Bernard Guetta: Aki Palesztinát védi, Izraelt védi

Publicisztika

A Macron-párti francia európai képviselő szerint Palesztina nemzetközi elismerése és Izrael léte nem lehet alku tárgya. Csak a kétállami megoldás jöhet szóba, ez Európa érdeke is.

Amikor Emmanuel Macron Palesztina elismeréséért küzd, mindenekelőtt meg akarja cáfolni azt a vélekedést, hogy az európaiak a Szentföldön nem tartják tiszteletben ugyanazt a nemzetközi jogot, amit Ukrajnában harcosan védelmeznek, hogy az érdekeik mentén hajlítgatják az elveiket, és hogy ők is Benjamin Netanjahu hívei, csakúgy, mint Donald Trump. Ez járt a francia elnök fejében a múlt héten, amikor Franciaország és Szaúd-Arábia elfogadtatta az ENSZ Közgyűlésével a közös nyilatkozatot, amellyel kiállnak a kétállami megoldás mellett. Erre fog gondolni, amikor bejelenti, hogy Franciaország elismeri Palesztinát, mert Vlagyimir Putyinnal szemben és egy egyre távolodó Egyesült Államokkal a háta mögött Európának barátokra és szövetségesekre van szüksége.

Európa nem engedheti meg magának, hogy a kínai beruházások és az orosz propaganda a Nyugat ellen fordítsa Afrikát, Latin-Amerikát és Ázsia nagy részét. El kell határolódnia a Fehér Háztól, csatlakoznia kell a növekvő ellenálláshoz, amely elítéli, hogy az izraeli szélsőjobboldal megsemmisíti Gázát és gyarmatosítja Ciszjordániát.

Az uniós országoknak és az európai parlamenti képviselőknek a példáját követve, akik nemrégiben Palesztina elismerését szorgalmazták, Emmanuel Macront egyszerűen egy új államérdek, Európa érdeke vezérli, és ez még nem minden. Ez az elnök az utolsó olyan generációhoz tartozik, amelyen még nyomot hagyott az európai zsidókkal szemben elkövetett népirtás. Macron nem közömbös a holokauszt erkölcsi adóssága iránt, és éppen azért, mert mélyen elkötelezett Izrael mellett, szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy Izrael képes legyen együtt létezni egy palesztin állammal.

Ahogy az izraeliek nagyjából fele és az európai és amerikai zsidók nagy része, Emmanuel Macron is úgy véli, hogy Izrael csak akkor élhet túl hosszú távon, ha igazságot szolgáltat a palesztinoknak. A zsidókhoz hasonlóan a palesztinoknak is joguk van saját államhoz. Izraelnek ma el kell fogadnia azt a megosztást, amelyet a palesztinok és az arab államok 1947-ben tévesen elutasítottak.

A határok, a gazdaság, biztonsági kérdések: minden tárgyalható,

de ami nem alku tárgya, az Palesztina nemzetközi elismerése. Ugyanúgy, ahogy Izrael léte sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.