Publicisztika

Bár eredetük a 19. század második felére nyúlik vissza, a mai takarékszövetkezetek közvetlen elődei a múlt század hatvanas éveitől kezdték meg működésüket. Tevékenységük ekkoriban a kis településeken folytatott betétgyűjtésre korlátozódott; lehetőségeik a nyolcvanas évek vége felé kezdtek bővülni.

A közelmúltban két jelentős írás vizsgálta, miért is omlott össze a harmadik köztársaság, és mik a feltételei, esélyei a demokratikus jogállam helyreállításának. A két írás szerzője az 1989-es fordulat egykor szorosan együttműködő, majd egymással szembefordult két főszereplője: Kis János és Tölgyessy Péter [Kis János: Az összetorlódott idő (2007-2013). In: Az összetorlódott idő. Kis János válogatott művei 1. Kalligram, 2013. Tölgyessy Péter: Az Orbán-rendszer természete, Origo, 2013. június 18-23.].

Jeszenszky Géza, a volt külügyminiszter, Magyarország jelenlegi oslói nagykövete 1986-ban publikált egy kiváló könyvet, melynek címe: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894- 1918). Ha valaki kíváncsi rá, miként tudja alig pár esztendő alatt egy kormányzat s a mögötte álló politikai elit, kihívva maga ellen a fél világot, az egész nemzet jövőjét, lehetőségeit felemészteni, az ebből a könyvből megtudhatja.

Hallgat a református lelkész, a roma ügyekért felelős emberi erőforrások minisztere. Nem indul egy lajtos kocsi, nincs egy ásványvízgyártó vagy -forgalmazó, aki vinne egy teherautónyi 45 forintos ásványvizet Ózdra, hogy inni adjon a nyomorultaknak.

Első otthoni meccsét az élvonalban Fehérváron játszotta a Felcsút. Maga a meccs senkit nem érdekelt.

Nekem voltaképpen semmi kifogásom sincs az ellen, hogy a Pécsi Országos Színházi Találkozó a magyar színházművészet alsó fertályának seregszemléje legyen. Ez a törekvés egyelőre csak részben teljesült, pedig végigvitele nem volna tanulságok nélküli.

Több mint egy évvel az első kormányhatározat után és két héttel a hatálybalépés előtt a magyarországi teherforgalomra vonatkozó használatarányos útdíjrendszer szinte minden részlete ismertté vált. Így az új szisztéma már összevethető a tisztán közgazdasági logika alapján felállított, ideális útdíjjal, amelyről a Magyar Narancs hasábjain korábban szó esett (lásd: Tengelyre, magyar!, Magyar Narancs, 2013. április 18.).

Szomorú olvasmány Magyarország lakóinak az OECD 2013-as "Jobb élet" indexe. A fejlett világ polgárainak életkörülményeire - jövedelmi, lakhatási, oktatási stb. viszonyaira - rákérdező és boldogságérzetét szondázó felmérés tanulsága szerint nekünk, magyaroknak a legalacsonyabb az elégedettségünk az élettel.

Nincs ország a földön, ahol a kampányfinanszírozás rendben lenne: a jelölt a pénz után, a jogalkotó a jelölt után fut. Már ha fut: az elmúlt húsz év során Magyarországon azt láttuk, hogy az egymással szemben álló felek a pártfinanszírozás átláthatóvá tételét közösen szabotálják el. Ennél csak egy rosszabb - a demokrácia szempontjából rosszabb - megoldás lehetséges: ha a szabályok újraírása az egyik felet hozza helyzetbe.

Jonas Hassen Khemiri írását néhány hét alatt annyian osztották meg a Twitteren, hogy szinte minden Twitterrel rendelkező svéd emberhez eljutott. A svéd igazságügyi miniszterhez írt szövegét most magyarul is olvashatja. Félelemből született reflexek és a bevándorló becsülete.