Hallgatag ország – Az ózdi vízmegvonásról

  • Herényi Károly
  • 2013. augusztus 7.

Publicisztika

Hallgat a református lelkész, a roma ügyekért felelős emberi erőforrások minisztere. Nem indul egy lajtos kocsi, nincs egy ásványvízgyártó vagy -forgalmazó, aki vinne egy teherautónyi 45 forintos ásványvizet Ózdra, hogy inni adjon a nyomorultaknak.

Az ózdi vízmegvonásos akcióval a többség egyetért, az „árvízi hajós” nem lohol gumicsizmában a helyszínre. Végül is csak pár ingyenélő cigány szomjazik a 40 fokos kánikulában. Az ellenzék ügyetlenkedik, alkudozik a polgármesterrel, aki jól átveri őket, a megvásárolt cigány önkormányzat pedig a polgármestert védi. A helyi képviselők teli hassal helyszíni szemlén állapítják meg, hogy a csökkentett vízadagolás is elégséges.

Hallgatnak a kormánypártok, pedig vannak keresztények is közöttük, ki tudja, némelyikük tán ismeri is e sorokat: „…enni adtatok, amikor éheztem, inni adtatok, amikor szomjaztam…” Hallgatnak a katolikusok, akik így szembemennek a Szentatyával, aki határozottan kiáll a szegények mellett. Hallgat a református lelkész, a roma ügyekért felelős emberi erőforrások minisztere. Nem indul egy lajtos kocsi, nincs egy ásványvízgyártó vagy -forgalmazó, aki vinne egy teherautónyi 45 forintos ásványvizet Ózdra, hogy inni adjon a nyomorultaknak. Szégyenükben keresik a kifogásokat, miért is nem jár víz a szomjazóknak. A kormánypárti sajtó, a közszolgálati híradások igazolják mindenki hallgatását, a cigányokat ismét pazarló ingyenélőknek festve le.

Hallgat az ország, pedig nyilván sokan érzik, hogy nincs ez rendben. De újra él a ne szólj szám, nem fáj fejem mentalitása, a mindennapok túlélésére szakosodott bölcsesség. A szemlesütő hallgatás azonban erősíti az egyre terebélyesedő rasszizmust, mintegy visszaigazolja a kormánypárti és részben ellenzéki cigányellenességet.

Ahogyan 1989-ben, a romániai forradalom idején adományok tengere jutott el Erdélybe, liszt, hús, ruha, kenyér és gyógyszer, úgy most is kellene adni. És most csak vizet, semmi egyebet. A szomjúság nem válogat nációk szerint, az embert gyötri. Felnőttet, gyereket, svábot, tótot, cigányt és nem cigányt. Ez nem politikai vagy nemzeti hovatartozás, hanem egyszerűen emberség kérdése.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.