökségnek. A költségvetési kezdeményezésnek ezzel lőttek. Hogyan érvelhettem volna az MTV mellett? Ha megkérdezték volna, hogy ugyan milyen biztosítékai vannak a tulajdonost képviselő kuratórium intézmény fölötti kontrolljának, mit mondhattam volna? Meg azt hiszem, a képviselők nem szívesen csoportosítanának át pénzt mondjuk az árváktól az MTV-hez, csak azért, hogy legyen miből kifizetni Gyárfás kártérítését.
Medveczky azt hiszi magáról, hogy ő korunk Táncsicsa. Hát nem. ' Dugovics Titusz, aki magával rántja a mélybe az MTV-t.
*
De ássunk egy kicsit mélyebbre, hátha találunk valami, ha nem is vigasztalót, de tanulságot! Hiszen az MTV csak lenyomata a magyar társadalom bajainak - lényegében éppoly működésképtelen, mint édes hazánk minden intézménye, mely a kétharmados megegyezés kényszerének van kitéve. Aki kellően gátlástalan, különösebb erőfeszítés nélkül képes lebénítani bármely, kétharmad alá vont intézményt (sőt, mint az elmúlt években tapasztalhattuk, erős demagógiával és csekély alkotmánybírósági vagy OVB-közreműködéssel még a feles törvényi körbe tartozó tárgyak esetében is elérhető az ellenfél cselekvésképtelenné tétele, különösen, ha az egyébként is impotens). A kétharmadosság mint a konszenzus kikényszerítésének eszköze egy konszenzusra kulturálisan képtelen társadalomban azt az eredményt hozza, hogy amelyik tétel (intézmény, állás, bármi) nagypárti hoci-nesze tárgyává képes válni, az nehézkesen és diszfunkcionálisan bár, de valahogy elműködget vagy létrejön (példák sora az Alkotmánybíróságtól a kereskedelmi rádiós frekvenciákig), amelyik meg nem, az úgy marad és lassan, de biztosan működésképtelenné válik. Mint a Magyar Televízió. Nincs új médiatörvény vagy régi használhatóvá tétele, nincs tévéelnök, lassan köztévé sem lesz.
Csak egy jobb sorsra érdemes ember, aki eltévesztette a házszámot. Távozhat.
A szerző az MTV kuratóriumi elnökségének a régi SZDSZ által jelölt tagja.
