"Egy szótagnyi, félszónyi utalás"

  • .
  • 2009. október 15.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 8. Kedves Narancs! Kovács Bálint velem készített interjújába sajnálatos hiba csúszott.
Felvezető szövegében Basó Macuo szerepel, holott a nagy haikuköltő családneve Macuo, személyneve (felvett neve, de ez most mindegy) Basó, a japánban pedig, akárcsak a magyarban, elöl áll a családnév. Hogy aztán az interjúban Basóként emlegetjük (sőt a megjelent kötet gerincén is csak a Basó szerepel), annak egyszerű magyarázata van: a nagynevű művészeket, történelmi alakokat a japánban személynevükön szokás tisztelni. Basó most már mindörökre Basó marad világszerte, ám ez nem változtat azon a tényen, hogy teljes neve ebben az alakban helyes: Macuo Basó. Ezzel egyébként Kovács Bálint tisztában van, hiszen a nekem megmutatott kéziratában még így szerepelt. Nem tudom, ki "javította", de anynyit bízvást feltehetett volna, hogy interjúvolt és interjúvoló a téma leglényegéhez azért mégiscsak ért valamicskét.

Gy. Horváth László

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.