"Egy szótagnyi, félszónyi utalás"

  • .
  • 2009. október 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 8. Kedves Narancs! Kovács Bálint velem készített interjújába sajnálatos hiba csúszott.
Felvezető szövegében Basó Macuo szerepel, holott a nagy haikuköltő családneve Macuo, személyneve (felvett neve, de ez most mindegy) Basó, a japánban pedig, akárcsak a magyarban, elöl áll a családnév. Hogy aztán az interjúban Basóként emlegetjük (sőt a megjelent kötet gerincén is csak a Basó szerepel), annak egyszerű magyarázata van: a nagynevű művészeket, történelmi alakokat a japánban személynevükön szokás tisztelni. Basó most már mindörökre Basó marad világszerte, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy teljes neve ebben az alakban helyes: Macuo Basó. Ezzel egyébként Kovács Bálint tisztában van, hiszen a nekem megmutatott kéziratában még így szerepelt. Nem tudom, ki "javította", de anynyit bízvást feltehetett volna, hogy interjúvolt és interjúvoló a téma leglényegéhez azért mégiscsak ért valamicskét.

Gy. Horváth László

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.