Publicisztika

A tavaly indult új fideszes pártlap, a Magyar Idők kulturális rovatvezetője, Orbán János Dénes (OJD) a minap a kormányzati kultúrpolitika tényezője lett: egyik napról a másikra 150 millió forintnyi közpénz irodalmi célú elköltését bízta rá a kormány. (Hogy ez hogyan fog zajlani, arról még lesz szó.)

Magyarországon nincs új Kádár-korszak egy nagyon lényeges szempontból: a munkához jutás és a létbiztonság tekintetében. Márpedig ma ez foglalkoztatja a legtöbb honfitársunkat.

Az esélyegyenlőség a rendszeralkotók számára azonos a széklábak gyártásával, azonos méretben, színben és formában.

Mi történne, ha civil és/vagy társadalmi mozgalmak veszélyeztetnék Orbánék hatalmon maradását? És ha a Jobbik? Vagy egy demokratikus ellenzéki erő?

Szüljünk gyerekeket, akik majd nem mehetnek egyetemre? Akikről már most tudjuk, hogy csak külföldön fognak eleget keresni?

Nyomtatott kiadásunk két hete az esszé rövidített változatát tette közzé, most itt a vágatlan dolgozat. Keményebb, izgalmasabb, jobban fáj.

Minden ellenkező állítással és feltételezett királyi dekrétummal szemben boszorkányok pedig igenis vannak, de ha mégsem lennének, ki lehet találni őket, és az pont olyan, mintha lennének. Évtizedekre visszamenőleg se lehet erre meggyőzőbb és lehangolóbb bizonyítékot találni, mint a menekültek miatti tömeghisztéria hazánkban.

Szűken vett kormányzati szempontból 2015. szinte a teljes eseménytelenség jegyé­ben telt. A menekültügyi törvénymódosításokhoz hasonló látszatintézkedések és a devizaalapú lakossági kölcsönökkel kapcsolatos jogi viták elvarrása sem feledtetheti azt, hogy nehéz felidézni bármi olyan kormányzati cselekvést, amire néhány év távlatából is az ország sorsát érdemben alakító változtatásként emlékezhetünk majd. Politikailag viszont igencsak mozgalmas hónapok állnak a miniszterelnök és a pártja mögött.

Közhely, hogy az elmúlt öt-tíz évben Budapest közterei fenekestül fordultak fel és vissza. Történt mindez azért, hogy a mai szemléletünk szerinti élhetőbb, átláthatóbb, gyalogos- és biciklisbarát tereket, utcákat kapjunk. De ennek ára volt. A Nyugati tér átalakítása apropóján a modern köztérépítészetet búcsúztatjuk.

Az orbánizmus így hosszabb távon kudarcra van ítélve. Lenácizni őt azonban mélységesen káros.

A versenysport és a doppingellenőrzés sötét napjait éljük. A sajtó újabb és újabb, egyes sportágakat az alapjukban megrázó doppingbotrányoktól hangos; a sporthírek másról sem szólnak, mint a versenysport és a dopping illú­zióromboló összefonódásáról, a doppingellenes harc romlottságáról. Arról, hogy tiszta sport nem létezik.

Az állítólagos orbáni konzervatív értékrend ürességét többek között a segítségnyújtásra való teljes érzéketlensége leplezi le, amiből a barbársága is következik. Babarczy Eszter írása.

„Bátran kiállok amellett, amiben hiszek!” – nyilatkozta Hosszú Katinka, amikor összetépte az őt lekenyerezni kívánó milliós szerződést. Nem kellene példát venni?