Az megvan, hogy szexboltnak nézik a trafikokat a külföldiek? Ez lesz a legújabb városi legenda, a hír ugyanis egy olvasói levélből indult, amiben Árpád beszámol arról, hogy idős holland ismerősei, akik azért ismerik a helyi viszonyokat, meglepődve vették tudomásul, hogy a 18-as karika és a tejüveg nem dildókat, hanem cigisdobozokat rejt. Na most, azon kívül, hogy ez csak egy olvasói levél, amit egy csomó portál átvett, más alapja valószínűleg nincs az új közhelynek. Nemcsak azért, mert egy szexbolt (lásd még: szexuális segédeszközök és kiegészítők szaküzlete) nem feltétlenül így néz ki „külföldön”, hanem mert házi kutatásomban arra kellett jutnom, hogy a külföldiek – ha már, akkor – leginkább értetlenül állnak a dolog előtt, de végtére is leszarják.
| ||
A S.U.N. fesztiválról visszatérő dán vendégeim fontosnak tartották leszögezni, hogy a dohányzás rossz. Miután ebben egyetértettünk, elmondták, őket csak az zavarta, hogy a szervezők nem hívták fel a változásra a figyelmüket. Megnéztem, és tényleg nem. Meg aztán, teszik hozzá, ez még mindig jobb, mint Új-Zéland, ahol lassan már tényleg csak otthon lehet cigizni, sőt: állítólag egy bő évtizeden belül teljesen be akarják tiltani a dohányzást. Ugyanők abban is egyetértettek, hogy amit nemzetinek hívnak, az tulajdonképpen maffia. Ők mondták, nem én.
A tanácstalanság és tájékozatlanság érezhető a hetedik kerületi bulinegyedben is, ahol viszonylag megszokott jelenség a cigit kereső külföldi fiatal. Hozzá kell tenni, hogy a kb. 15 megkérdezett közül véletlenül egy sem érkezett Olaszországból vagy épp Ausztriából, ahol valamelyest hasonló trafikrendszer van (bár ott akadnak automaták is, meg hát a jelzésből rá is lehet jönni, hogy mit árulnak ott).
A nyugat-európai turisták kényszeresen megengedő, elfogadó hozzáállása után szinte üdítő volt egy bulizni érkezett, hatfős szlovén csapat reakciója, amikor két nap balatoni tarhálás után tőlem kapták meg a választ az égető kérdésre: mégis, hol a fuckban lehet itt cigit venni? A társaságban ezután jól összekaptak azok, akik a tejüveges, fura boltokban sejtették a dohányt, illetve azok, akik semmi pénzért be nem mentek volna a gyanús kamrákba.
A legelfogadóbb egy lengyel pár volt. Kuba, a férj megnyugtatott: ő hozott cigit, hiszen már rutinos utazó, egzotikusabb helyekre pedig mindig felkészülten érkezik. Ő mondta, nem én.
A szerző egy pesti hostelt vezet.
